Hajsza/BEFEJEZETT/

Two

Nincs is jobb, mint egy jó kis ebéd után táncra menni. Na jó, ha teleeszem magam, akkor kissé kellemetlen, de amíg átérek a táncsuliba, lemozgom. Lillának van éppen órája, és utána közvetlenül kezdődik is az enyém, ezért szokott Lilla megvárni kint. A házunktól a suli körülbelül kocsival fél óra, mivel Budapest szívében van. Mi Pesten élünk, de Budára kell átjárnom, így természetesen buszozni és egy kicsit sétálni is szoktam. Már nagyban a buszon ültem, fülessel a fülemben (valami pop zenét hallgattam), és bámultam az utcákon sétáló embereket. Április végét írunk, szóval már igen kellemes az idő. Egy pulcsiban, vagy egy vékony kabátban el van mindenki. A nap most is hét ágra süt, és megvilágít mindent. Egy kellemes buszút után sétáltam még vagy öt percen keresztül, amíg el nem értem egy nagy sárga épületet. Ez a tánciskolánk. Hivatalos neve Folk Dance School, de mi általában csak úgy hívjuk, hogy Folk. Szóval ha jövünk ide, akkor is azt mondjuk, hogy, "ma megyek a folkba". Igen, nekünk ilyen fura neve van, de azért is jó így, mert rövid, és nem kell kimondani hogy iskola, vagy suli, mivel ettől a szótól sok tinédzserben fel megy a pumpa.
Beértem az aulába. Köszöntem a portásnak, majd fellépdeltem a próba termekhez. Elég nagy épület ez, mivel rendelkezik vagy hat öltözővel, egy "tanárival", van egy kisebb aula, titkárság, és igazgatói iroda, meg persze mellékhelyiségek. Aztán ott vannak a tánctermek, amikből is van vagy hat, de az egyiket átalakították erősítő szobának, meg van egy egész nagy színpadunk nézőtérrel. És még van egy jó nagy szoba, ahol jó sok népi ruha van, szóval pendelyek, rétegek, alsó illetve felső szoknyák, kötények, blúzok, ingek, mellények, szalagok és persze karaktercipők, csizmák, kalapok és hajpántok, nyakláncok, tánchoz szükséges kellékek, mint a keszkenő, vagy a botok és az üvegek. Persze ezek mind viseletek, tájegységek szerint vannak rendezve. Van egy kis választék...ahhoz képest, hogy milyen nagy ez suli, nem vagyunk olyan sokan. Mármint még kétszer ki tudnánk tölteni az épületet, és úgy is tök jól elférnénk. Már egy ideje arról is vannak tervek, hogy szeretnének beindítani valami másféle tánc tagozatot, mint például balett, vagy esetleg hip hop és modern tánc. De ezek még csak tervek. Persze ha lesz ilyen, akkor nevet is fog változtatni a suli, és sokkal szabályozottabb lesz minden. Mármint a rendszer, ha majd nem csak mi leszünk itt. Bár én különösen nem szeretném. Így is különböző korcsoportokra vagyunk bontva. Vannak a kicsik (csoport nevük: Apró fények), akik körülbelül hat éves kortól tíz évesig tartoznak ide. Aztán vannak a tizenegytől a tizenötig (nevük: Sokak-mert ők tényleg nagyon-nagyon sokan vannak). És itt vagyunk mi, tizenhat éves kortól tizenkilencig (a nevünk: Lámpás-ki tudja miért). Jönnek a fiatal felnőttek és a felnőttek kategória, akik húsztól harmincig (nevük: Elsők- még pedig azért, mert ők alkották a legelső induló csoportot a folk sulink élete kezdetén, vagyis a folk már több mint húsz éves). Nos ennyi lenne. Persze ezek az életkorok folyamatosan tolódnak évről évre, szóval lassan mi leszünk a felnőttek. Ez kissé elkeserítő...vagy csak én szeretek tizenhét éves lenni?
A kettes táncterem nyitott ajtaja előtt álltam meg, és figyeltem, ahogy a gyerekek táncolnak. Minden lánynak színes kis szoknyája volt, és legtöbbjüknek két ágba font haja. A fiúk sima hosszú nadrágot és pólót viseltek- nekik mindig is egyszerűbb volt a ruha. Egy darabig elidőzőtt tekintetem Lillán, aki éppen egy lépést gyakorolt hevesen, nem is érdekelte, hogy a többiek már rég mást csinálnak. Ugyanis a táncórának a végére értek, és Zsolti kikapcsolta a zenét, majd elküldte őket öltözni. Sorban rontottak ki a teremből, és elsétáltak mellettem. Lilla még mindig gyakorolt. Már lassan senki sem volt bent, amikor feltűnt Zsoltinak, hogy a húgom még gyakorol egy nehezebb lépést (emlékszem, én is küszködtem vele annakidején). Tánctanárunk mosolyogva odalépett mellé, és még egyszer megmutatta lassított tempóban a lépést. Mikor Lillának sikerült, megdicsérte, így a húgom mehetett öltözni. Mosolyogva sétált felém, amikor feltűnt neki, hogy az ajtóban állok. Intettem Zsoltinak (direkt kéri, hogy tegezzük, pedig már jócskán negyven éves), majd gratuláltam Lillának. Neki is melege volt, az arca kipirosodott.
- Ügyi voltál- simogattam meg a fejét, de szinte azonnal lerázta a kezem. Ezen elmoslyodtam. Kamaszodik.
- Köszi, de még nem megy olyan jól- mondta, majd elvette a telefonom, amit felé nyújtottam. Szóval ez a szokásos. Minden Kedden, Pénteken és Szombaton velem jön haza, így odaadom neki a telefonomat, hogy ne unatkozzon. Neki nincs, hisz egy tizenegy évesnek nem igazán kell még. Nekem sem volt akkoriban. Ezeken a napokon van ugyanakkor táncunk, így ez a menetrend. Mármint úgy, hogy közvetlenül előttem van órája. Lilla elment öltözni, így én is a saját társaim felé vettem az irányt, akik ugyanúgy a saját öltözőnkben készülődtek.
- Sziasztok- nyitottam be, mire hangzott az egyöntetű válasz, azaz "helló". Egyedül Dórinak csillant fel a szeme, amikor beléptem, de ezt már teljesen megszoktam. Dóri az egyedüli barátnőm, vagyis a legjobb, persze Lilla mellett. Barátnőm azonnal ellezdett hadarni valamiről, én pedig bólogattam, és fel-fel nevettem, azokon a sztorikon, amikről mesélt. Dóri néha elmegy bulizni, mivel sokszor van egy jó kis "after party" nagyobb fellépések, versenyek után. A csoportunk nagyobb része minden alkalommal megy, és hát...vannak akik igazán csak berúgni mennek oda, és élvezni azt a pár órát. Dóri persze cseppet sem ilyen, ő szimplán szeret táncolni, bírja a tömeget, és mindent megtesz azért, hogy legyen egy tökéletes párkapcsolata. Még nem talált olyan srácot, aki megfelelt volna minden előírásnak. Én meg... egyáltalán nem tudom elengedni magam. Soha semmi kedvem elmenni semmilyen rokiba, aztán ropni egyet néhány feles után. Különben is, még csak tizenhét vagyok (tizennyolc leszek két hónap múlva), és anyáék nem is engednék, hogy lelépjek kilenckor, majd hazatántorogjak hajnal fél egykor. Nem mintha annyira szeretnék ilyet tapasztalni. Szóval én teljesen meg vagyok azzal elégedve, hogy normálisan minden előadás után, egyenesen hazamegyek, vagy beülök Dórival egy cukrászdába.