Ｐａｒｋ Ｊｉｍｉｎ × ＭｉｎＹｏｏｎｇｉ
|Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, Ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékű és mélység...
Az ember bármikor szerelembe eshet. Nem te döntöd el mikor, hol és kibe szeretsz bele. Egyszerűen csak megtörténik...
Szerelem első látásra volt?
Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, Ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem. De miért baj az, hogy így éreztem? Miért baj az, hogy belé szerettem?
Csak egy baj volt... hogy hamarosan meghalok. A betegség a kegyetlen leukémia volt a gond... a gond, ami tönkre tette ezt a csodálatos érzést. Tudtam, hogy meghalok és én hülye mégis engedtem a csábításnak, hogy szerelemes legyek belé... de nem bántam meg, hogy megismertem Őt és, hogy belé szeretem... egyetlen egy percét sem bántam meg... Mert mégha meg is halok, számomra akkor is csak Ő lesz! Csak Ő!
Törött szívemben A hideg sóhajaid Mint a lassan hervadó virágok Szívemre esnek
Ez az átkozott szerelem, miattad képtelen vagyok mozogni, még akkor is, ha fáj Nélküled könnyek töltik meg a szívemet Csak, mint a fekete pokol Nekem, ez vagy te
Ne hagyj el, ne hagyj itt Fordíts vissza szíved lépéseit felém Tényleg akarlak téged, kockára tettem az életemet Vigyél az elszóródó fénybe A világ végébe na na na na na na Te leszel az na na na na na na Te leszel az na na na na na na Nem tudom elengedni
A sorsomhoz tartozó kulcs, amit az égboltnak adtam, most megint a kezemben van Elfojtom egy sóhajban és felgyújtom a lelkem Így megtarthatlak
Feláldozom magam a védelmedre Nyilvánvalóan megteszem Lehetőséggé teszem ezt a válságot Te vagy a legjobb döntés, semmi sem tud megállítani Vigyél az elszóródó fénybe A világ végébe na na na na na na Te leszel az na na na na na na Te leszel az na na na na na na Nem tudom elengedni
Ez az átkozott szerelem, miattad Nem tudok megállni, még akkor sem, ha fáj 𝕸é𝖌 𝖍𝖆 𝖒𝖊𝖌 𝖎𝖘 𝖍𝖆𝖑𝖔𝖐, 𝖆𝖐𝖐𝖔𝖗 𝖎𝖘 𝖈𝖘𝖆𝖐 𝖙𝖊 𝖛𝖆𝖌𝖞 Nélküled nincsenek könnyeim vagy vérem Egy veszélyes árnyék leszek Nekem, ez vagy te
°𝖈𝖍𝖆𝖗𝖆𝖈𝖙𝖊𝖗𝖘°
𝕻𝖆𝖗𝖐 𝕵𝖎𝖒𝖎𝖓
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝕸𝖎𝖓 𝖄𝖔𝖔𝖓-𝕲𝖎
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
______________
Folytassam?
Tetszik eddig valakinek? Kiváncsi vagyok a véleményetekre. Első ilyen sztorim lesz ez, ezért nem vagyok biztos benne, hogy jó... szerintem nagyon gyenge lett a prológus...
