Elsöprő érzelmek

Váratlan

Mr. Ross.
Ismerős a név? Nem?!
Hát nekem se! Sőt, még a nagyfőnök se ismeri. Egy szellem. Semmi adat, se egy fotó, se egy digitális lábnyom....... SEMMI! NADA spanyolul.

Reggeli kévémat a csengő zavarta meg. A tudósító épp az aktuális botrányokat ecsetelte, mikor a testőröm egy borítékot tett le az asztalra.

-A futár hozta. Szigorúan csak ön nyithatja fel. Ez áll a levelen. - tájékoztatott.

Rápillantottam a borítékra és felhúztam a szemöldököm. Senkitől nem vártam csomagot és potenciális kliens sem volt a láthatáron, még.

-Mennyire sürgős?- kérdeztem unottan.

- Eléggé!Senkitől sem vártunk csomagot.- jelentette ki,amit már én is tudtam.

Felkaptam az asztalról, tenyeremet nyújtottam a férfi felé jelezve szándékomat. A kés máris a kezembe volt, precíz mozdulatokkal nyitottam fel, hogy megóvjam a tartalmát.

- Egy levél, egy óra és egy toll? Melyik században élünk?! - háborgott.

- Elegancia. Kifinomultság. Hatalom.- magyaráztam egyszerűen.

Könnyed nevetés töltötte be a szobát. Ennyire mulatságos helyzetbe se kerültem még. És én aki még azt hitte valami érdekes dolgot takarhat egy régi papírra írt levél. Mélységeset csalódtam. Hanna lépett be a szobába, és kíváncsian vizslalt.

- Mi olyen vicces? - érdeklődött.

- Inkább mi ilyen mulatságos.- javítottam ki. - Tessék! - nyomtam a kezébe a levelet. A kezdeti hangulata megváltozott és elkomorodott amint elolvasta. Szörnyedve nézett rám.

- Nem értem, én....... Ezt nem értem! Mi ez?!- kérdezte tőlem.

- Amint látod valaki szórakozó kedvében van. - húztam fel a vállaimat.

- Szerinted ez vicces?! Megfenyegedtek Em!

- De még milyen kifinomultan! Még tollat is küldtek, az óráról nem is beszélve. - bólintottam azok felé.

Hanna csak fürkésző tekintettel méregetett. Intettem a csapatom felé, hogy kezdjék meg a nyomozást; bárki is írta az nem fogja szárazul megúszni.

És még azt hittem nyugis hetem lesz.

Pár órára rá érkezett a hír. A levelező társam egy szellem. Nem tudok róla semmit. Az ügy hirtelen megoldatlanná vált.

- Mi ez? Azt mondtam oldjátok meg! Eddig a fickó előttem kellett volna térdepeljen és bocsánatomért esedeznie! - vontam kérdőre a férfit.

- Megpróbáltuk.- válaszolt.

- Ketyeg az óra. Már csak pár órám maradt hátra és azt se tudom kivel állok szembe. Csak nem küldenél csak úgy oda?- vontam fel a szemöldököm. Nem érkezett válasz. Nem is kellett hiszen mindketten tudtuk mi a válasz. - Hívd fel Mr. Romanov-ot. Szükségem lesz a segítségére.- küldtem feladatára.

4 órával később

Nyirkos levegő, távolban kutyaugatás és fogcsikorgató hideg. Este, a sírok között lépdelve ropog a lábam alatt az ágak. Szerencsére van erősítésem, a hátam mögött több mint tíz ember tapossa az utat velem együtt. Hárman a közeli dombról figyelnek és a rohammentősök is a közelben vannak. Hívjatok paranoiásnak, de inkább ez, mint holtan végezni egy temetőben!

- Üdvözlöm Miss T. Vagy inkább hívjam Emmának? - kérdezte egy csepp izgatottsággal. Ki ő és honnan tudja a nevem???? Ez mind bizalmas adat, amit gondosan eltüntettem az évek alatt.

- Mr. Ross. Oly sokat tud rólam, de én magáról semmit. Mondja, ez hol igazságos?- kérdeztem negédes hangon. Elnevette magát és egy könnyed mozdulattal annyit mondott:

- Én így szeretem!