Hajsza/BEFEJEZETT/

Four

Hát igen. Nem mondanám, hogy ez volt életem legjobb táncórája. Zsolti nem kedvezett nekem, mert külön bemelegítésre ítélt. Rendesen kívan attól, ha valaki nem pontos. Amúgy jófej...csak nem most.
Amíg a többiek szabadon táncoltak, ő elém állt, és adta az instrukciókat. Végülis, csak kiköptem a tüdőmet. Holt biztos, hogy bepöccent tánctanárom szándékosan nehezített bemelegítést szánt nekem. Miután véget ért a szenvedésem, én is beálltam táncolni. Miért jöttem be egyáltalán? Ja, igen. Ma van a pár válogató...
Egyenlőre még gyakoroltuk az előadásunkat. Most éppen Benivel táncoltam, aki biztatóan mosolygott, mielőtt elkezdtük volna a friss részt. Majdnem elvesztem a szemeiben, de a válla fölött pont megpillantottam Zsoltit, aki engem, illetve minket nézett szigorúan, összehúzott szemekkel. Nagyszerű. Annyira koncentráltam, hogy nehogy elrontsam, hogy a tánc végére begörcsölt a lábam. De tényleg. Viszont pozitívum, hogy nem hibáztam, és mintha Zsolti viszonylag elégedett lett volna, és már kevésbé tűnt kattantnak.
Az óránk vége felé közeledve Zsolti kiválasztotta a párokat. Én Andrist kaptam, aki egy évvel idősebb nálam, és egész jól táncol. Innentől nekünk együtt kell táncolnunk. Ezután a fiúkat elengedte, kivéve Benit, és még két fiút, akik a külön számot csinálják. A lányok közül azok maradtunk, akik szeretnének benne szerepelni. Szóval szinte mindenki. Dórival egész óra alatt nem sikerült konzultálnunk, és mivel ő nem maradt, azt mondta, kimegy addig a városba, és majd szóljak, ha végeztem.
Szóval elindult a válogató. Zsolti elindított egy tök ismeretlen zenét, mire a három fiú megmutatta az alap, ráhangolódó lépéseket. Nyilván a női részt is kénytelenek voltak kicsit megtanulni, a válogató, és valószínűleg Zsolti kedvéért. Lassan mi lányok is bekapcsolódtunk, és gyakoroltuk a lépéseket. Ezután még bonyolódtak a dolgok, még kacifántosabb lépésekkel találkoztunk. Miután nagyjából megvolt  a lépések elsajátítása, a fiúk egyesével táncoltak mindannyiunkkal egy-egy részt. Eléggé izgultam. Nem minden lépés ment, még néha az alap lépést is el rontottam, de igyekszem. Beni vigyorogva lépett elsőként hozzám.
- Ne izgulj- ennyit hallottam tőle. Félénken visszamosolyogtam a fiúra, aki a zenével együtt kezdett irányítani. Eközben Zsolti elindította a kamerát, hogy felvegye a három párt, és később visszanézve könnyebb legyen dönteni. Mert hogy nem ma kapjuk meg az eredményt. De legalább feldobott a tény, hogy majd elkérek (vagy kikönyörgök) egy kis részt a felvételből, hogy majd a saját videómba beletegyem. Ismét annyira koncentráltam, hogy észre sem vettem, hogy szinte végig táncoltuk az egész részt, amikor Zsolti tapsolt kettőt, és várta a következő három párost. Ezután végig haladtak mindenkin, én is táncoltam a másik két sráccal, de úgy érzem, felesleges bizonygatni, mennyivel jobb Beni tőlük. Nagyon-nagyon remélem, hogy vele táncolok majd.
Amikor végeztünk, mindannyian egyszerre mentünk ki a teremből, mintha egy hosszú matek óra után menekülnénk. Zsolti még utánnunk kiabált, hogy ne felejtsünk az Országos Találkozó nyitó ünnepségére elmenni, de lehet, hogy csak én hallottam meg. Az öltözőbe érve megnéztem az órát, ami fél hármat mutatott, aztán írtam egy sms-t Dórinak, hogy végeztem. Meg persze anyának is, hogy a városban leszek, Dórival, meg a találkozón, csak a biztonság kedvéért, nehogy aggódjon. Dóri írta, hogy elindult ide, anya pedig azonnal kérdezgetni kezdett a válogatóról. Csetelés közben nem túl egyszerű öltözni. Nagy nehezen sikerült, de ne próbáljátok ki, mert nem egyszerű fél kézzel pötyögni, fél kézzel pedig cipőt kötni. Utolsóként léptem ki az öltözőből, majd kisétáltam az épületből is, ahol már Dóri várt. Fogalmam sincs, hogy ért ide ilyen gyorsan.
A napfény a benti halvány világításhoz  képest vakítóan hatott, de sajnos a napszemüvegem otthon hagytam. Az idő még megelebb lett, és már nagyon nyár érzésem volt, pedig még messze van. Dórival felszálltunk a villamosra, ahol nem kis tömeg alakult ki. Olyan fullasztó levegő volt bent, sőt, már valószínűleg levegő sem volt bent, hogy a következő megállónál Dórival azonnal le is szálltunk. Azt el felejtettem megemlíteni, hogy eközben Dóri folyamatosan kérdezgetett: