𝐂𝐇𝐀𝐎𝐒 ( the witcher )

𝔠𝔥𝔞𝔭𝔱𝔢𝔯 𝔣𝔦𝔳𝔢

SZABADSÁG
────────── ✦ ──────────

─ Tehát életben van? - csillantak fel a lány szemei boldogan. - És hol van jelenleg?

─ Jó kérdés. Elég nagy a kontinens, és én elég rég láttam őt. De biztosíthatlak, hogy él és virul.

─ Eltudtok hozzá vinni? - tért a lényegre egyből Eira.

─ Előbb valahogy innen kéne kivinnünk téged, nem gondolod? - egy halvány mosoly ült a vaják ajkaira. - Ne aggódj hercegnő, megoldjuk.

─ Kérlek, hívj csak Eirának. Nem vagyok hercegnő! - szemeivel az égre pillantott. A lány már közel sem volt annyira ellenséges, s a vaják ezt annak tudta be, hogy Eirának tényleg nem volt túl sok esélye onnan kiszabadulni nélkülük.

─ Nem is tudtam, hogy Erszényes barátunk ekkora nagy prófécia jövendölő!

─ Vagy csak nem akarta nagy dobra verni. - vont vállat a lány.

─ Miért nem jött el hozzád? - kérdezte a vaják.

─ Valószínűleg elakart, de sosem talált ide. Gonosz varázslat ül a mai napig apám palotáján. Csodálom, hogy ti nem lettetek az áldozatai. - ekkor visszapillantott a sötétben ücsörgő Kökörcsinre.

─ Szerencsénk volt.

─ Freya ellen a szerencse kevés. - mondta a lány elhalóan. - De te képes vagy egy kis mennyiségben uralni a Káoszt, vaják. Ezt már akkor megéreztem, amikor megpillantottalak.

─ Mivel ütöttél ki minket? - emlékezett vissza a férfi, az első találkozásukkor történt incidensre.

─ Van egy-két trükköm már a behatolókkal szemben. - villantotta meg fehér fogsorát a lány.

─ Rendben, nos akkor, hogyan tovább?

─ Nem ajánlatos ilyenkor a hegységben kószálni, legalábbis sokan odavesztek már. Várjuk meg a hajnalt, aztán utána próbáljuk megtörni az átkot. Addig elmondom, hogy mit is kell tenned, vaják.

Geralt csak egy bólintással jelezte, hogy megértette, majd ő is visszapillantott Kökörcsinre.

─ Van esetleg valami plusz szobád odabent? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne őt idekint hagyni. Már így is összeszarhatta magát.

─ Hallak ám titeket, Geralt! - kiáltotta Kökörcsin felháborodva, majd felkelve a szikláról odasietett hozzájuk. - És nem vagyok ennyire kényes kisasszony, hogy ne tudnék a szabad ég alatt... - nem tudta befejezni a mondatot, mivel a sárkány morajló hangjait hallva, megakadtak a torkában a szavak. Geralt ajkait egy féloldalas mosolyra húzta.

─ Nos? - nézett a lány felé.

─ Van, de nem a legjobb az állapota.

─ Megteszi. - biccentett köszönetképpen a vaják, s belépve a toronyba a lány abba a kicsiny szobába vezette, ahol egy roskadozó ágy, és pár már elavult fenyőbútor állt.
Kökörcsin kissé megsértődve feküdt az ágyba, és magához húzva lantját, úgy kuporodott össze az ágyon. Geralt csendesen a szoba ablakához lépett, aminek az üvegei darabokban voltak, s az üvegszilánkok a lábai előtt hevertek. Miután már hallotta a bárdja egyenletes szuszogását a tekintetét az égre emelve, szavakat suttogott maga elé.

─ Bízhatok benned? - a lány hangja törte meg a
szoba csöndjét. Geralt tekintete azonnal a szoba ajtaja felé irányult. Kis ideig csendesen hallgatott.

─ Van más választásod? - kérdezett vissza ő is.

