fáradt cseppek

Fekete Lemez

-Fáj?
-Nem.

Úgy szorította karcsú derekát, mint aki nem ismeri a gyengédség lágy dalát. Vörös, apró, feszült gyöngyök díszítették habos-babos estélyi ruháját, gyötrően ölelte körül gyönge testét.

A pezsgő pompás, a kiszolgálás tökéletes volt.
Ám az ujjak, mik ridegek, kecses mozdulatokkal barangoltak a másik nyaka köré.

-Ne. - szökött ki egy árva szócska a lány ajkain keresztül, mi talán mondatra is fordulhatott volna, de nem mert megszólalni. Szavait azonnal megrágta, s lenyelte, nehogy bárki is szúrós szemekkel nézze szégyentelen gondolatait.
Arcátlanság is lenne ám! Hisz' nem csak neki jutott ez a szánalmas nóta.

Kérdi ő, mikor lesz vége a melódiának? Vissza kell-e jönnie?

Bár a partner nem válogat, csak jön és tartogat:
Egy fekete lemezt, címe arany betűkkel lett mindenfelé vésve: Szorongás.