Egy hét Párizsban | kim taehyung ff. ✔

3.

A koncert végül nem lett három órás, hanem csak kettő. És mégis miert? Hát persze, hogy azért mert én ott voltam. Tehát a menedzserük nem engedte meg nekik. És igen.. Én voltam a hibás, persze basszatok csak le nyugodtan.
Minél feszültebbé vált a helyzet, annál jobban gondoltam meg magam a BTS-el kapcsolatban. Vissza akartam menni. Aludni egy jót, mert már rájöttem rohadtul nem volt ez az egész jó ötlet. De mostmár mindegy. Beleestem, most ki kell belőle is másznom.

Taehyung a koncert végén hozzám sietett és azt mondta megyek velük a szállodájukba. Wooow.
- Mi? De miert?
- Ezt akartad, nem?
- Hát mostmár elment tőle a kedvem. Vigyetek haza!
- Na neeem. Jössz szépen velünk.
- A-a.
Ekkor a menedzser elkezdett velem kiabálni Koreaiul. Még jó hogy nem értettem belőle semmit. Már éppen mondani akartam, hogy nem értek semmit, mikor Taehyung el mondta, mit mondott. Azt mondta, hogy ez az egész miattam van, ezt amúgy én is tudom.. És hogy nem kellene itt lennem stb.
- Üzenem neki, hogy ezeket én értem meg fel is fogom, csak akkor miért nem hagyták, hogy beszökjek? Ha minden sinen lett volna, még mindig koncerteznétek, és nem velem törődnétek, szóval... És ha most megbocsátotok indulok haza, mert fáradt és almos vagyok. - áltam fel a székről, de persze az egyikőjük vissza bökött, megpotlottam a székben, ezért ráestem a kezemre. Egy roppanást hallottam. Szörnyen fájt.

***

Szokatlan helyen tértem magamhoz. Olyan más volt minden. Nem a szálláson voltam, hanem... Te jó Isten! Ugye nem? De!! Itt vagyok a BTS szállodájában! De hol vannak a srácok? Ki mentem az egyik hálószobából, a nappaliba. Mind ott voltak. TV-t neztek, öhm vagyis aludtak (??). De Taehyung nem volt ott. Ő hol volt?
Gyorsan a konyhát keresgéltem. Baszki nem igaz, hogy nem tévednek el ebben a hatalmas lakosztályban!
- Keresel valamit? - jött egy hang a hátam mögül, mire megfordultam.
- Neked is szia. - mondtam gúnyos mosolyal.
Taehyung figyelmenkívül hagyva megjegyzésemet, folytatta. - Hogy aludtál?
- Hm egész jól, bár a saját ágyam azért jobb, kössz. - mondtam.
- Azt meghiszem. De azért jó volt nem?
- Ja, de.
- Mi bajod van? A legelső találkozásunknál még nem voltál ilyen flegma.
- Oh soroljam? Rendben.. Tehát. Mikor szó nélkül elmentél a plázából, nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért az internettől kértem segítséget, aki adott is és szerencsére jó memóriával rendelkezem, tehát a képeken feltudtalak ismerni. Közben meg megtudtam, hogy pont ezen a héten koncerteztek, úgyhogy este, mivel nem tudtam aludni a zene miatt, elhatároztam, hogy akkor beszökök a koncertre. De lebuktam. És még én voltam a hibás, mert hamarabb lett vége, plusz még el is tört a kezem. Így kábé ennyi. - meséltem el neki ezt a jó kis történetet. - Mit szólsz hozzá?
- Hát.. Figyelj lehet részben ez az én hibám is, de vagy már annyira okos, hogy nem szöksz be simán egy koncertre. Ezt neked most ki kellett volna fizetned!
- Te most szórakozol velem? - nem hittem a füleimnek. - Ki fizetni? Ember nincs semmi nálam!
- A.R.M.Y vagy egyáltalán?
- Parancsolsz?
- A rajongónknak tartod magad?
- Pár órája ismertelek csak meg titeket, szóval még nem. Miert?
- Csak érdekelt..
- Aha, oké. De ha nem bánod, én megyek és visszafekszem aludni. Üzenem a többieknek, hogy hagyjanak békén! - és becsaptam magam mögött az ajtót.
Flegma és bunkó vagyok velük? Lehet, de nem oktalanul.

Meghoztam a kővi részt!! :3

Jó olvasást!!❤