Elsöprő érzelmek

Önző gyilkos 1

"Fordított pszichológia. Hallottál már róla?"-mért végig türelmesen csattogtatva tollát . Azok a kék szemei kíváncsian vártak válaszomra, de mint minden tinédzser elvoltam a saját kis világomban.

Sziasztok, Emma vagyok és alkoholista. Csak úgy kíváncsiságból, hányan lepődtetek meg?
Biztos egy fiatalkorút képzeltetek el jó jegyekkel és minta családdal, de be kell érjétek velem.

Kezdjük legelőről. Emma vagyok, lassan 18 éves pár probléma utamat keresztezi, de ahoz képest, hogy egyes tinik túlzásba viszik én elég jól tűröm az életadta megpróbáltatásokat. Megjelenésem átlagos, barna haj és szem és ha másokat kérdeztek szörnyű ember. De kit érdekel mások véleménye? MINDENKIT, beleértve engem is és tudjátok meg a kemény külső ellenére én is érző lélek vagyok.

First impression/Első benyomás. Állítólag nagyon fontos, de itt vagyok én aki ezt megkérdőjelezi. Mint egy 5 éves, aki kíváncsi miért kék az ég. Ja, de tényleg valaki tudja miért is?
Mindegy is, na vissza a témához: mi van ha akkor pillantasz meg mikor épp abban a hónapos időszakban vagyok? Minek is szépíteni? Havibaj, tudjátok kisírt szemek, túlzásba vitt érzékenység, halálos görcsök és így tovább. Nem hiszem, hogy egy pozitív képet alkotnál rólam az én karikás szemeim, undor fedte arcom(az emberek iránt, ja meg néha (sokszor) magam iránt) és a homeless öltözködésem dacára.

És mégis itt ülünk, ezt a témát boncolgatjuk a pszichológusommal és végképp nem jutunk dűlőre. Tudni kell róla, hogy egy nagyon vonzó 20-as éveibe járó nő, inteligens vonások jellemzik, de valahogy ő sem érti meg a fejemben zajló káoszt.

" Emma! Megint elkalandoztál! Mi van veled?" - kérdezte tollát jegyzetfüzetébe mélyesztve.

" Tudod, szokásos dolgok. Ha elárulod a kis titkodat én is elmondom." - incselkedtem vele. Válaszként szemforgatást kaptam, ebből is látszik, hogy már unja a kis játékaimat.

" Sokszor megkértelek, hogy ne tegezz, de valahogy elfelejted. Azért fizetnek, hogy megoldjuk a problémáidat, nem az én életem elemzéséért. " - unott hangon közölte mint minden alkalommal.

" Tudod ha nyitottabb lennél, akkor talán én is. És nincsenek problémáim, azonkívül amiben te tudnál segíteni. Amiben mindketten tudjuk, hogy nem vagy hajlandó."- jelentettem ki. Azt tudni kell rólunk, hogy nem csak páciensi kapcsolat van köztünk, jóval hosszabb szál köt össze bennünket. S ha már így összemelegedtünk elárulom az én mocskos, kis titkomat. Dobpergést kérek....