A Vajákok évszázadok óta egy dologra lettek teremtve: Arra, hogy szörnyeket öljenek.
Ríviai Geralt viszont nem mindig cselekedett így.
· ✧ ⋆ · ✧ ⋆
Mert nem mindenki választhat...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
SZABADULÁS ────────── ✦ ──────────
Thanatos minden bizonnyal nem minősült rossz társaságnak Eira számára, de inkább örült volna annak, ha nem olyan körülmények között találkoznak, amibe kényszerültek.
Mire észbe kaptak, már rájuk esteledett. A csillagok fent táncolták körül az égboltot, miközben a Hold sugarai megvilágították a hatalmas teret. Az erdő nappal sem volt veszélytelen, de este még inkább több esélyük volt arra, hogy a vadállatok marcangolják szét a húsukat.
Eira éppen meg akart volna szólalni, mikor furcsa óbégatást hallott. Egy őr közeledett feléjük egy újabb szerencsétlennel. A lány viszont azonnal megismerte az alakhoz tartozó rimánkodást.
─ Kökörcsin! - kiáltott rá a férfira, aki abban a pillanatban el is hallgatott.
─ Ne merj hozzám szólni! - a bárd arcvonásaival játszva nézett színpadiasan a lányra, miközben kikötözték őt is mellé. - Erről az egészről csakis kizárólag te tehetsz! Ha nem megyünk el érted...
Eira megrúgta, mire Kökörcsin csak tágra nyílt szemekkel felháborodott.
─ Neked van még merszed engem megrúgni? Na majd ha egyszer viszont láthatom az én drága... - Eira ismét megrúgta, mire az őr, amelyik kikötözte Kökörcsin csak felmorgott, majd otthagyta őket. - Fejezd be ezt! - szólt rá a lányra a bárd.
─ Te is! - vágott vissza. - Nem mondta még el neked a drága cimborád, hogy ha fogságba esel, meg se említsd az ő nevét? Komolyan ennyire ostoba vagy?
─ Tudod kit nevezz te ostobának... Te... Te szörnyszülött!
Bár Kökörcsin sem gondolta komolyan a szavait, látta, hogy a lány csak megforgatva a szemeit elfordul tőle.
─ Ti aztán elviselhetetlenek vagytok! - jegyezte meg Thanatos.
─ Kikérem magamnak ezt a hangnemet! Egyáltalán ki vagy te?
─ Úgy óbégatsz, mint egy szűzkurva! Nem is értem, hogy te, hogy bírod ki. - pillantott a törp Eira felé, aki csak elmosolyodott. - Egyébként Thanatos vagyok, na és te?
─ Komolyan nem ismersz engem? - kérdezte őszinte meglepettséggel a poéta.
─ Én ilyen bugrisokkal általában nem szoktam foglalkozni. De mivel közeleg az ítéletnapom, gondoltam nem leszek má' ilyen galád.
Kökörcsin éppen közbe akart szólni, mikor Eira észrevette a karján végig futó kötést, amelyet a mellkasára kötöttek.
