Egy hét Párizsban | kim taehyung ff. ✔

5.

- Sziasztok! - köszöntem a srácoknak.
- Szia, jól aludtál? - kérdezte Tae.
- Igen, köszönöm.
- Ő.. Mi van veled? - kérdezte Jungkook.
- Semmi, miért?
- Fura vagy.
Nem értettem. Attól mert kedves vagyok velük? Abban nincs semmi fura szerintem.
Erre neondtam semmit, leültem a kanapéra, és telózni kezdtem. Végül valami nagyon rosszra találtam rá.
Mindenki a koncertel volt elfoglalva. Mindenki szidott engem és a fiúkat. Utáltak engem, viszont én már csak azt nem értettem, hogy ki volt az, aki ezt ki tette a közösségi oldalakra.
- Ő fiúk! Gyertek ide.
- Mi az?
- Valaki feltette a közösségi oldalakra, hogy miattam lett vége. Nézzétek. - adtam oda nekik a telóm, hogy ők is szemügyre vehessék.
- Ez érdekes.
- Az. De ki lehetett? - senki olyannak nem mondtam el, akiről tudom, hogy elmondaná.
- Figyelj, Fanny, nem lehet hogy a te legjobb barátnőd volt?
- Tessék? Nem hiszem.
- Én azert megkerdezném a helyedben.
Igazuk volt a fiúknak. Jobb lenne, ha beszélnék vele, de ezt inkább személyesen szeretném.
- Oké. - mondtam, és felpattantam a helyemről.
- Most hova mész?
- Hozzánk. Személyesen szeretnék vele erről beszélni.
- Nem mehetsz el! - mondta Tae.
- Leszarom. Én akkor is elmegyek.
- Akkor veled megyek.
- Biztos?
- Igen.
Végül is, örültem neki, higy Taehyung velem tart. Persze nem mehettünk csak úgy ki az utcára. Fel kellett vennünk szájmaszkot hogy ne ismerjenek fel minket. Engem azért hogy nenyírjanak ki a feldühödött rajongók, Tae-t pedig pusztán azért, mert ő Taehyung. A híres BTS egyik tagja, én is szívesen találkoznák vele csak úgy egy utcában, vagy máshol.

Mikor megérkeztünk, nagyon izgultam. Vajon mit fognak reagálni a szüleim, és a legjobb barátnőm?
Kinyitottam az ajtót, majd bementünk.
- Hahó! Anyu, van itt valaki?
Semmi. Senki nem volt itt.
- Lehet mentek le a városba
Szerettem volna neki elhinni, de nem tudtam. Muszáj volt beljebb mennem körülnézni. De nem találtam senkit.

- Nos?
- Senki. - mondtam szomorúan.
- Mondtam, hogy lementek a városba.

Már épp menni szerettünk volna, mikor valaki bejött a bejárati ajtón.
- Ki az? Ki van itt? - jött a hang. Azonnal tudtam, hogy ki az.
- Csak én vagyok, és Taehyung.
- Fanny?
- Igen.
Láttam Kiarán, hogy nagyon megörült akkor, hogy újra láthat.
- Figyelj, beszélhetnénk veled?
- Persze.
Elmeséltem neki, hogy a mai nap folyamán mire leltem az interneten.
- Szóval... Nem lehet, hogy te voltál az?
- Nézd Fanny én... De én voltam.
Mi??? Mikor kimondta egy egész világ tört bennem darabokra. Nem akartam neki elhinni. Pont ő? Pont a legjobb barátnőm árul el?
- Miért? - kérdeztem. Nagyon fájt. Sírhatnékom volt. El akartam innen menni. És vissza sem nézni. Haza szerettem volna menni, haza Magyarországra, és elfelejteni ezt az egészet.
- Sajnálom.
- De hogy? Miért?
Nem akartam annyiban hagyni a dolgokat. A végére akartam járni.
- Fanny, gyere menjünk.
Ahogy kimondta Tae megis indultam. Egy percet sem akartam még ott maradni.

De amik ez után következtek, megváltoztatta az egész életemet.

Sziasztok!!❤
Meghoztam a részt!

És még annyit szerettem volna, hogy elkezdtem egy új sztorit.
Talán ma ki is fogom rakni, úgyhogy ha van kedvetek abba is nyugodtan belenézhettek😘

Addig is jó olvasást!^^
Love u guys!💜