Csak egy győztes lehet [Vkook]

VI.rész

A buli nem telt vadul, mint egyesek gondolnák. Nem volt fülsüketítő tucc-tucc zene, amitől a saját gondolatod sem hallod, sem pedig iszákos barmok, akik telehányják a kócerájt. Ez inkább volt mondható egy nyugis gamertalálkozónak. Az ital ugyan előkerült, de mindenki csak mértékkel ivott, aki ivott, hogy ne változzon át őrjöngő idiótává szerencsére. Én is már megihattam a fele adagomat, amit ma terveztem leengedni nyelőcsövemen, mikor is épp RM-mel folytattam tárgyalás az egyik játékról, s az azon belüli eseményeinkről, élményeinkről. Tae-teljesen józanul, velünk ellentétben- jött ekkor és helyet foglalt köztünk, és beszállt a beszélgetésbe. Eldumálgattunk, tök jó volt a hangulat, viszont Namjoonak el kellett mennie mosdóba, így Taehyunggal ketten maradtunk.

-És TaeTae, hogy állsz a lányokkal? -kérdeztem meg hirtelen felindulásból. Kíváncsi voltam, hogy egy másik gamer, hogy éli meg a kapcsolatokat, ha már nekem nem sikerül egy normálisat sem kialakítanom, de ha bele gondolok nem is nagyon érdekeltek engem a lányok semmilyen szinten. A kérdésemre hirtelen lefagyott egy percre, majd összeszedve magát, és gondolatait fordult újra felém, hogy közölhesse mondani valóját.

-Tudod Kook, őszinte leszek veled, sohasem izgattak olyan nagyon a lányok. A játékok a szenvedélyem, s e miatt sosem akartam barátnőt magamnak, vagy ilyesmi. – közölte őszinteséggel telve – Nem tudom, csak úgy nem érdekem, hogy legyen egy barátnőm, inkább töltöm az időmet videójátékozással, a barátaimmal és a versenyekkel. Meg szerintem egy lány nem egy kocka barátot akar. – nevette el a végét. – És te, hogy vagy ezzel?

Hogy én, hogy vagyok ezzel? Ez egy nagyon jó kérdés amire számíthattam volna, hogy visszakérdezi, de ezen még nem gondolkodtam. -Hasonlóan, mint te – kezdtem bele miután összeszedtem gondolataimat. – Nem nagyon tudtam régebben, meg most se nagyon emberi kapcsolatokat kialakítani, így nem volt különösebb érdekem egy barátnő. Sosem kerültem közel senkihez sem annyira, hogy azt mondhassam igen, én szerelmes vagyok belé, és ez szerintem még egy darabig így marad. -közöltem, de azért a végét elpoénkodtam- Majd összeházasodom a PC-mmel. -nevettem, ami belőle is kicsalt egy aranyos mosollyal egybefűzött kuncogást.

-Még a végén féltékeny leszek a gépedre - ejtett meg egy kuncogással egybefűzött kacsintást felém. - A lényeg, hogy mi itt vagyunk egymásnak - fogott érzékenyen a kézfejemre megcirógatva annak felületét. Ez kicsalt belőlem egy mosolyt, hisz aranyosnak gondoltam a hirtelen törődését. Remélem mindig ilyen marad, és nem kell egy hülye verseny miatt akár megszakítani ezt a barátságot.

Az idő már nagyon későre telt, sőt mondhatni már korán volt, hisz a nap kezdet felkúszni a horizonton, s a lágy napsugarak szökdöstek be a helyszínünk ablakain. Mindenki fáradt volt, de nem dőlt ki szerencsére senki. Ennél a pontnál döntöttünk úgy, hogy a jó élményeket magunk mögött hagyva, amit a mai és tegnapi nap folyamán szereztünk hazainduljunk, éppen ezért én, Jimin és Hoseok Taehez, a többiek pedig Jinhez szálltak be egy fuvarra, amíg haza nem érkeznek. V jól vezetett, bár én a fáradtságtól, meg a bennem kavargó kisebb alkoholmennyiség hatására is szédelegtem, így ne, nagyon mertem kifelé pillantgatni, de mivel nem mentünk neki senkinek, feltételezem van már gyakorlata ebben a tevékenységben.

