Egy hét Párizsban | kim taehyung ff. ✔

4.

Reggel nagyon finom illatokra ébredtem.
Kimentem a szobából a konyhába, mindenki ott reggelizett, és nevettek. Ahogy elnéztem őket... Bevallom nem érdemelnék meg a flegmaságomat, és bunkózásomat, hiszen ők nem ártottak nekem semmit. De még egy kicsit folytatom.

- Jó reggelt. - köszönt Taehyung.
- Jó reggelt.- köszöntem én is, és leültem Jimin és Jungkook közé.
Szerintem ebben a helyzetben, ha meglátnának minket a rajongók, tuti megölnének enegem. Szerencsésnek érzem magam.
- Eszel is végre, vagy csak gondolkodol? - kérdezte Seokjin.
- Persze eszem is, csak valami eszembe jutott.
- Micsoda?
- A.. A szüleim. Nem kéne...
- Én már szóltam nekik.
- És nem mondtak semmit?
- De, látni szerettek volna, de azt mondtam nem lehet. És Fanny.. Igen dühösek rád a tegnap este miatt.
Nem csodálom. Én is mérges lennék a gyerekemre. Kiszökik este, nem találják, és mástól kell nekik megtudni, hogy közben eltört a keze. Na szépen vagyuk.
- Ezen egy cseppetsem lepődtem meg. Csak azt nem értem miért nem látogathatnak meg?! Vagy ami mégjobb lenne. Miért nem vihetnének magukkal?!
- Azert mert híre menne, vagy egy lesifotós lekapná, ahogyan a szüleid jönnének ide. Nem lenne fura egy kicsit??
- Értem.. Szóval ez csak is miattatok van így. - mondtam felháborodva.
- Pontosan. - ő édes Istenem hát ezt nem hiszem el!
- Azt hiszitek ez rólatok szól? - álltam fel olyan hirtelen az asztaltól, hogy még a szék is eldőlt mögöttem.
- Nem, nem hisszük. - mondta Taehyung tök nyugodtan.
- Ó persze. Akkor én apácának készülök. Azt hiszitek beveszem? Hát nem! - mondtam, majd elmentem az asztaltól, és egyenesem a szobába mentem.
Széttvert az ideg. Azt gondoltam, ha nem mondom el senkinek beleőrülök. Ezért felhívtam a legjobb barátnőmet.
Mindent elmeséltem neki. A-tol Z-ig.
Szegényke nem értette teljesen, nagyon sokszor visszakérdezett, mert nem étette.
- Kivel beszéltél? - jött be Taehyung a szobába. Akkor ezek szerint hallotta? Hupsz. Pedig próbáltam hallkan beszélni. Mindegy..
- Senkivel. - füllentettem.
- Ne nézz hülyének kérlek! - emelte fel a hangját.
- Jó oké.. Kiarával beszeltem. Most jobb? Örülsz neki?
- Ki az a Kiara?
- Legjobb barátnőm.
- Fanny nem mondhatod el nekinek, hogy hol vagy, és mi történt veled. Akik itt beszélhetnek bárkivel is, azok mi vagyunk. Nem te. - mondta majd kiment.
Hát ezt nem hiszem el.

***

Estélig ki sem mentem a szobából. Legbelül valahol nagyon dühös voltam magamra. De muszáj volt valakivel beszélnem, mert ha nem beszélhettem volna valakivel szerintem pont most temetnének agyvérzés miatt.

Friss levegőre volt szükségem, ezért fogtam magam és kimentem az erkélyre.
- Te sem tudsz aludni? - szólalt meg egy hang az erkély túloldalán.
- Nem..
Tae nem mondott semmit. Mindketten a saját gondolatainkba merülve néztük a nagy csillagos eget.
- Örülsz neki, hogy nálunk lehetsz ezt a pár napot?
- Hát.. Amíg fogságban vagyok itt, addig nem igazán. - mondtam nevetve, mire Tae is elnevette magát.
- Csak még bírd ki. Oké?
- Oké.
Ezzel magamra hagyott az erkélyen.
Nem tudom... Lehet elég lenne már ezekből a flegmáskodásaimból? Hiszen ők nem ártottak nekem semmit, pusztán csak itt tartanak, mint valami fogjot.
Eldöntöttem. Holnaptól tiszta lappal indulok.
Remélem nem fogom megbánni.

Haliii!!
Itt a kövi rész!!^^
Remélem nem lett túl unalmas. Ha igen, akkor elnézést kérek. A többi rész már nem lesz az!! ❤

Jó olvasást kívánok!! :))