Gyilkosok gyilkosa

333 17 1
                                    

Fekete alak mozgott az éj sötétjében. Csuklyáját az arcába húzta, miközben követte prédáját, ki magasan a házak tetején közlekedett, akár egy kóbor macska. Az alak kocogva követte. Ügyelve arra, hogy ne lássa meg. Két napja követte ezt az Assassint és megölésére ezen estén kínálkozott a legjobb alkalom. Hiszen melyik Assassin képes figyelni magára, ha azt hiszi, hogy ő az egyetlen, aki vadászaton van. Nagy kaliberű fegyverét leemelte a hátáról, gyakorlottan kibiztosította és betöltötte az első golyót a csőbe. Hangtalanul lopózott az Assassin után, végül felgyorsított, hogy elé kerüljön. Hosszú lábai dinamikusan vitték előre, még a nehéz fegyverrel a kezében is. Ismerte annyira a fajtáját, hogy tudja merre fog közlekedni így elbújt egy sikátorba lógó boltív alatt és fegyverét a boltívre szegezve tökéletes mozdulatlansággal kivárt. Nem kellett sokáig várnia. Amint meghallotta az első láb puffanását a boltíven, már meg is feszítette az izmait. Fegyverét az épen levegőbe lendülő Assassinra szegezte. Ezeket szinte lehetetlen futás közben meglőni, gyorsak és mozgékonyak, pláne ugrás közben, mivel úgy szállnak át a levegőn, mint a kilőtt nyílvessző.

A fegyver eldördült az Assassin pedig olyan erős lövést kapott a masszív mordályból, hogy megpördülve leesett a boltívről. Nem esett nagyot, alig két métert. Fájdalmasan vonaglott a földön, a karja erősen vérzett. Azonnal felpattant amint észrevette támadóját és futásnak eredt, az szerencséje volt, hogy a férfi csak vállba találta. Ám hamar csalódnia kellett mikor az hirtelen elé vetődött egy szűk utcából. A mordály végére erősített élesre csiszolt balta fejjel támadt rá. Az Assassin tudta mi ő...

Kieresztette a rejtett pengéjét és a szomszéd ház falára felfutva, majd azt dobbantóként használva a férfinek repült. Egyenesen a tokát célozta meg. A mordályokat minden egyes lövésnél be kell tölteni kézzel így biztos volt a sikerében. A férfi félre vetődött előle, guggolásba érkezett, mikor lecsapódott mellette. A rejtett pengével újra felé szúrt, de a férfi megint hátra ugrott előle. Ahhoz képest milyen magas és izmos volt, plusz a mordály sem volt épen pehelysúlyú, meglehetősen fürgén mozgott. „Szívós rohadékok vagytok ti mind." Morogta az Assassin, már épen elő vette volna a dobó tőreit, mikor kattanás hallatszott. Alig hallotta meg olyan halk volt. A mordály csöve alatti fémszerkezetből lánc lőtt ki felé. A teste köré csavarodott, akár egy kígyó. Újabb kattanás. A láncszemek összekattantak és szilárd fémlemezekké álltak össze. A lánc megszilárdult teljesen. A támadója pedig felegyenesedett és kitámasztva oldalra lendítette a fegyvert. Ezzel együtt csapta falhoz foglyát, egyszer, majd még egyszer.

Csontok törtek és az Assassin felordított fájdalmában. Támadójára tűzben égő szemekkel nézett, majd a földre köpött. Vér csillant a macskaköveken. A férfi eközben újra töltötte a fegyvert. Még céloznia sem kellett, mivel a szilárd lánc rész miatt fegyvere fixen az Assassinra nézett.

- Assassin Vadász... Mielőtt megölsz, áruld el ki küldött Templomos kutya! - szűrte a fogai között. A férfi hallgatott. - Akkor azt áruld el, hogy ki fogja kioltani az életem. - a férfi egészen addig hallgatott, ameddig kikattintotta a biztosítót.

- Agnar Dragonov. - felelte. - Ha el akarsz átkozni a túlvilágon Assassin, hát csak tedd... - mély levegőt vett, ujja a ravaszra feszült. - A lelkem már amúgy sem az enyém.

A mordály kegyetlen bestiaként dördült az éjszakába.

***

Agnar a sötét folyosón haladt egyenesen előre. Két oldalt gyertyák világították meg útját. Hamarosan egy kereszteződéshez ért, ahol már egy cseppnyi gondolkodás nélkül fordult jobbra, majd a következőnél balra. Már réges-rég megtanulta a járást. Megállt a hatalmas kétszárnyas ajtó előtt. Biccentett az őrnek, aki egy szó nélkül, azonnal beengedte.

Assassins Creed - Préda és Vadász  (Yaoi)Where stories live. Discover now