Csak egy győztes lehet [Vkook]

VII.rész

-TaeTae! Tudnál adni valami ruhát kölcsön, amiben aludhatnék? - kérdeztem meg gyorsan, nehogy itt hagyjon engem egyedül. - Ja meg hol aludhatok? - tettem hozzá ezt a kérdésemet is, ami épp foglalkoztatta maradék agytekervényeim.

-Gyere. - mondta ki álmosan, miközben cuccait - mint a kocsikulcsa és a táskája- ledobta a kanapéra mellém, és felém intett, mint egy másik jelzés, hogy kövessem. Én lelkesen - ahhoz képest amilyen állapotban voltam- kezdtem el követni őt. Felmentünk a lépcsőn -ami valami csoda folytán az emeletre vezetett- és kinyitotta az egyik szoba ajtaját, mely helyiség addig míg V fel nem oltotta a villanyt korom sötétségben úszott. Odasétát a fa, feketére festett ruhásszekrényhez és kivett belőle egy laza -rá valószínű kétszer nagyobb- szürke pólót és egy alsónadrágot, majd odaadta.

-Aludni meg alhatsz a kanapén, vagy mellettem. Dönts. -állított egy olyan választás elé, amin egy kicsit azért el kellett gondolkoznom. Ha a kanapén alszom, akkor az olyan mintha nem akarnám a közelében tudni magam, ami pedig teljes mértékben nem igaz. Abban az esteben viszont, ha úgy döntök inkább mellette tölteném az éjszakát, azt lehet nyomulásnak venné, pedig barátok vagyunk, ha két haver egymás mellett alszik, az teljesen természetes, nem? Valószínűleg sokáig állhattam szótlanul, elgondolkodva a kérdésen, mert a tűnődésemet Tae álmos hangja szakította félbe.

-Tudod mit, aludj mellettem. -jelentette ki, majd ásított egyet, jelezve, hogy már menne végre kipihenni az este fáradalmait. -A fürdőt ennek a folyosónak a végén jobbra találod. - mondta lágy hangon, mire én csak elmormoltam egy hálás „Köszönöm" -öt és el is indultam az előbb felemlegetett helyiség irányába. Kimerülten és kisé részegesen botorkáltam azon az útvonalon, amelyet az idősebbik térképezett fel nekem imént, de miután az ajtón benyitva egy teljes mértékben felszerelt fürdőszobát pillanthattam meg, örömmel könyveltem el, hogy ezen az egyszerű távon nem sikerült eltévednem - amit abban az állapotban könnyen kinéztem volna magamból.

A kölcsönbe kapott ruhadarabokat leraktam egy olyan helyre, ahonnan remélhetőleg nem fog az első adandó alkalommal a padlón landolni, s ez a hely most tulajdonképpen pont a radiátort jelentette. Az ajtón -amin az előbb vonszoltam be magam- lévő zárat elfordítottam, hogy ha netalántán a fáradt Taehyung elfelejtené, hogy vendége van, akkor se történhessen meg az a kínos pillanat, hogy meztelenül kelljen lásson engem. Erőtlenül rúgtam le magamról a koszos nadrágom, ami esetlenül, és nem túl esztétikusan terült el a -még- száraznak mondható padlón. Valahogyan leszenvedtem magamról a felsőmet is, amit szintén nem túl szépen hajítottam a másik ruhaneműm mellé. Az energia hiányomból kifolyólag miután az alsóneműmet is művészien elhelyeztem a földön azokat a ruhadarabokat csak trehányul otthagytam a padlón, s immáron meztelenül nyitottam ki a zuhanyajtót és léptem be a fülke párától nedves elválasztó falai közé. Megnyitva a csapot kezdett el abból a meleg kényeztető víz folydogálni, ami alá beállva kezdtem valamelyest felfrissülni, s kisebb erőre kapni. Elvettem egy tetszőleges darabot V tusfürdői közül, s miután felnyitottan annak kupakját nyomtam tenyerembe belőle egy kisebb adagot, és testemet kezdtem el vele kenegetni, hogy lemossam mindazt, ami a buli alatt rámragadt köztük az izzadságot, a port és az alkohol maró szagát.

