Mit tegyek, ha szeretlek? [BTS ff.]

11. Szeretlek

—Mit keresel itt, JiMin?

Az előttem álló fiú arcáról sütött, hogy nem rám számított. Az arca elkomorodott, majd előhúzott valamit a zsebéből.

—Csak a mai házit hoztam Su-nak. - adta a kezembe a kis lapot, azután hátat fordítva el is ment.

Pár másodpercig még néztem távolodó alakját, ahogy felszállt a motorjára, majd azt beindítva távozott.
A lapot kémlelve becsuktam magam mögött az ajtót, s felpillantva meláttam Su-t, amint a takaróját magaköré tekerve néz rám.

—Ki volt az? - kérdezte szipogva, a kanapéra ülve.

*Su szemszöge*

—Ki volt az? - kíváncsiskodtam, elhelyezkedve a kanapén.

Kook, mintha elgondolkodott volna egy pillanatra.

—Csak... csak YooRa elhozta a házidat. - adott a kezembe egy papírt, s kiment a konyhába.

Mikor lett ilyen YooRa írása? - kezdtem el gondolkodni, miközben végigfuttattam tekintetem a sorok között.

Ne haragudj és jobbulást! - állt a cetlin, amit egy grimasszal az arcomon olvastam fel. Miért ne haragudjak YooRa-ra? Nem értem...

—Jobban érzed már magad? - tért vissza JeongGuk, két bögrével a kezében.

Az egyiket felém tartotta.

—Igen. Sokkal jobban. - vettem el tőle, majd nagyot kortyoltam belőle. Hogy tud ilyen finom teát csinálni?

—Nem vagy éhes?

*Írói szemszög*

—Nem vagy éhes? - kérdezte Kook a gondolkodó lányt, aki mégha "nemet" is mondott volna, az éppen korduló gyomra miatt meghazudtolta volna saját magát.

A fiú felállt a kanapéról, hogy készítsen valami egyszerűt, de ehetőt, ám Su nem hagyta, hogy egyedül végezze el a főzést. Azt is.
A lány már kezdte kissé kínosnak érezni, hogy Kook csinál helyette mindent, amióta beteg. Most pedig, hogy jobban érezte magát, így segíteni akart neki.

—Rendben, de csak akkor, ha tényleg jobban vagy. - emelte fel mutatóujját, mintha ezzel szigorúbbnak tűnhetett volna.

Su egy nagy mosollyal az arcán sétált a konyhába, ahol aztán tanácstalanul állt egy helyben.

—Mi van főszakács, nem találod a serpenyőt? - ment utána viccelődve JeongGuk.

A lány csak megforgatta szemeit, majd a pulthoz sétált, hogy megmosson néhány zöldséget. Miután végzett a megtakarításukkal, elővett egy kést, hogy elkezdje felvágni azokat. Már majdnem mindennel végzett, csak a paradicsom csúszott ide-oda a vágódeszkán, ami miatt meggyűlt vele Su baja.

Kook - látva a lány harcát a zöldséggel - mögé lépett, majd kezére fogva, segített neki feldarabolni a maradékot.

—Egyedül is ment volna... - morogta orra alatt, ahogy elpirulva fordult szembe a fiúval.

Kissé meglepődött a hirtelen közelségtől. JeongGuk, kezeivel oldalt megakadályozta, hogy bármerre is tudjon mozdulni Su.

—Figyelj. Mondani szeretnék valamit. Igazából... nem is tudom, hogy hogyan történt, de amióta több időt töltünk együtt, úgy érzem...

A tehetetlen lány legszívesebben befogta volna füleit; sejtette, hogy mit akar JeongGuk mondani, de félt. Csak reménykedett, hogy nem az lesz, amire számít.

—Szeretlek. - jobb kezével a lány arcára simított, amin időközben legördült pár könnycsepp.

Egészen eddig, minden "rendben" volt. Az, hogy Su jobban kedvelte a fiút, mint kellett volna, csak az ő problémája volt. De... mostmár a kettőjüké.

—Miért sírsz? - fogta körbe arcát, miközben enyhén lehajolt hozzá.

—Mert... mert én is szeretlek.

Ekkor pedig Kook még lejjebb hajolt, majd megcsókolta Su-t.

─────────────────────────

Dam dam daaaaam! Ejj, mik fognak még itt történni... Remélem, hogy tetszett a rész, bár rövidke lett egy picit.😅 Már a következő részen is dolgozom, szerintem még ebben az évben fent lesz. Addig is jó pihenést~💜