Green room║Jeongchan

⁰⁴║Több

Talán nem tudták mit mondjanak egymásnak. Csendben tették meg azt a kis utat. Automatikusan Chan otthona felé vették az irányt, hiszen Jeongin szülei nem tudták, hogy fiuk már szerdán vonatra ül, hogy megtegye azt az egy és fél órás utat szülővárosáig.

Chan szeme a sokkal többször tekintett oldalra mint, hogy elhitesse a fiatalabbal: nem különösebben vannak tervei és nem érez iránta semmit. Talán már akkor többet éreztek egymás iránt, amikor tavaly együtt dolgoztak egy kávézóban, meghatározhatatlan munkakörben. Süteményeket csomagoltak és néha italt is felszolgálhattak. Nem sokat beszéltek a másikkal. Egyszer csókolóztak, aztán annyira megijedtek, hogy egymáshoz sem szóltak, miután elkezdődött az év. Aztán mikor a két család elkezdett összejárni, akkor úgy tettek mintha nem ismernék egymást. Mintha nem lenne egy cseppnyi közös múltjuk. Sokáig sikerült is. Chan úgy gondolta, hogy azóta érettebb lett, Jeongin pedig nem is gondolkodott a dolgon. Egészen addig a hétvégéig, amíg elegük nem lett a családi dolgokból. Jeongin gondolatai hírtelen teltek meg Chanel, Chan pedig talán beteges módon, de kíváncsi volt, hogy a fiatalabb ugyan olyan ártatlanul csókol e mint akkor.

Alig léptek be az ajtón amikor az idősebb, Jeongint falhoz taszította. Kellemes borzongás fogta el. Elégedett mosoly terült el arcán, ahogy a hideg fal és Chan meleg sóhaja közé szorult. Talán már azóta várta ezt a pillanatot amikor először csókolta meg. Aztán most másodszor. Érezte az illatát, olyan illata volt amit semmihez nem lehet hasonlítani. Mint a levendula, amit mézbe forgatnak... Aztán citromlébe és tengervízbe. Chan lesegítette a másik törékeny testéről pólóját. Jeonginek puha bőre volt, mintha minden nap tejbe mártaná testét, hogy tetszen a szőkének, aki most ujjaival végig szántotta a másik hátát. A hátáról vállára tért át, aztán végigment felkarján, majd alkarján, hogy kezét fogva ráncigálhassa beljebb.

– Kérsz valamilyen italt? – Nyitotta ki a hűtőt a házigazda, majd válaszra nem várva töltött ki valami alkoholos löttyöt.

– Azt hiszem azt a lehetőséget vissza kell utasítanom – Jeongin nem szokott alkoholos löttyöket inni – szerencse, hogy még ezernyi másfajta lehetőségünk van. Közelebb hajolt Chanhez, majd visszaigazolásra nem várva harapott rá ajkaira.

– El sem hiszed mennyire vártam, hogy végre haza gyere – túrt a barna fürtjei közé Chan.

– El sem hiszem, hogy kibírtam ezeket a napokat.

A konyhából kilépve Chan szobája felé vették az irányt. Sötét zöld falán sárga neon csík húzódott végig, a plafonhoz egészen közel. Rendes szoba volt, sehol egy félrehajított ruha. Egészen idáig, hiszen most az első Jeongin nadrágja. Jeongin nadrágja most megtisztelve érezheti magát, hiszen nem sokára mellette landol Chan pólója és nadrágja. Jeongin különlegesen festett az ágyon. Ahogy hófehér bőrére vetültek a fények. Chan szinte a fiatalabb mellé vetődött. Megcsókolta. Egyszer aztán kétszer egészen addig, amíg arra a felismerésre nem jutott, hogy nem tud be telni vele.

Több kell neki.

Jeongin pedig adott neki magából. Egyre többet és többet. Jeongin apró csókokkal halmozta el Chant. Nyakán huzamosabb ideig pihentette ajkait, aztán mellkasán egészen addig míg az idősebb irányt váltott.

A szőke hátára csókolt, majd egyre lejjebb haladt gerince mentén. Jeongin érezte bőrén a másik leheletét. A lepedőbe markolt, kézfeje szinte teljesen sápadtá vált. Torkából fájdalmas hangok törtek elő. Chan év elején sok-sok lánnyal és fiúval kezdett ki. Vele ellentétben Jeongin még szűz volt. Próbált vele minél gyengédebb lenni, önmagát meghazudtoló módon figyelt a másikra.

– Nem fáj nagyon? – Túrt a sötét tincsek közé.

– Minden jó, Chan.

♡
–

Ez az első 18+ os részem, de esküszöm, hogy elégedett *zavarbajött* vagyok.

Jajj és boldog karácsonyt mindenkinek így előre ❤️❤️❤️