✧    ✧    ✧

es da katon,
el de ragen madas,
tos ebra diel,
ed tá liposer dos tys,
ül ahle storentia dope líy

A lány hangja gyönyörűen csengett Geralt füleiben, ahogyan kiejtette a szavakat. Azonnal tudta, hogy Freya nem akármilyen sötét mágiával fedte körül a helyet. Egyedül képtelen lett volna rá, hogy megtörje a varázslatot. Viszont Geralt akkor nem volt egyedül.
Ahogy mindketten a híd elé álltak, a vaják leguggolva a híd elé, csupasz kezeit a földre támasztotta. Lehunyta sötéten izzó szemeit, melyet a széruma kissé beszínezett, amit alig pár pillanattal azelőtt hajtott le, hogy minél hatalmasabb legyen az ereje.

Eira kezeit az égbe emelte, s úgy kezdte el mormolni az ellenátkot, melyet már szinte minden álmában elismételt több százszor. Amióta csak élt, ez a pár sor volt az, ami reményt tudott adni számára. A hangjuk szinte egybeforrt, ahogy egymás után ismételték a szavakat. Eira végtagjai lángba borultak, mikor a burok láthatóvá kezdett válni a torony, s a lávafolyam körül. Freya gonosz varázslata kezdett megtöredezni, de a lány már nem bírta sokáig. Szédült, s vér kezdett csepegni piciny kis orrlyukaiból. A vajáknak sem volt kellemesebb, de ő biztosabban tartotta magát a kemény talajon. A fejében sikolyokat hallott. Kínkeserves dörömbölést, és éles csattogó pengék hangjait. Eira felüvöltött, mikor a fájdalom végig nyílalt a testén, s a hangok megrohamozták már az ő elméjét is.

─ Ne hagyd abba! - kiáltotta rekedt hangon Geralt. - Csak játszik az agyaddal, már majdnem jó!

─ Nem bírom tovább! - zokogott a lány, s már remegtek a karjai.

Égető fájdalom. Ez volt az utolsó emléke, mikor a burok egy robbanással megsemmisülve vált eggyé az éggel, s a földdel. Eira sovány teste a földre zuhanva ért talajt. Arcát friss vére lepte be, és nehezen kapott levegőt.

─ Sikerült. - suttogta rekedten maga elé a vaják, akinek szemei ismét a megszokott színben pompáztak. Fehér, koszos haja izzadtan ragadt az arcára. Mély levegőket vett, és mikor meg akart mozdulni Eira irányába, meglátta a fekvő lányt.

Szinte azonnal mellette termet, és leülve mellé, a lány fáradt testét a kezei közé vetté. Ujjait a csuklójára tapasztotta, majd megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, mikor megérezte a lány egyenletes pulzusát. Mielőtt elengedhette volna, amaz lehunyta a szemeit.

─ Szentséges ég, Geralt! - rohant oda hozzájuk ijedt arccal Kökörcsin pár pillanattal később. - Mi történt vele?

─ Elájult, de kutya baja. - egy egyszerű mozdulattal felállt a földről, kezében a lánnyal, majd a híd felé pillantott.

─ Ugye nem... - kerekedtek ki a bárd szemei rémülten.

─ Most meglátjuk, hogy a boszorka mennyire volt elővigyázatos! - felelte a vaják, majd lassú mozdulatokkal a híd korhadt léceire lépve elindult. Már nem tartotta vissza a kezében pihenő lányt semmilyen varázslat, hogy ne mehessen el onnan. - Kökörcsin gyere! - kiáltott hátra a férfi, mire a bárd csak nagyot nyelve erősen megszorította a vállán pihenő lantot. Geraltnak nehezebb dolga volt. A hátán a kardjait cipelte, kezeiben pedig a lányt tartva egyensúlyozta át magát a hídon.

A sárkány hangja eközben ismét felmorajlott a távolban, amitől Kökörcsin kissé összerezzent.
Geralt értette, hogy a sárkány mit sugallt felé a távolból. Tisztán kivehető volt az a pár apró szócska: Vigyázz rá, vaják!

Geralt még nem tudta, hogy mit fog tenni ezek után, de egy valamiben már biztos volt:
Erszényes őt jövendölte meg abban az istenverte próféciában...