Mit tegyek, ha szeretlek? [BTS ff.]

3. JiMin?

JeongGuk nagy bánatomra elfuvarozott az iskoláig, ahol már YooRa várt. Barátnőm furcsán méregetve jött felénk.

–Szóval, lerobbant a busz, mi? -intézte a kérdést az autóban ülő fiúhoz. –Legközelebb kisiklik a vonat, amin Su ül vagy esetleg a repülő zuhan le, amin utazik?

–Neked is szia, Yoora! -szálltam ki a járműből. –Köszi, hogy elhoztál. Szia! -köszöntem el Kooktól.

–Szia SuSu! -beindította az autó motorját, majd elhajtott.

–SuSu? Mi ez a becenév? -kezdett el röhögni barátnőm.

Csak JeongGuk hívott így.

***

A történelem óra után irodalom következett, így miután megvártam a mosdózó YooRa-t, felmentünk az emeletre. Megkerestük a termet, majd leültünk az ablak melletti padsor utolsó előtti padjába. Nem telt el sok idő, már csengettek is, a tanár pedig szinte a hanggal egyhuzamban lépett be a terembe.

–Ezúttal nem kérek jelentést, a hiányzókat majd óra végén beírom. -mondta rekedtes hangján. –Párokban fogtok dolgozni a mai napon és az elkövetkezendő... nos, sok időben. Ugyanis azt kérem tőletek, hogy írjatok egy történetet. A legjobb alkotást benevezzük az országos versenyre. -felcsillant a szemem. –A párokat kifogjuk sorsolni egy applikáció segítségével.

Egész végig imádkoztam, hogy YooRa-val legyek párban, de hát persze, hogy nem így lett.

–JungSu, JiMin, és romantikus kategóriában kell valamit kreálnotok. -mosolyom lehervadt arcomról.

Remek, csinálhatom egyedül az egészet. -gondoltam magamban. Hiszen JiMin nem a sok tanulásáról híres. Csak az apja miatt került be ebbe a gimnáziumba is, aki egy nevesebb ruhamárka-cég tulajdonosa.

Láthatólag YooRa sem örült a helyzetnek, de nem volt mit tenni. Ő legalább az osztály egyik legjobb tanulóját, SeoMin-t kapta párnak.

Még szidkozódtam magamban pár sort, majd amikor valaki megbökte a vállamat, érdeklődve pillantottam oda.

–Akkor, ma elmegyek hozzátok megbeszélni a dolgokat a feladattal kapcsolatban. -villantotta rám JiMin a csábos mosolyát... ami tényleg nagyon jól állt neki.

–Rendben. -bólintottam nagyot nyelve, majd megadtam a címemet.

Egy kicsit urrá lett rajtam a pánik, JiMin-t ismerve.

***

Amint hazaértem, először köszöntem anyának, apának és a kanapén ülő nővéreméknek, majd közöltem velük, hogy ma átugrik JiMin az irodalom feladat miatt.
Anya teljesen lázba jött a hír hallatán, Apa csak némán ült, BonHwa vállrándítva ült tovább és Kook volt az egyedüli ember, aki megszólalt.

–Ki az a JiMin? -húzta fel egyik szemöldökét, válaszra várva.

Számat szólásra nyitottam, ám akkor csengettek.
Sietve lépkedtem az ajtóhoz, majd kinyitottam. JiMin állt velem szemben.

–Szia! Gyere beljebb. -invitáltam a házba.

Ahogy a nappaliba értünk, minden szempár gazdára talált, JiMin személyében.

–Család, ő Park JiMin, az osztálytársam. -nyomtam meg a szót, amin mosolygott. –JiMin, ők itt a családom. Anya, apa, a nővérem BonHwa és a barátja, JeongGuk. -mutattam be őket sorba.

Kook feltűnően furán méregette a fiút.

–Szerintem, mi megyünk is. -ragadtam meg JiMin karját, mert jobbnak láttam mihamarabb túlesni ezen az egészen.

–Csak tanulni mentek a szobádba. JiMin nem akar tőled semmit. -ismételgettem magamban, mint amikor tanulom a töri évszámokat.
Apán és JeongGuk-on kívül, egy hímnemű sem járt még a szobámban.

–Egy rossz mozdulat és kidoblak az ablakon. -figyelmeztettem még utoljára, majd benyitottam a szobámba, JiMin-nel a nyomomban.

Persze ő jót szórakozott kijelentésemen, amit én teljesen komolyan gondoltam.

–Szóóóval... -kezdtem bele monológomba, hogy kezdetét vehesse a szenvedés.

Igazából nem volt annyira vészes. Sőt, volt, amikor jókat nevettünk. Nem hittem volna, hogy JiMin tud ilyen is lenni.

Végül olyan este kilenc felé JiMin-t felhívták a szülei, mert egy fontos vacsorára hívták meg őket és felügyelnie kellett az öccsére.

–És tetszik JiMin? -jelent meg hirtelen mögöttem Kook, miután JiMin-t kikísértem és becsuktam az ajtót.

Elpirultam.

–Nem... vagyis... izé. -nem bírtam kinyögni egy értelmes mondatot.

Kook felvont szemöldökkel figyelte bénázásomat. Talán még mosolygott is.

–Mindenesetre, vigyázz vele. -ment el mellettem, közben megsimította a hajamat.

Veled kellett volna vigyáznom, Kook. Túl későn jöttem rá, igaz?