Wonderland |Woosan|✓

10.

xJWYx

-Szia!-köszönt rá Mingi és Seonghwa szinte szinkronban, majd a többiek is ezt tették egy mosoly kíséretében.

-Sziasztok-motyogta a fiú - akinek San még mindig nem tudta a nevét- kissé lehajtott fejjel.

-Na, Jung Wooyoung! Ha Yeosang nincs veled, szinte teljesen begubózol-lépett -a jelek szerint- Wooyoung mellé Seonghwa. Erre a lila hajú fiú nem válaszolt, hanem elindult a felszabadult bejáraton keresztül a terembe.

-Egyébként mit szeretnétek?-kérdezte, amikor látta, hogy az eddig kint álló hatos követi őt.

-Nos, arra gondoltunk-kezdett bele Mingi óvatosan.

-Hogy ti ketten, és mi csinálhatnánk egy közös covert-nézett Wooyoungra egy óriási mosollyal Seonghwa. A többiek nem tudták, hogy miért viselkednek így vele, de jobbnak tűnt csendben maradni.

-Mármint velünk? Yeosanggal és velem? Ti?-most először nézett fel a beszélgetés során, és a szemében színtiszta hitetlenkedés látszódott.

-Persze, miért olyan hihetetlen ez?-Sané volt a leggyorsabb reakcióidő. Elképzelni sem tudta, hogy miért baj az, hogy megszólalt, de a két fiú, aki eddig beszélt, úgy nézett rá, mintha minimum megölt volna valakit. Wooyoung ezzel szemben ránézett, és felismerés futott végig az arcán.

-Hát nem tudom. Ti igazából már szinte profik vagytok, mi meg csak magunknak táncolunk-vont vállát a fiatalabb.

-Te miről beszélsz? Láttuk pár videótokat, és borzasztóan jók vagytok! Meg merem kockáztatni, hogy ti vagytok az egyik legjobb táncduó az egész országban-jelen pillanatban még a két nagyhangú is hátra húzódott, mert úgy tűnt, Wooyoung egyedül Sannal hajlandó normálisan kommunikálni.

-Ahh, attól azért még messze vagyunk-mondta egy szomorú mosoly kíséretében, majd a terem falához ment, hogy lepakolja a cuccait.

-Meg egyébként is, nem csak az enyém a döntés, szóval én hiába megyek bele, ha Yeosang nem akarja-háttal volt a fiúknak, így ők nem láthatták azt a bizonyos apró fintort, ami hazugság elmondása közben jelenik meg az arcán. Biztos volt abban, hogy barátja hezitálás nélkül belemenne, ám ő nem akart másokkal együtt dolgozni. Elég volt neki Yeosang.

-Ugye tudod, hogy tudjuk, Yeosang azonnal igent mondana rá?-dőlt a falnak mellette Mingi.

-Kezdem úgy érezni magam, mintha egy kihallgatáson lennék-motyogta az orra alatt, majd nagy levegőt véve szembefordult a többiekkel.

-Rendben, majd megkérdezem tőle, és felhívlak. És remélem tisztában vagytok vele, meg fogom tudni, ha a hátam mögött beszéltek vele-nézett összehúzott szemmel Seonghwa és Mingi irányába.-De most nem lehetne, hogy elmentek? Ötre jönnek értem, és addig próbálni szeretnék.

-De, persze!-borzolta össze kissé a lila tincseket Seonghwa, majd a többieket vezetve kiindult a helyiségből. Már beálltak a megfelelő pozícióba, amikor Sannak eszébe jutott, elfelejtette megkérdezni, hogy hova tették a pulóverét. Nem törődve társai megjegyzéseivel, elindult vissza oda, ahonnan körülbelül tíz perce eljött. Wooyoung annyira belemerült a táncba, hogy észre sem vette, amikor San konkrétan beesett az ajtón. A fiú ezt szerencsének könyvelte el, hiszen így meg tudta figyelni a tökéletes mozdulatokat. Akkor avatkozott csak közbe a dolgok menetébe, amikor Wooyoung elszámította a lépést, és majdnem elesett. San ekkor egy filmben érezte magát, és megindult a lila tincsekkel rendelkező felé. Még mielőtt megtörtént volna a szomorú találkozás a padlóval, elkapta a másik fiú derekát, aki így egy kicsavart pózban, szinte lebegett.

-Jól vagy?-nézett rá aggodalmasan San. Wooyoung válasza mindössze egy apró bólintás volt. Miután mindkét lába alatt érezte a szilárd felületet, afelől érdeklődött, a fiú mit csinál ott.

-Elfelejtettem megkérdezni, hogy hova tettétek a pulcsimat, mert nem találtam meg-adott egy rövid magyarázatot, ami a jelek szerint kielégítette a fiatalabb kíváncsiságát.

-Beraktuk hátra az öltözőbe, hogy ne vigye el senki-San bólintott egyet, mintha mindig is tudta volna a ruhadarab jelenlegi tartózkodási helyét.

-Akkor én már nem is zavarlak, köszönöm-egy hatalmas mosollyal az arcán szeretett volna távozni, de a teremben lévő másik fiú ezt megakadályozta. Na nem a mosolygást, hanem a távozást.

-Egyébként, hogy hívnak? Mert te már tudod az én nevem, gondoltam úgy lenne fair, ha én is tudnám a tiédet-szólt utána Wooyoung, a mondat végét egy kissé elharapva.

-Choi San. Örvendek a találkozásnak-biccentett a fiú felé, aki ezt is egy bólintás keretében raktározta el magában.