Green room║Jeongchan

¹⁰║Mégegy

Jeongin egy jócskán lila folttal és kissé felrepedt szájjal ült a konyhában. Hosszú néma percek teltek el azóta, mióta a fiatalabb váratlanul betoppant a szőkéhez.

– Mi történt? – Kérdezte, majd letett egy bögre teát az asztalra és leült a másik mellé.

– Semmi, Chan. Csak volt egy kis nézeteltérésem valakivel, de már minden rendben van.

– Már hogy lenne minden rendben? – Ráncolta homlokát – borzalmasan nézel ki.

– Ne legyél már gyökér – szólalt meg a harmadik fél, miután kibújt a hűtő takarásából és oda nyomott Jeongin szeméhez egy zacskó fagyasztott borsót – esküszöm, hogy így is szép vagy.

– Nem akarsz haza menni Felix? – Nézett rá értelmetlenül Chan.

– Most éppen nincs semmi dolgom, viszont este annál inkább lesz. El jöhetnétek hozzám. Lesz egy kis buli a srácokkal.

– Nem, semmi ked... – kezdett bele a szőke, de Jeongin megelőzte.

– Rendben van, úgy sem mehetek haza ilyen arccal – fintorgott.

Felix elégedetten bámult maga elé. Tetszett neki az amit eddig látott Jeonginból. Meg akarta ismerni a személyt, aki egyszerre eszetlenné és felelősségteljessé tudta varázsolni a másikat.

– Hát ha ti is ott lesztek, jobb ha már most elkezdek készülődni – mosolygott, majd magára húzta barna dzsekijét. A konyhából kilépve intett egyet az ott tartózkodóknak, aztán már csak a bejárati ajtó hangos csattanását lehetett hallani.

– Adhatnál valami ruhát, amiben elmehetek. Semmim nincs, mindent a koliban hagytam.

– Nem szeretném, ha elmennénk. Nem is ismersz senkit és tuti nem tetszene a közeg. Jobb lenne ha csak ketten lennénk ma este, nem?

– Nem tudom Chan. Szeretnék kimozdulni picit – engedélykérő tekintete reményt sugárzóan mélyedt a másikéba.

– Rendben van Jeongin, ha egész éjszaka mellettem leszel.

A fiatalabb közel hajolt hozzá, lágy csókot nyomott szájára ígéret képpen, majd a szőke szobája felé indult, hogy aztán két órán keresztül túrja szét szekrényét. "Ruha keresés" címszóval. Miután kiválasztotta a számára megfelelő ruhát, amihez egyébként hozzá tartozott valami igénytelen pulóver, amit csak azért választott mert pontosan olyan illata volt, mint Channek, már ott állt a szőke előtt indulásra készen, az pedig kezét megfogva vezette ki az autóhoz. Még csak hét óra volt, amikor beléptek a zsúfolt házba. Jeongin hírtelen azt hitte, hogy címet tévesztettek, mert Felix kis buliként emlegette.

Azonnal a konyhába indultak, ahol Chan össze is futott pár - a másik számára ismeretlen - emberrel. A házigazda is hamar megtalálta őket. Italt kínált és beszélt. Pedig nem az ő posztja volt.

Jeongin Felix arcát vizslatta. Szeplői rejtélyekként terültek el arcán. Vöröses haja már-már szemébe lógott.

Jeongin fejében egész eddig nem merült fel a kérdés:

– Honnan is ismered Chant?

A vörös kis ideig gondolkodott.

– Azt hiszem még általánosból, de cseppet sem jó a memóriám – nevetett egyre jobban miután a szőke is megjelent.

Gyönyörű mosolya volt. Talán pont ez tetszett meg Channek, minden alkalommal, amikor vágyat érzett csókjára és pár deci lötty után pont ezt tetszett meg Jeonginnak is benne. Felixnek elképesztő kisugárzása volt. Minden kézzel fogható vagy nem fogható dolgot magának akart, de csak pár személy élvezhette akaratát.

Az estébe - inkább egymásba - egyre belemélyülve társalgott a három fiú, majd valahogyan a lépcsők felé kóvájogtak. Sokminden elhangzott, de ami igazán különleges volt arra csak a szavak után került sor.

♡
–
Meg vagyok fázva vagy allergiás vagyok (idk mire így januárban loll) de folyamat tüsszögök.

Oké.

U look sooooooo

Jujj és nézettek bele az új könyvbe <3