Magára döntött és pedig elkezdtem a nyakát csókolni. Rég éreztem ilyet. Megálltam egy pillanatra, ő ezt észrevette, ő is megállt.
-Nem ezért hívtalak idem persze jobb lenne, de szeretnélek megismerni jobban és többet tudni rólad.-mondta érdeklődve.
Felültem mellé, azon gondolkoztam, hogy lehet valaki ennyire rohadtul tökéletes. Vettem egy mély levegőt és teljes iránnyal felé fordultam.
-Nos mire vagy kíváncsi?-vontam fel a szemöldököm.
-A történetedre, miért vagy ilyen. Tudom, hogy valami történt.-simította végig az arcom.
-Nos kevés ember tudja, de benned megbízom, lehet vakon. Elmesélem, hogy kicsit is megértsd. Szóval minden egy éve kezdődött. Egy éve egy olyan dologba keveredtem amibe nem kellett volna. Megismertem valakit aki elrabolta a szívem. Az elején szép volt minden olyan öt hónapig. Majd új társaságba keveredett és nekiállt drogozni.Nem a gyengébb a durvábbat. Volt hogy mellettem lőtte magát. Volt hogy megvert és volt hogy akkor is szerette volna mikor én nem. Én egyszer sem emeltem rá kezet. Én próbáltam leállítani de egyre durvább lett. Már meglopott mire megkerestek a szülri és látták hogy hogy leépültem. Ekkor elég messze küldték elvonóra. Ennek fél éve. Azóta nem tudok másban bízni és félek néha a saját barátaimtól is.-ekkor egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Most már itt vagyok és nincs semmi baj én vigyázok rád.-ölelt magához olyan szorosan ahogy csak lehetett.
-Köszönöm.-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Nem szeretnél aludni?-kérdezte.
-Persze.-majd elkezdtünk készülni a lefekvéshez.
Ahogy elterültem, fejét a mellkasomra tette, miközben megkérdezte, hogy nem bánom-e? Én persze belementem hiszen biztonságban éreztem magam mellette. Annyira megnyugtató. Van az az érzés amikor valaki érintése egyszerre nyugtat meg és izgat fel.Nos ilyen az övé is.
Reggel felülmúlhatatlan érzés volt valki karjai között ébredni. Úgy hogy az a valaki pont Emese. Feljebb ültem kicsit, adtam egy puszit a homlokára majd elkezdtem kihúzódni az ágyból. Észrevette és jobba nmagához húzott.
-Hova készülsz?-kérdezte a kómás reggeli hangján ami ilyenkor is édes.
-Hazakellene mennem, már tuti keresnek merre lehetek.-mondtam
-Csak akkor, ha megígéred, hogy most nem kell keresgélnem téged és jelentkezel.-nézett rám bociszemekkel. Adtam egy csókot a szájára.
-Kereslek, ahogy tudlak.-mondtam, majd búcsúzónak homlokon pusziltam.
Hazafele úton is ő járt az eszméletlen édes mosolyával és nevetésével és hogy a legapróbb részletekre is figyel. Óvatos és tapintatos nem akaratos és nem durva. Ezek mellett okos és gyönyörű. Vajon enyém lenne a főnyeremény?
