Assassins Creed - Préda és Vadász (Yaoi)

Az igazság fájdalmas

- Szépen beforrtak a sebeid. - állapította meg másnap reggel Asmir.

Agnar előtte állt. Karjait, ahogyan Asmir kérte két oldalra felemelte, hogy az Assassin meg tudja vizsgálni a sebeit. Csak a nadrágját viselte.

- Levehetjük a kötéseket végre? Kezdenek rettentően kellemetlenek lenni a bőrömnek. - húzogatta a kötéseket. Asmir leszedte azt, ami alá épen benézett miközben bólintott.

- Igen, most már le. Mindjárt megszabadítalak tőle. - Asmir elkezdte lefejtetni a kötéseket, Agnar néha megrezdült, mikor ujjai a bőréhez értek. - Ne izegj mozogj. - direkt mindig hozzá ért, sokszor simítva és túlontúl hosszú ideig időzve rajta. - Sok sebhelyed van.

- Te is jól tudod, hogy az életünk nem veszélytelen. Pláne nem a Vadászoké.

Asmir egyetértően bólintott.

- Fürödnöd kellene.

- Annak én is nagyon örülnék.

- Kevés, és rég volt az a mosdatás, amit én csináltam.

- Párdon?

- Semmi, semmi.

Kuncogta, ám szavai elálltak, amint egyre több helyen fedte fel a férfi lenyűgöző izomzatát a kötés alatt. Amikor ellátta a sebeit annyira aggódott érte, hogy nem is figyelte meg a lényeget.

Agnar masszív testfelépítéssel, tökéletes kockákkal és kemény fizikai munkával kidolgozott izomzattal rendelkezett. Pontosan Asmir fogára való, jobban mondva finomabb falat, mint amilyenekkel eddig dolga volt.

- Elkészítem neked a fürdőt. - Agnar egészen hálásan bólintott neki. - Aztán mikor bele ültél már a kádba és védtelenné válasz... jövök én. - dörzsölte a kezeit gondolatban. Még a nyál is összecsordult a szájában. Soha sem volt még ennyire oda egy férfiért sem.

- Asmir.

- T-t-t-essék? - egy pillanatra olyan szívrohamot kapott, hogy hátha meghallotta a férfi a gondolatait, hogy abba is hagyta, amit a kötésekkel csinált.

- Én... - vett egy nagy levegőt.

- Várjunk csak te most a nevemen hívtál? - tért észhez. Boldogság kúszott az arcára.

-... hálás vagyok. - mondta mély és bizsergetően reszelős hangján.

Asmir elnyílt ajkakkal egyenesedett fel hozzá. Illetve csak mellkasa közepéig, mivel hogy addig ért neki. Meglepődve figyelte, mire Agnar elpirulva elkapta róla a tekintetét. Asmir boldogan elmosolyodott az ő arcára is forróság szökött.

***

Agnar levetette a nadrágját, majd a hatalmas kád elé lépett, és jólesően fújva egyet beleereszkedett a habos forró vízbe. Meggyötört porcikái öröm ódákat zengtek a víz finom melegségétől. Nem sűrűn fürdött ilyen kádban. Egy kezén megtudta volna számolni hányszor volt alkalma rá. Általában hideg dézsa jutott csak neki valami fogadó lebujában vagy egy tó és akár egy tiszta vizű folyamocska, ha szerencsés volt a vándorútjai alatt.

Ha nem lett volna az Orvgyilkos, valahol az utca kövén feküdne a saját vérébe fagyva, nem pedig egy kád forró vízben, egy gyönyörű márványos fürdőszobában.

Egészen az orráig elmerült benne. Illetve úgy, hogy a kád végén a lábai kicsúsztak a peremen túlra. Lelógatta őket a térdhajlatánál, hogy kényelmesebben elférjen. Szemeit lehunyva ellazította izmait. Nem is tudta megmondani, hogy mikor érezte magát utoljára ilyen nyugodtnak és lazának. Észre sem vette, hogy az ajtó kinyílt és becsukódott mögötte. Fejét hátrahajtotta a kád szélére. Megkörözte a vállait. Pihent és kiélvezte a nyugalmas pillanatot.