Tisztálkodásom végeztével szinte egy új embernek éreztem magam, olyan jó volt végre tisztának tudni magam. Kiléptem a kicsiny helyről melyben az elmúlt percekben mosdottam, s törölközőért kutakodva néztem szét a helyiségben. Meg is találtam egy rendezett polcot, ahol szépen összehajtogatva és egymásra rakva voltak találhatók a különböző színű szárításra készült anyagok, melyek közül el is vettem a legfelső, világoskék árnyalatban pompázót, és azt széthajtogatva borítottam be vele testem száradásom céljából. Miután az összes porcikámat a lehető legszárazabbra töröltem, az előbb a polcról elvett tárgyat az egyik akasztóra tettem fel -valószínűsíthetőleg- Taehyungé mellé. Felkaptam a kölcsön kapott textíliákat, s gyorsan magamra kapva néztem meg még magam utoljára a tükörben, megbizonyosodva arról, hogy ez a szerelés is bizony jól áll testemen.

Kinyitottam a zárat az ajtón, s immáron a földről felszedett ruháimmal ballagtam vissza a szoba felé, ahonnan jöttem, hisz feltételezem annak kell lennie a hyunggom szobájának. Sejtéseim nem hagytak cserben, hisz a fiú, aki most megosztja velem az ágyát, békésen aludt -megjegyzem felkapcsolt lámpánál- a helyiségben, viszont immáron a pizsamájába öltözve.

A szoba bejárata mellett elhelyezkedő villanykapcsolót leoltottam, majd a sötétben halk léptekkel a szundikáló fiú szabadon hagyott oldalára lépkedtem, majd a kezemben tartott szennyest az ágy mellé hajítottam annak okán, hogy majd reggel -vagy amikor felébredek- berakjam a földszinten hagyott táskámba. Csöndesen emeltem meg a takarót, s feküdtem be Tae mellé a kifejezetten nagy francia ágyba, hogy álomra hajtsam a fejem. Egy ideig forgolódtam, míg megtaláltam a tökéletes pózt, amiben nem kellett két másodpercenként megmozdulnom, mert valamiért mégsem lett volna kényelmes, s készen álltam arra, hogy végre lehunyjam fáradt szemeim és aludjak. Viszont abban a pillanatban ahogy végre tökéletes pozícióba helyeztem magam hallottam, hogy az ágy másik oldalán a mellettem szunyókáló megmozdul, majd csak egy karra lettem figyelmes, ahogy hátulról átkarol, majd éreztem ahogy Taehyung aranyosan hozzám bújik. Elmosolyodtam erre az édes gesztusra, majd lehunyva nehéznek kívánkozó szempilláim alvásra hajtottam fejem.

Szememet csukva tartva kezdtem realizálni, hogy ébredezek, de még nagyon nem volt semmi életerőm kikelni a kényelmet nyújtó ágyból, így erősen próbálkoztam visszatérni az álmaim kreálta világba, hogy ott folytathassam tovább tökéletes fantáziaéletem, de az agyam valahogy csak nem akarta nekem ezt az örömöt megadni, így muszáj voltam lassanként felébredni, s megpróbálkozni ólomsúlyú szempilláim által lecsukódó szemem nyitva-tartásával. Amit ezt sikeresen véghez is vittem magam körül körbe pillantva elsőre meglepődve vizslattam az idegen környezetet, amiben nem szokványosan keltem fel, hiszen nem a sötétszürke, poszterekkel díszített falammal találtam szembe magam, hanem egy elég modern fekete ruhásszekrénnyel egy olyan szobámban, amit életemben először láttam nappali fényben. Ahogy jobban körbetekintettem vettem észre azokat a dolgokat, hogy a szoba hozzám képest jobb oldalán egy hatalmas duplaablak foglalt helyet, mely ízléses halványkék függönnyel volt eltakarva, biztosítva azt, hogy ne legyen egykönnyű a belátás. Vagy éppen azt, hogy a hajnalban még mellettem édesen alvó fiú mostanra már elpárologhatott valahova, mert a semmin kívül nem volt található semmi a helyéül szolgáló ágyrészen.

Lassanként feltápászkodtam magam ülőhelyzetbe, s végig gondoltam a tegnapi nap folyamán történteket, hisz félkómásban még nem nagyon voltam tisztába ezekkel a dolgokkal, mint például miért is vagyok épp Taehyung ágyában. Végig vezetve gondolatmenetem minden egyes emléken, ami fentmaradt boldogan jöttem rá, hogy szerencsére nem tettem semmi olyat, amit netalántán megbántam volna az elmúlt huszonnégy órában -legalább is abból amire emlékszem-, így már egy kicsit jobb hangulatban keltem ki a takaró alól, s amint eljutottam arra a szellemi állapotra, ahol tudatosult bennem az, hogy a házban hatalmas valószínűséggel lennie kell még egy személynek indultam annak kutatására.

Bónusz kép: