Wonderland |Woosan|✓

11.

-Szerintetek bele fognak menni?-érdeklődött Jongho. Már próba után voltak, és egy kávézóban ültek, hogy nyugodtan meg tudják beszélni a dolgokat, és pihenni tudjanak.

-Yeosangot ismerve, ő biztosan. Wooyoungot már nehezebb lesz meggyőzni-ecsetelte Seonghwa, miközben az előtte lévő kávét kavargatta.

-Wooyoung miért ilyen zárkózott? Történt vele valami?-Yunho mindössze egyetlen másodperccel előzte meg Sant, aki szintén ezt a kérdést akarta feltenni.

-Igazából mi sem tudjuk. Sőt, talán még Yeosang sem, pedig ők óvoda óta legjobb barátok. De régen nem ilyen volt. Kisebb korában nagyon energikus volt, hangos, és általában ő volt a társaság középpontjában. Az egész talán akkor kezdődött, amikor új közösségbe kerültünk. Olyanok közé, akik nem ismerték őt kicsi kora óta, így nehezebben szoktak hozzá a személyiségéhez. Bántani nem bántotta senki, vagy mert nem is akarták, vagy Seonghwa miatt, de egy idő után már nem beszélt annyit, nem volt hangos, sőt, ha nélkülünk volt nem is szólalt meg. Aztán ahogyan megváltoztatta a viselkedését, úgy változott a tanulmányi eredménye is. Egészen addig tartotta a közepes szintet, azonban utána kitűnő tanuló lett. Mindent felhozott ötösre, Yeosang elmondása alapján pedig még most is évfolyam első-mesélte Mingi elmerülve az emlékeiben. Mivel úgy tűnt nem szándékozik tovább beszélni, Seonghwa vette át a szót.

-Azóta nem is nagyon jár társaságba. Már többször mentünk ki a régi barátainkkal kosarazni, azonban ő soha nem jött. Mindig volt valami kifogása. Csak az iskolába és táncra jár ki a házukból. Totálisan befordult-fejezte be a szőke a mesedélutánt.

-És mi lenne, ha mi megpróbálnánk kihozni ebből az állapotból?-tette fel a kérdést elgondolkodva Hongjoong.

-Mármint? Nekünk sem sikerült, miből gondolod, hogy nektek menne?-vonta össze a szemöldökét Seonghwa.

-Hát, van egy Sanunk meg egy Jonghonk. Akik messze nem mondhatóak nyugodt embereknek, így talán az ő viselkedésük kihat rá-közölte a terveinek részleteit. Az egyébként kedves gesztust kissé ellensúlyozta az, hogy ördögi mosolyt varázsolt az arcára.

-Biztos, hogy ettől jobb lenne a helyzet? Nem lehet, hogy a mi közbeavatkozásunkkal csak rontanánk rajta?-jelent meg egy aggódó ábrázat Jongho arcán. Yunho egyből mellé állt, miszerint hagynunk kéne a jelenlegi helyzetében, mert nem tudhatjuk, hogy ez mit fog kiváltani belőle.

-San, te mit gondolsz?-fordult az említett felé, mintegy mentsvárként Hongjoong.

-Igazából fogalmam sincs. Két véglet van, amiből csak az egyik jó. Szóval van ötven százalék esélyünk arra, hogy nem süllyed mélyebbre ez a kis akció után, ami nem olyan sok, tekintve a kockázatokat. Szerintem az lenne a legjobb, ha először csak megpróbálnánk megismerni, nem megváltoztatni. És miután jobban ismerjük, meglátjuk, hogy érdemes lenne-e egyáltalán belekezdeni-fejtette ki a véleményét kicsit hosszasan. Azonban a terjedelem ellenére, mindenki egyetértett vele. Nem firtatták tovább ezt a témát, hanem a másnapról kezdtek el beszélni. Ugyanis hétfőn lesz az első "nemhivatalos" versenyük, amit meg akartak nyerni. Bármi áron. Arra viszont soha nem gondoltak volna, ami ott várt rájuk. Mert a regisztrációs pult előtt igencsak ismerős alakokat véltek felfedezni.