Elsöprő érzelmek

Utolsó utazás 2

" Ugye nem készülsz semmi őrültségre?"- szakította félbe gondolataimat egy hang. Tőlem nem messze állt, és tekintetével óvatosan vizsgált.

" Most, hogy így mondod: soha nem repültem. Ideje megtanulni."- állapítottam meg egy mosoly kíséretében.

" Nézd, elhiszem, hogy sok mindenen mész most keresztül, de nem érdemes ezért leugrani. Gondolj a szeretteidre."

" Hogy merészeled azt állítani rólam, hogy nem gondolok senkire? Azt hiszed könnyű volt meghozni a döntést?"- ha azt hiszi ő jobban tudja mit miért kell csinálni, akkor most megmutatom neki.

" Mondj egy okot, hogy miért érdemes élnem."- vajon milyen röhejes indokkal fog előállni? Lassan világosodott, ő meg csak nézett. Eddig nem láthattam tisztán, de most a nap sugarai csak úgy körül ölelték alakját. Vonzó hölgy rendőr egyenruhába, szőke haja lófarokba hullt le vállára. Barna szemei engem tanulmányoztak, próbált valami értelmeset mondani, de nem sok sikerrel.

" Látom tündökölsz, nem panaszkodhatsz, de eszed az nem sok. Barbi, van valami mondandód? "- kezdtem türelmetlenné válni. Pazarolja az időmet. Ezek szerint igaz a mondás: kívül fénylik, de belül tök sötét. Milyen ironikus az élet , azt hinnéd amiért szép okos is , de milyen nagy hiba. Ismeritek azt a viccet a szőkével, amikor Isten választás elé állította. Nem? Na, Isten megállította a szőkét hazafelé menet, s mondta neki, hogy választhat: inteligens lesz és szerves részét képezi a társadalomnak vagy hihetetlenül szépen fog kinézni. Ez mind szép és jó, de mikor ezt elmesélte a barátnőjének az megkérdezte, hogy akkor ő mit választott. "Nem emlékszem." Felelte. Látom ő is így járt.

" Te sem a kedvességedről vagy híres az aztán halál biztos. Mond, ha már ott állsz nem tervezel leugrani?" - kérdezte halál komolyan.

" Dehogyisnem. Csak várok valakire." - szólaltam meg végül. Engem bámult én meg őt. Ha meg kell halni akkor már egy szépség társaságába legyen. Szép halál.

" Míg vársz az atyaúristen tudja csak, hogy kire, nem lenne könnyebb ha nem tartanál fent minket is?Jobb dolgom van annál minthogy nézzem ahogy itt állsz. Először el kellett volna határozni, hogy mit akarsz aztán idejönni leugrani."- fakadt ki Barbi. Talán igaza van. Minek állok itt ha nem akarok leugrani? Meg akarok halni! Vagy nem?

" Meggyőző vagy Barbi. Adj egy percet, csak rákészülök s mire háromig számolsz eltűnök. Készülj fel! - muszáj leugrani, már nem tudom visszaszívni.

"Egy...."- kezdtem. A szőke mosolyog, nem vesz komolyan.

"Kettő.... "- na majd én megmutatom neki. Ha nem hiszi majd meglátja saját szemével.

"Három...."

Barbi mosolyog. Nem hitte, hogy leugrok. De majd írhatja a papírjait s magyarázkodhat majd.

" Na mi van? Nem ugrasz?"- szórakozott rajtam.

" Tanítanod kéne a módszered. Hogyan mentsük életet Barbi módra? "- hát nem vicces?

" Örömmel várlak"- felelte. De nem volt felkészülve. Nem tudhatta, hogy mi lesz a következő lépésem. Így hát elbúcsúztam tőle. Integettem és leléptem a mélybe. Hallottam sikolyát, de késő volt.

Sziasztok. Szavazzatok és jelezzétek egy kommenttel, hogy tetszet e a rész így segít eldönteni, hogy megéri folytatnom a történetet.