Elsöprő érzelmek

Bosszantó társalgás

Mi a fasz?? Bocsássatok meg, de ha látnátok azt amit én ti is így reagálnátok. Első dolog amit észrevettem, amikor feljöttem az emeletre ő volt, ahogy nyalókával a szájában incselkedik egy csapat pasinak. Azon kívül, hogy undorító, ahogy kéreti magát szexinek találtam, sőt beindultam tőle. Mit tennék azokkal az ajkakkal...azzal a szájjal és ahogy a tincsét csavargatja ujjai köré, haját a csuklom köré tekerném miközben... Állj, mi?!?!?Mi a franc ütött belém? Utálnom kellene, nem fantáziálgatni hogy mit tennék vele! Azontúl, hogy már jó ideje nem volt egy kalandom sem az ágyban nem jelenti azt, hogy az első kurva láttán benedvesedek . Ne értsétek félre nem csúnya, sőt azok a csókolni való ajkai és az a szép pofija dugni válóvá teszik, de higyjétek el, hogy mikor azt mondom, hogy buta akkor buta. Egy hülye liba akinek a külsője a mindene.

Nekem vannak elvárásaim, egy szint amit nem lépek át és inkább dugok meg egy kevésbé szebb lányt akinek van sütnivalója, mintsem egy szépet akinek fogalma sincs melyek a kontinensek. Ha ágy akrobatikára vágyom, akkor először szeretek elbeszélgetni velük és úgy lefeküdni velük, ha pedig látom, hogy a salátákon kívül és a heti sztárok pletykáján kívül normális beszélgetésre nem képes hagyom a francba. Kár a szépségükért de nem válnak olyan vonzóvá ha kitudódik buták mint a föld.

Végre leült egy székre távol a pasiktól nyalókáját eldobta és nekifogott elrendezni az asztalt ott ahol ült. Sikerülni fog Emma! Csak odamegyek lerakom a kezemből a cuccokat, elmormolok egy sziát és megyek dolgomra. Ha sikerül nem felbosszantania már itt se vagyok.

Megközelítettem asztalát, köszöntem és hamar elmondtam miért is jöttem. Ő meg csak nézett barna szemeivel. Mikor indulni kezdtem volna dolgomra megszólalt és higgyétek el jobb lett volna ha nem kezdeményezi a beszélgetést. Felhúzott de kurvára!

"Mégis, hogy gondoltad csak úgy elmész? Más mondanivalód nincs?"- kérdezi hitetlenkedve. Én meg csak néztem, mint borjú az új kaput, nem értettem mit akar még tőlem.

"Mégis mit vársz tőlem?"- kérdeztem

" Egy köszönőmőt elfogadnék, amiért utánad ugrottam és megmentettelek attól, hogy megöld magad."- fejezte ki magát.

" Hogy megbocsáss?!?! Mi a fasz? Tőlem aztán végképp nem kapsz olyat!"- nevettem fel hitetlenül. Fényezni akarja magát, hogy éjjel jobban aludjon?

" Mégis miért? Olyan nagy kérés az?"

" Igen bazd meg!!! Nem én kértem, hogy megments! Vagy igen? Nem!!! Te döntöttél úgy, hogy leugrasz én is, csak más okból!"- éreztem, hogy mindjárt felrobbanok. Elszámolók lassan ötig, hogy lecsillapodójak majd folytattam:

"Szerinted azért ugrottam le mert nem volt semmi problémám? Viccből, azért hogy valaki megmentsen és tudjak miről beszélni a suliba?! Hogy mennyire cool vagyok? Nem!!! Azért ugrottam le mert meg akartam halni!!!!De neked köszönhetően nem sikerült. Te ugrottál utánam, te döntöttél úgy, hogy megmentesz és nem kértél engedélyt rá!"- folytatva.

"Miért?"- kérdezte semmi kertelés nélkül.

"Mit miért?"- kérdeztem értetlenül.

"Miért ugrottál? Látszólag mindened megvan, te vagy apuci kis hercegnője. Akkor miért dobnád el az életed? Csak nem dobott a pasid?"- állapította meg. Ő csak ne ítélkezzen felettem! Hogy meri?!?!?! És méghogy pasi, nem látszik rajtam, hogy a lányokat szeretem? Ítéljetek meg ti:igaz hosszú hajam van, de mindig sapka van rajtam időjárástól függetlenül, ingeket hordok és elég tomboy kinézetem van. Kilométerekről üvölt, hogy márpedig a csajokat szeretem.

"Ide figyelj Barbi! Nem azért jöttem, hogy ítélkezz és hidd el nem én választottam, hogy ilyen legyek! Semmi nem depisebb és frusztrálóbb érzés minthogy mindened meglegyen mégis szomorúnak lenni. Nem tudhatod, ezért nem szabadna ítélkezz felettem nem ismersz és ha ez rajtam áll Nem is fogsz!!!"- édesen mosolygott de ezúttal szemei nem sugároztak nagyképűséget inkább melankolikusságot. Mintha visszatekintene múltjára. Ő is el van baszva ahogy én is, de mit lehet tenni ellene? Túl sok összetört lélek mászkál így is a földön nem árt senkinek sem ha egy kettő eltűnik.

"Nem az én dolgom, de jó lenne kikezelni téged mert ha így folytatod a végén annyira elveszet leszel, hogy a halál megváltás lesz számodra és hidd el,hogy az nem olyan vagány érzés ahogy azok a tini könyvek leírják. Tudom, tudom hogy most így érzel de még közelébe sem vagy, hogy ennyire kívánd a halálodat!"- mondta figyelmeztetően És állapította meg azt a tényt amitől én is félek . Egyik pillanatban buta liba a másikban meg jósnő lesz. Ez aztán a változás!

"Jó van na! Nem a te dolgod, hogy élek e vagy halok! Jó lesz békén hagyni."-ráztam le magamról a szomorúságot.

"Csak mondom! Nem szeretnék egyszer riasztást kapni, hogy a testedet megkapták valahol! "- rázta meg vállát mintha azt a tényt nem tudná elfogadni. Mégis miért törődik így velem?? Nem utálnunk kéne egymást?

Mennyire törődik velem, mindjárt elolvadok. De aranyos, de nem az ő tiszte, nem vagyunk barátok se szeretők, akkor mit foglalkozik velem?!?!

"Köszönöm a virágokat és a kosarat! Add át üdvözletemet anyukádnak. Amúgy nem hiszem, hogy bemutatkoztam volna, Anna vagyok!"- nyújtotta kezét. Kezet fogtunk és elbúcsúztunk egymástól, de mielőtt elhagytam volna az épületet visszafordultam, hogy kelően elbúcsúzzak tőle. És nem egy búcsúcsókra gondoljatok hanem egy megjegyzésre:

"Nekem jobban tetszik a Barbi! Viszlát a mihamarabbi találkozásik Barbi!"- köszöntem el. Válaszként csak egy fejrázást kaptam és egy sóhajt. Azzal dolgomra indultam.

Sziasztok. Remélem tetszett a rész, próbálok mihamarabb feltöltenie a részeket. Addig is szavazzatok és kommenteljetek.