Para Bellum

A Szökés

A hét többi része pihenéssel telt ahogy azt az orvos előírta, de az éjszakákat az alváson kívül felderítésekkel ütötte el. Idő közben megtalálta a cuccait amit elkoboztak tőle az egyenruhájával együtt. Már csak egy ütőképes szökésitervet kellett kidolgoznia. Néha lement meglátogatni a többi szerencsétlenül járt embert a legalsó szinten. Szeretett volna segíteni rajtuk, ezért úgy döntött, hogy amikor megszökik akkor kiengedi őket is. Azt nem tudta garantálni hogy mindegyikük sértetlenül kijut, de egy próbát azért megér. Ezért azt is kiderítette, hogy hol található az ajtókat kezelő panel. A pihenő hét után jött az edzés. Timurnak jól esett a testmozgás. Katonaként nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egész álló nap egy ágyban fetrengjen. Annak ellenére, hogy megnövelték izomkötegeit, muszáj volt visszanyernie régi, katonás fittségét. Először nehéz volt neki, gyorsan elfáradt és fájtak az izmai is. Aztán idővel jobb lett. A csontjai már nem sajogtak annyira, az izmok nem fáradtak el olyan hamar, és sikerült lassacskán hozzászoknia kiélesedett érzékeihez, gyorsabb reflexeihez. Sokat nyüstölték a fiatal férfit, de mentségükre szóljon, kompenzálás képpen sok és finom ételt kapott. Szerette a mozgást, életmódja miatt hozzászokott a rendszeres fizikai terheléshez.

Éppen egy edzés után pihent a kórtermében, amikoris katonai rendőrök masíroztak be az ajtón, nyomukban a doktorral. A katonák Timurhoz trappoltak, majd elkapták a fiatal férfit a karjánál fogva, szorosan tartották, majd dr. Pesznyikov felé fordították.
- Azt hitte hogy nem tudunk a maga kis éjszakai kalandjairól!? Mindenhol vannak kamerák, érti? MINDENHOL - kiabálta a doktor. A fiúnak most sikerült kihoznia az idősebb férfit a sodrából.
- Kötözzétek az ágyhoz - parancsolta a katonáknak, aztán Timurhoz fordult - mostantól kezdve amikor nem edzésen vagy vizsgálaton van, a pihenő idejét itt a kórteremben fogja tölteni lekötözve, és így is fog aludni - hadarta idegesen az orvos. A fiú magában mérgelődött. Hogy lehetett ennyire amatőr, hogy nem veszi észre a rejtett kamerákat!? Pesznyikov mintha csak olvasta volna a fiatal férfi gondolatait, meg is válaszolta a Timurt piszkáló kérdést.
- Most biztosan arra gondol, hogy jómaga, tapasztalt katona mégis hogy a viharba nem vette észre a kamerákat. Erre csak annyit tudok mondani, hogy piszok jó mérnökök dolgoztak ezen az intézményen. A kamerák csupán miliméternyi nagyságúak amit alapjába véve nehéz lenne észrevenni, de kitalálták azt ezek a roppant kreatív emberek, hogy a falakba építik be ezeket a parányi megfigyelő eszközöket. Tehát ha legközelebb kedve támadna feltérképezni a terepet, akkor javaslom, hogy okosabban csinálja - fejezte be mondanivalóját a doktor, majd a katonai rendőrök kíséretével távozott az ajtón. Timur máris elkezdett a jobb megoldásokon morfondírozni. Nem fekhetett tétlenül, rövid időn belül muszáj kijutnia, de addig is lesz ideje kitalálni, hogy akkor hogyan is tovább. Elvégre nem elég annyit kiötleni, hogy hogyan jut ki az épületből, de tudta azt is, hogy elengedhetetlen elhagynia az országot. És már azt is tudta, hogy hova fog menekülni.

Hetek teltek el. Timur visszanyerte régi formáját, sőt, még rákerült egy kis extra izom a fehérjedús étrendtől, és a rendszeres edzéstől. Próbálta bizonyítani, hogy már nem lesz vele több gond, és ezt kezdte így gondolni a doktor is, mivel már levitték egy rendes étkezdébe is ebédelni. Azt kellett csak kitalálnia, hogy mégis hogyan fog megszabadulni a szobájában lévő kamerától, és hogyan fog "becsábítani" egy katonai rendőrt a termébe. Minél hamarabb kiakart jutni, de lehet, hogy a terv sikerességéhez több időt kellene itt töltenie. Ekkor bevillant az elméjébe azokról a szerencsétlenül járt emberekről egy kép, akik rosszul sikerült kísérleti eredmények voltak. Bár elszégyelte magát a gondolatra, de nem akart úgy járni, mint ők. És mivel eldöntötte, hogy szeretné őket kiszabadítani, szeretett volna nekik szabadságot biztosítani életük hátralévő részére. Ha nem is maga miatt, de miattuk muszáj volt hamarosan cselekednie. Először arra gondolt, hogy valahogy körbelocsolja vízzel a szoba falait és plafonját, de az nem lett volna túl jó ötlet. Aztán hirtelen kipattant az isteni szikra. Azért nem hallott még senkitől olyan esetet, hogy elállítanak katonákat valami szabályszegés miatt, mert ők pontosan tudták, hogy merre vannak azok a kamerák. És így, hogy jobban belegondolt ebbe, rájött, hogy voltak olyan szakaszok a folyosókon és termekben, ahol megváltozott a katonai rendőrök viselkedése. A szabályok egyike az volt, hogy nem bántalmazhatják fizikailag a kísérleti alanyokat, amíg azt esetleg valaki parancsba nem adja. Ez miatt volt, hogy egyik pillanatban még nyugodtan sétáltak a folyosón, a következőben pedig akkorát rúgtak Timurba, hogy majdnem felnyalta a padlót. És mivel márcsak egy őr szokta őt kísérgetni, könnyebb dolga lesz.