Wonderland |Woosan|✓

6.

San egy hangos csattanásra lett figyelmes. Nem tudta honnan jöhetett a hang, mivel szülei vásárolni mentek. Eltartott egy rövid ideig mire összeszedte a bátorságát, és a hajszárítóját megmarkolva kilépett a szobájából.
-Anya? Apa?-suttogta a sötétbe, miközben a falat tapogatta a kapcsolót keresve.
-Sanie!-érkezett egy női hang a sötétből, abban a pillanatban, amikor megtalálta a világítást kontrolláló berendezést*, és fény árasztotta el a ház azon szakaszát.
-Noona?-miután a fiú szeme hozzászokott a sötéthez, akkor látta meg nővérét egy pohár vízzel a kezében.
-Meg sem öleled rég nem látott testvéredet?-tárta szét a karját Haneul, öccse pedig hatalmas mosollyal az arcán megindult felé. A lány külföldre jár egyetemre, ennek okán pedig ritkán tud csak hazalátogatni. Eddig egyetlen olyan alkalom sem volt, amikor nem szólt volna előre, így San joggal kezdett el aggódni nővére miatt.
-Minden rendben van, Noona?-kérdezte a fiatalabb, miután elhúzodott a lánytól.
-Persze Sanie, csak most kaptunk egy rövid szünetet, és gondoltam megleplek titeket-mosolygott rá öccsére, majd elfordult, hogy el tudja mosni poharát.
Mikor szüleik hazaértek, nekik is az volt az első gondolatuk, mint fiuknak. Haneul hiába magyarázta körülbelül fél órán keresztül, hogy semmi baj nincs, mindössze hiányzott neki a családja, nehezen akarták elhinni ezt az információt. Éppen a közös vacsorát fogyasztották, amikor San telefonjának csörgése hasított a beszélgetés közepébe.
-Azonnal jövök-mosolygott rá az ott ülőkre, majd a zenélő készülékkel együtt a szobájába vonult.
-Holnap mikor érsz rá?-szólt bele a telefonba Hongjoong köszönés nélkül.
-Uhm, igazából egész nap-mondta egy homlokráncolás kíséretében. Nem értette miről van szó, de mielőtt megkérdezhette volna megkapta a választ.
-Jó, mert megnéztük ennek a két fiúnak pár videóját, és az egyikük holnap is ott lesz, szóval arra gondoltunk, hogy beszélhetnénk először vele, majd a másik fiúval is, mert egy collabot szeretnénk csinálni velük. Mit szólsz?-hadarta el a szöveget, a végén pedig kicsit felvitte a hangsúlyt, amiből arra lehetett következtetni, egy kérdést tett fel.
-Én benne vagyok-vonta meg a vállát San, hiába tudta, a másik fiú ezt nem láthatja.
-Rendben, akkor holnap kettőkor találkozzunk a teremnél-köszönés nélkül csapta le a telefont, amit San nem tudott hovatenni, de nem vette magára a dolgot, Hongjoongnak szokása volt így befejezni egy beszélgetést.

---

*ez egy elcseszett fizika óra után született, teljesen leszívott aggyal