Négyen tök jó hangulatban telt az utazás, bár az italok hatása egy kissé csappantotta az értelmes mondatok számát, de végül is ez érthető volt egy ilyen éjszaka után. Jimin végül jól kijött a másik csapat vezérével, és egy kissé részegen még izgatottabb lett mikor vele beszélt. Tisztára, mint egy fanboy! J-Hope ragyogó személyisége végig megmutatkozott. Ő volt az, aki folyton nevettetett minket és tartotta össze a fáradságtól széteső elménk.

Először Hopit, majd Jimint tettük ki egymás után, hisz ők laknak a legközelebb, így a végén csak ketten maradtunk a kocsiban Taehyunggal, hisz mi nem lakunk ennyire közel a szórakozóhelyhez. A hangulat jó volt, bár nem beszélgettünk olyan sokat a kimerültség hatására. Kellemes csönd alakult ki közöttünk, de pár perc, vagy másodperc múlva ezt már V mély tónusú hangja szakította meg.

-Figyelj, nem tudom neked mennyire lenne gond, ha a mai napot nálam kellene töltened, mivel az én házam közelebb van, és annál tovább nem igazán merek ilyen fáradtan vezetni. – kérdezte meg kissé idegesen a hajába túrva- Benne lennél?

-Persze, nem gond – adtam meg rögtön a választ, hiszen abban az állapotban a kocsiban is aludtam volna egy jót, de hát, ha Tae önként felajánlja kényelmes otthonát akkor hülye lennék kihagyni ezt az ajánlatot. Ez után már nem nagyon szóltunk egymáshoz azon a kis időtartalmú úton, amit még együtt töltöttünk, csak élveztük a hajnal adta halovány fényt és az ablakon kinézelődve látható tájat.

Az ablakon bambultam ki épp, mikor csak láttam, hogy az autó egy ház elé kanyarodik le majd megáll. Felismerve, hogy valószínűleg megérkeztünk barátom házához nyitottam ki a kocsiajtót, s egy kis szédülés kíséretében épségben kiszálltam. Becsaptam az előbb kinyitott ajtót pillantottam fel a kertesházra, ami valószínűsíthetőleg Taehyung tulajdonát képezte, majd az általa felnyitott csomagtaróból ki is vettem a sporttáskám, majd megindultam a fehér falú, elég nagy terjedelmű épület felé, természetesen társamat követve.

Míg kulcsát szerencsétlenkedte elő a táskájából – amit meg is kuncogtam- addig volt szerencsém körül pillantani a kertben, ami a rendezetlennek ható férfi ellenére elég rendezett és kifinomult ízlést sugárzó volt. A lakóhelye nem mutatta, hogy valójában mennyi pénze lehet – saját magamból kiindulva-, amiről azt vettem le, hogy igazából Tae egy szerény és normál hangulatot kedvelő ember, ami egy bónusz pontot jelentett számomra.

Miután a zár nagyot kattanva jelezte, hogy ki lett nyitva beléptem, és meglepődve vizslattam, hogy míg kintről egy szerény, esetleg falusi ház stílusú benyomást kelt a kis otthon, addig belülről már inkább hasonlít egy gamer lakására, pont, mint az én személyes rezidenciám. Az előszoba – amibe egyből belátást kaphattam – fala egyszerű fehér színben díszelgett, viszont az egész meg volt csavarva különböző menőn kinéző videójátékos falmatricákkal és egy hosszú, a szivárvány minden színében pompázó LED-csíkkal a folyosószerű szoba felső részén.

Azután, hogy konstatáltam magamba, hogy tetszik, amit látok, V-t bátran követbe léptem be a nappaliba, ahol ledobtam a táskámat és kényelmesen elfeküdve a kanapén pillantgattam a szobában tartózkodó másik személyre, várva arra, hogy közölje mi lesz, de sajnálatos módon ez hosszúnak ható perceken belül ez nem történt meg, így a saját kezembe kellett venni az eddig ki nem alakult beszélgetés irányítását.

Bónusz kép: