Elsöprő érzelmek

Keserű valóság

Folyamatosan csipog valami. Jön, hogy összetörjem majd kidobni az ablakon. Még mindig nem tudom kinyitni a szemem.

" Mikor utoljára láttam semmi baja nem volt. Mi történhetett vele? Mikor nálad járt nem mondott semmit?"- suttógott valaki. Ismerős volt a hangja, de nem tudtam meghatározni ki is.

"Semmi különöset nem mondott, de ezután változtatni kell a módszeren, mert még mindig komoly problémái vannak."- jelentette ki feszült hangon. Ezt a hangot megismerem de ha ő itt van, akkor én nem halhattam meg. Bármennyire örülök, hogy itt van biztos nem miattam jött. Biztos anyám erőltette rá.

"Mostantól gyakrabban kell meglátogatnia. Hetente háromszor és ha nem engedi, hogy segítsek..... Nagyon sok módszert kipróbáltam, de nem működik együtt velem. Lassan kezdem feladni."- sóhajtott a kékszemű szépség. Szóval így állunk. Még, hogy nem "működik együtt"?! Ha hülye kérdéseket tesz fel, akkor hülye válaszokat fog kapni. Én nem vagyok hibás azért mert nem képes normális kérdéseket feltennie.

Időközben belefáradtam, hogy hallgatózzak ezért inkább hagytam, hogy az álom lassan elrepítsen máshova. Mire újra felébredtem csend honolt, kivéve azt a baszott idegesítő gépet. Ő még mindig csipogott, ráérősen. Ajtó nyitást hallottam majd lépteket amik tőlem nem messze álltak meg. Valaki sóhajtott majd közelebb hajolt. Eper és csoki illatot árasztott magából majd egy csókot nyomott homlokomra.

"Bolond nőszemély" - suttogta finoman.

"Gyógyulj meg."- azzal ott hagyott, pont úgy ahogy jött, csendben és váratlanul.

Azon tűnődök , hogy ki lehetett amikor valaki berontott a szobámba. Sírva fakadt és ott bőgött mellettem közben meg a kezemet szorította. Ez már kissé idegesítő kezdett lenni egy idő után.

" Ha meg kérlek betudnád fogni 5 percre?! Már itt bömbölsz egy fél órája és nagyon idegesítő már!"- fakadtam ki majd valami csoda folytán konyítottam a szemem. Legjobb barátnőm állt mellettem elkenődött sminkkel és szétszórt hajjal.

Meglepődött, majd párnával kezdett ütni közben meg lehordott az atyaúristentől a nagyapám fejszéjének a kurva anyjáig. Tudjátok ez olyan székely dolog. Ők nagyon jók a káromkodásban és bevallom én is tőle tanultam egy kettőt.

"Mé?! Mond el mét is basztál így ki velem? Hogy mertél leugrani?! Rám nem gondoltál-e? Nem haltál meg de most én foglak megölni! A SzűzMáriás úristenedet na majd én megmutatom neked!!!"- ordított torkaszakadtából. Nagyon dühös de nem csodálkozom ő mindig az.

" Na nyugodjál már le. A végen tényleg megölsz!"- elégeltem meg. A székre leült és onnan figyelt. Méregetett közben gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg. Várta, hogy magyarázzam meg mit miért tettem, de nem volt mit mondanom.

"Sajnálom."-ennyit mondtam.

"Sajnálod?! Ejsze a fészi fejbe vert e? Mű itt halálra aggódunk te meg? A beretvát a szívembe döfted te!! Feszt ezt csinálod!!!"- hadarta mérgesen. Koncentrálnom kellett, hogy megértsem. Ezúttal sem szólaltam meg, elszégyelltem magam hiszen igaza volt. Tehetségem van nem szándékosan bántani azokat akik közel állnak.

"Sajnálom"- jobbat nem tudtam mondani.

Miután mindenki sorra lehordott a sárga földig a szüleimtől kezdve az orvosokig békén hagytak. Három nap múlva hazaengedtek és én tovább folytattam az életem. Szerencsére nyár volt úgy hogy suliba nem kellett menni de ott volt ugye a terápia, amire hetente háromszor kellett elmennem.

Próbáltam alkudozni, de ragaszkodtak a szüleim. Féltek, hogy megpróbálok újra végezni magammal ahogy arra volt már példa. Nem hibáztatom őket hiszen teljesen logikusan próbálják megoldani a helyzetet. Tyűha! Egy tinédzser aki egyetért szüleivel??!!

Nem is mondtam, hogy miután anyám megtudta, hogy egy rendőrnő mentett meg a fulladástól rákényszerített, hogy meglátogassam a rendőrőrsön. Persze azt nem tudta, hogy Barbi támogatott sőt provokált a hitetlenségével(Nem hitte, hogy leugrok), de az más lapra tartozik.

És itt vagyok a rendőrség előtt nyavalyás virágokkal a kezemben egy ajándékkosár társaságával és menekülő útvonal sem volt, mert anyám a kocsiból figyelt. Hát kösz anyám a megaláztatásért, biztos Barbi ki fog csúfolni. Élvezi anyám, hogy büntethet. Na jó, minnél előbb túl vagyok annál hamarabb tudok haza menni. Háromig elszámolók és elindulok.
Egy....kettő....három....

Szerintetek mi fog történni így, hogy Emma túlélte? Barátokká válnak vagy ősi ellenséggé a rendőrnővel? Tartsatok velem, mert hamarosan megtudjuk. Addig is szavazzatok és kommenteljetek, és várom ötleteiteket.