Assassins Creed - Préda és Vadász (Yaoi)

A vadászat

Agnar nagyot fújtatott a sikátor falának dőlve. Ámbár igaz, hogy tegnap elvesztette az Assassin nyomát, azonban a mai nap egy kisebb erőfeszítésébe sem került újból rábukkanni. Valami nagyon nem stimmelt a férfivel. Érezte. Még csak meg sem próbált rejtve maradni, vagy akár eltüntetni a nyomait. Ráadásul még feltűnő és hangos is volt. Teljesen az ellentéte az összes Assassinnak akivel valaha dolga volt.

- Áucs... - hallatszódott Asmir hangja.

És most is... Épp pofon vágta egy sértett nő, kinek rámászott a férjére.

- Ez nem normális. Assassinok szégyene. - dörmögte Agnar és még inkább arcába húzta csuklyáját. Asmir után indult.

- Ezt nem érdemeltem meg... - dörmögte Asmir. Egy másik nő lépett elé. - Áh, Natasha! - és szintén pofon vágta, majd elment. - Ezt viszont teljes mértékben kiérdemeltem.

Agnar egész álló nap követte az Assassint, hogy feltérképezhesse útvonalait és szokásait, azonban dél körül a piaci tömegben nyomát vesztette. Azon nyomban keresni kezdte.

- Nem igaz. Hova a fenébe tűnhetett...? – morgolódva haladt előre.

Nem törődött a tömeggel, egyszerűen hidegen hagyták a testéről lecsapódó szerencsétlenek. Csak a cél lebegett a szeme előtt, mikor is valaki megkocogtatta a vállát. Mérgesen fújtatva pördült meg, azonban a képébe tolt gőzölgő főtt krumplira nem számított.

- Hideg van és ebédidő. Nem kérsz? – kérdezte egy ismerős hang.

Agnar durván félrelökte az arcába tolt ételt, így végül megpillanthatta az előtte álló, bőszen vigyorgó Asmirt. Szája szélén még ott voltak saját burgonyájának maradványai. Lenyalta telt ajkairól. Agnar nagyokat pislogott csuklyája takarásában. Ez most komoly? Nem tudta eldönteni, hogy az előtte álló, békésen főtt burgonyát majszoló assassin... szerűség ennyire hülye, vagy csak öngyilkos hajlamú... Végül csak sikerült észhez térnie. Kezét ökölbe szorította és azonnal a férfi felé lendítette súlyos boxerét.

- Ejnye. – kerülte ki könnyedén a csapást Asmir. – Egy egyszerű nem is megfelelte volna. – rántott vállat és beleharapott a másik krumpliba.

Agnar nem maradt rest, azonnal lendítette másik öklét, de ezzel sem tudta zavarba hozni a másikat. Asmir ezt a csapást is könnyűszerrel kikerülte. Ahogy az összes többit is. Pedig Agnar istenes tempóba sorozta ütéseivel a nála jóval kisebb férfit, de mind hiába. Még csak megkarcolni sem volt képes a békésen eszegető assassint, nem hogy bevinni egy normális ütést.

- Hmm... - nyalta le ajkairól a maradék ételt Asmir. – A méreteidhez képest szép tempót diktálsz... - ismerte el. – De vajon... a csípődből is képes vagy ilyen sebességet kihozni? – mérte végig a nagy orosz medvét. Rézszínű szemeiben kacér fény csillant.

Agnar egy pillanatra megtántorodott. Most tényleg azt mondta a férfi, amit hallott? Na, de mindegy is... ideje komolyabbra venni a témát. Azzal előrántotta hatalmas mordályát.

A piactéri tömeg sikoltozva rebbent szét körülöttük. Pillanatok alatt mindenki eltűnt a térről.

- De szép nagy fegyvered van neked. – füttyentette lenyűgözötten Asmir. Jelenleg a fegyver csövével nézett farkasszemet. Bárd eleje alig milliméterekre volt homlokától. – Kíváncsi lennék rá, hogy vajon a gatyádban is ekkora mordályt rejtegetsz nagyfiú? – vigyorgott a férfire.

BUMM! És a fegyver elsült. Igaz, hogy azt a parancsot kapta, hogy élve vigye el a férfit, de... nem bírta ki. Olyan szinten idegesítette Agnart az Assassin kovács, hogy erre még nem volt példa.