Hajsza/BEFEJEZETT/

Nine

Ügyetlenül ugráltam egyik lábamról a másikra. Gitta olyan bemelegítő (igen, még csak itt tartottunk!) gyakorlatokat mutogatott, hogy alig bírtam követni. Bezzeg Dórinak ment... de még arra se volt időm, hogy legjobb barátnőm elmondhassa, mit kellene a lábaimmal csinálnom, mert aki egy szót is ki mert ejteni a száján, arra ráordított. Így továbbra is úgy éreztem magam, mint aki most kezdte a táncolást. Ráadásul, Gitta ezt meg is jegyezte, mielőtt átváltottunk egy másik figurára, szóval igen megszégyenítve éreztem magam:

- Ez meg mi?-kérdezte, amikor mögém ért. Komolyan, nem szokásom emberektől megijedni, de ez a nő rendesen rám hozta frászt, és éreztem, ahogy kiráz a hideg, a hangját hallva. Nem tudtam válaszolni semmit erre, sőt először azt se értettem, hogy miről kérdezett, de aztán folytatta- mert biztosan nem az a figura, amit most táncolunk.

Ezt hallva, hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, és jobban kezdtem kapkodni a lábam, a zene ütemére, de ezzel sikerült pont elrontanom, és kicsúszni az ütemből. Kaptam is érte, rendesen:

- Nem! Most! Figyelj a zenére!- aztán felsóhajtott, és megállította a zenét- szerintem te véletlenül kerültél ide. Át foglak küldeni a kicsikhez, ha ezt így folytatod!

Néma csöndben, a hangja még süketítőbben hatott. Rendesen megizzadtam ettől a nőtől, és ha csak rá néztem, szinte a sírás kerülgetett. De még nem fejezte be:

- Remélem, a számotok menni fog, mert ha nem, garantálom, hogy nem léptek fel sehol!- nyomta meg idegbetegen a távkapcsoló piros kis gombját. Megszeppenve hallgattuk. Találkozott a tekintetem Beniével. A fiú zavartan vakarta meg a tarkóját, de a szemei nyugalmat sugároztak felém. Egy pillanatig még tartottuk a szemkontaktust, aztán hirtelen szakítottam meg, mikor tudatosultak bennem Gitta szavai, miszerint álljunk be párba, és mutassuk meg neki, mennyire vagyunk bénák. Annyira tud lelkesíteni. De tényleg. Kíváncsi vagyok, nap közben kinek dirigál, hiszen mindig az irodájában ül amúgy. Közben odaléptem Andrishoz, és megfogtam a kezét. Gitta egy papírral a kezében megállt a csoporttal szemben, majd elindította a zenét. Uszódit táncolunk. Én különösen szeretem, ahogy elkezdjük, és bevonulunk. Igyekeztem pontosan ütemre lépni, ami úgy ahogy sikerült is. Tánc közben felvettük az "alakzatot", így kicsikét előrébb kerültünk Andrissal. A gyorsabb részig minden rendben volt, és Gitta arca sem tükrözött semmit. Aztán borultunk. De szó szerint. Amikor a helycserés rész jött volna, véletlenül Andris nekivezetett Beniéknek, én megcsúsztam, és hirtelen a padlóra kerültem. Beni párja jobban járt, mert őt megtartotta a fiú. De természetesen, Gitta megint kifejtette a véleményét arról, hogy hogyan lehetünk ennyire esetlenek. Aztán feltűnt, hogy még mindig a padlón ülök, így lassan feltápászkodtam, de hát...az esés miatt a hátsóm igazán fájt. Andris elmotyogott nekem egy "bocsi"-t, majd újra kezdtük az egész táncot. Aztán megcsináltuk még vagy hatszor. Az utolsó kettőt már egészen sikerült hibátlanul (na jó, majdnem hibátlanul) eltáncolnunk. Ezután Gitta újból felemelte a hangját, amikor látta, hogy elkezdtünk leülni a földre. Életemben nem éreztem magam ilyen fáradtnak, mint most. Ha tudtam volna, mi vár rám ezután.

- Még nem végeztünk!- szólt- akiknek most fogom mondani a nevét, az marad, mert benne lesz a külön számban. A többiek nyújtás, utánna elmehetnek!

A kijelentésére, elkezdtem kicsit izgulni. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen úgy éreztem, hogy én tényleg megküzdtem a szerepért. Akik eleve nem is indultak, mint Dóri, azok elkezdtek nyújtani. Mások, akik állva maradtunk, mind Gittának szenteltük figyelmünket, aki éppen a papíron lévő sorokat olvasgatta. Ezután felnézett, és elkezdte sorolni:

- Györgyfalvi táncot fogtok nekünk biztosan fantasztikusan előadni. Szóval a három lány- itt egy pillanatra megakatt, ekkor pedig mi lányok is összenéztünk - Máté párja lesz Bogi.