hot chocolate [✔]

⋆♡⋆2⋆♡⋆

jeongin nagyban a dolgait pakolgatta ki a dobozokból -még így egy másfél hét után is-, amikor valaki a csengőjére feküdt.
egy pár dobozon átverekedte magát - egyben majdnen orra bukva-, majd az ajtónál kötött ki.
-szia, innie!-vigyorgott az arcába felix.
-szia, felix! hogy-hogy itt vagy?
-gondoltam meglátogatlak, hamár végre alkalmam is van veled sokszor talizni!-ölelte át egy röpke pillanatra, ezt követően átlépte a küszöböt.
-értem...ennek örülök-mosolyodott el.
-te még mindig nem pakoltál ki?
-nem, még nem teljesen. festettem, a bútorokat rendezgettem...és a kipakolásig csak tegnap jutottam el. plusz még ott van az akadémia is.
-és dolgozni?
-az intézményen belül én fogom a plakátokat, képeket, évkönyvet és hasonlókat szerkeszteni.
-és ezért kapsz pénzt?
-ja.
-na nemár!
-de emellett szeretnék valami mást is dolgozni, mert ezért nem tudom mennyit kapok, és azért mégis csak fent kell tartanom egy lakást!
-ebben igazad van! és milyen az akadémia?
-az épület már kívülről is szimpi, és oda legalább jó bejárni, nem undorral lépek be. a közösség jó, mindenki befogadó és nyitott, a tanárok normálisak, tényleg tisztelnek, és nem csak mondják, jófejek.
-repesek az örömtől!-nevette el magát.
-miért?
-hogy az a hely jó, és hogy nem csak két hetente, hónaponta látlak.
-kérsz valamit?
-öhm...meg fogsz itt bármit is találni?
-igen! a konyha volt az első amit berendeztem és a cuccokat kipakoltam.
-hálód?
-félig az is meg van-vonta meg a vállát a fiatalabb-szóval?
-egy teát, meg ha van sütid.
-van.
-már be is vásároltál?-nézett a nyitott teli szekrényre.
-igen. mondom hogy az első a konyha volt.
-bélpoklos...-forgatta meg a szemeit mosolyogva.
-nem tehetek róla.
-tudom.

hyunjin lazitás képpen changbinnál lógatta a lábát.
-és milyen az önállóság?-nézett egy sunyi vigyorral a magasabb fiúra.
-nehéz, de egyben jó. nem kell teljesen a szüleimre hagyatkoznom, azt csinálhatok amit szeretnék, persze kereteken belül, de szabadabb vagyok.
-azt hittem itt fogsz siránkozni mennyire szar, és megterhelő, mint a legelején-nevette ki a mellette fekvőt.
-akkor még így gondoltam, de mostmár nem. oké, nem mondom, hogy ne hiányozna néha az hogy haza megyek és már főtt kaja vár, és nem kell sok mindent csinálnom, de ahogy mondtam szabadabbnak érzem magam.
-na, végre valami jót is hallok az elköltözésed óta, nem csak azt hogy ez mennyire fárasztó és...
-fogtam binnie....-forgatta meg a szemeit.
-okés. és a munka milyen?
-azt nagyon szeretem. békés, nincs túl sok vendég de nem is unatkozom, és még nem is fizetnek szörnyen. de te hogy haladsz a pici szerelmeddel?-húzogatta a szemöldökét.
-ah...borzasztóan. fogalmam sincs, hogyan kezdeményezzek, hívjam el randira, vagy bármi.
-hát ebben meg aztán segíteni se nagyon tudok, mert én és a hasonlók...az egyenlő a nullával...
-igen tudom...
-kérdezd meg christ. neki mindig jó ötletei vannak.
-tudom...de neki még nem vázoltam a helyzetet, hogy aki bejön nem egy lány, hanem egy fiú, és lényegében az unokatesója...
-igaz....akkor kihagyod azt a részt a dologból, csak megkéred, hogy segítsen.
-hyunjiiiiin! miért ennyire nehéz ez?!
-nem tudom mitől félsz, szerintem lix is és chris is elfogadná...
-de nekem az a bajom, hogy chan tudod mennyire védi őt, és ismer engem, hogy mekkora egy bénaság tudok lenni ilyenekkel kapcsolatban, és ha megbántom felixet, élve megnyúz!-adta ki magából.
-nehéz eset vagy!-ivott bele az előtte pihenő pohárba.
-mondja ezt a "tizenkilenc vagyok és még full szingli"-mondta flegmán.
-nem tehetek arról, hogy aki bejött az vagy foglalt volt, vagy nem jöttem be neki, vagy egyszerűen nem jön be senki.
-igazán jöhetne valaki akibe esetleg szerelmes is leszel, és ő nem lesz tulok hogy visszautasítson.
-szép is lenne.
-hát jah...
-most mivan?! bajod van velem?
-nem, dehogy. csak az a baj hogy mindenki azt veszi le rólad, hogy egy tapló vagy. nem is inkább azt, hogy nagyra vagy magaddal és beképzelt vagy.
-de ez nem igaz!
-én is, és a többiek is tudjuk, de mivel néha alapból "hagyjatok a picsába" fejet vágsz, és még pluszba úgy is öltözködsz, arról más nem fogja tudni, hogy jófej, kedves és egy nagy lelkű ember vagy. plusz ott van a szemöldök piercinged, ami jól áll, a nyelv piercinged, és ez is egy picit azt sugallja hogy beképzelt vagy.-vonta meg az alacsonyabb a vállait.
-ahj...tudom, de ezen mégis hogy változtassak?! az arcomnak nem tudok parancsolni! és a stílusomat ne szóld le! nem is hordok olyan ruhákat amik olyanok lennének, hogy taplónak nézzenek! a piercingjeimet is hagyjad!
-hordj színesebb ruhákat.
-mondod ezt te akinek az egész ruhatára csak feketéből, és sötét cuccokból áll.
-öhm...jah...
-oké mindegy, majd összehozok valamit. amúgymeg több színest hordok mint te!-nézett rá szúrósan.
-ezzel nem vitatkozok.