Assassins Creed - Préda és Vadász (Yaoi)

A fegyver titka

Asmir a férfi mellett aludt. Agnar ugyan elfordult tőle de már az is csoda volt hogy eltűrte maga mellett. Nem ment le a kanapéra, vagy a földre.

Asmir nagyon élvezte a testének közelségét de rá kellett jönnie hogy mennyire borzasztóan frusztráló is hogy nem ölelhette. Oda akart bújni a karjai közé, de legalább a hátához simulni. Nem akarta most zakatni a férfit aki valóban nagyon hamar el is aludt. A stressz és a harag kifárasztotta teljes lényét.

Asmir sok vele hasonlóval találkozott már. Olyan Templomosokkal akikről kiderült hogy valamiféle ármánnyal kaparintotta meg őket a rend. A Templomosok szívesen írtottak ki családokat, mészároltak le szülőket és vették magukhoz tehetséges és befolyásolható gyermekeiket hogy kényükre kedvükre hű szolgát faragjanak belőlük. Hazugságokkal tömték meg a fejüket, sokukból az emberség minden szikráját is kiirtották.

Agnar összerezzent az ágyon, felébredhetett valami rossz álom miatt. Asmir már csak azt vette észre a férfi felé fordult, sötétkék szemei rá vetülnek, ő pedig a hold fakó fényével kísérve rá mosolyodott nyugtatón. Agnar keze ami az ágyon nyugodott elindult az ő keze felé, de nem érintette meg csak közel az övéhez megállt és mellette nyugtatta tovább. Aztán a férfi előre görnyedt fektében felé, hogy közelebb legyen hozzá. Kis lépésekben, gondolta Asmir. Lábát óvatosan és finoman a férfiének nyomta, majd lehunyta a szemeit. Azért pár perc múlva résnyire nyitotta hogy megnézze a férfit. Hála az égnek Agnar már rég vissza aludt ami megnyugtatta.

Másnap hajnalban Asmir laposakat pislogott és hatalmasat ásított. Örömmel látta, ahogy Agnar még javában alszik. Arca fáradt és megviselt, de nem gyötörték a rossz álmok. Rásimított az arcára majd nagy nyújtózva hangtalan kicsusszant mellőle. Háló ruhájában kicsoszogott a dolgozó szobájáig. hogy azonnal a vázlat papírjaihoz nyúlhasson. A férfi újból felébresztette benne a kreativitást az alkotáshoz... és ezúttal olyat fog alkotni, mit még nem látott ez a világ. Ha sikerül elkészítenie, az Assassinok hatalmas fölénybe kerülnek a templomosokkal szemben, pláne ha ez a férfi fogja használni.

Órákig dolgozott szakadatlan, végül lerakta a vázlatokat az asztalra, míg ő maga elindult, hogy készítsen egy jó adag, méregerős kávét majdnem dél felé, mikor a konyhába belépve az ajtónál álldogáló Agnar látványa tárult elé. A férfin csak az alsónadrágja volt. Kellene neki vennie pár ruhát, hiszen mindene odalett, csakhát bármennyire is rosszul hangzott, a férfi sokkal de sokkal dögösebb volt ruha nélkül.

- Jó reggelt. - a férfi halk volt és bizonytalan a szavaival. Mintha ezeket a szavakat nem mondogatta volna sűrűn.

Agnar ásított, úgy fets még tudott volna pár órát aludni. Vajon mi keltette ki végül az ágyból?

- Neked is. - mosolyogta kedvesen Asmir és lerakott a feketeség elé egy nagy adag kávét. Az hálásan biccentett. - Hogy aludtál? - ült le szorosan mellé.

- Aludtam már jobban is, nehéz volt elaludni, aztán, - meggondolta magát és nem mondta inkább el, holott Asmir jól tudta hogy rémálva volt. – valami felkeltett, végül sikerült aludnom. Mint akit agyonütöttek. - ismerte be hatalmasat ásítva, majd belekortyolt kávéjába. - Bozhe moy!! - káromkodta Agnar. - Uhh, ez még a holtakat is kiugrasztaná a sírból.

- Esattamente! Caffè italiano. Olasz pörkölés. - vigyorogta elégedetten az Assassin és ő is hatalmasat kortyolt. - Pont, ahogy szeretem!

A továbbiakban némán iszogattak egymás mellett, mígnem Agnar megtörte a csendet.

- Most hogyan tovább? Mármint... úgy értem... - kezdte halkan.

Asmir mosolyogva döntötte fejét a férfi karjának. Iszonyat aranyosnak találta ezt a félénk mamlaszt. Agnar próbálkozott és csak ez számított.