Csak egy győztes lehet [Vkook]

XI.rész

Pár rövid pillanatoknak tűnő perc múltán már meg is érkeztünk az egyszerű világosbarnára festett lakóházam előtt álló parkolóba, ahol szomorkás búcsút vettünk az idősebbel, s a kocsiból kipattanva -közben utoljára is megköszönve a fuvart- indultam a lakásom irányába. Megmarkoltam a fémkilincset, s azt lenyomva tártam ki egész rég nem látott otthonom bejáratát. A kis nappaliba belépve levetettem piszkos lábbelimet, s a rend kedvéért szépen elrendezve tettem le annak tárolására kinevezett szekrényre.

Az első utam rögtön a szobámba vezetett, ahol a már egy kicsit haldokló -annak ellenére, hogy amíg játszottunk Taenél feltettem tölteni- telefonomat dugtam fel töltőre, hogy az is kicsit energiát szerezhessen. Erre a példájára vetettem én is hátra magam az ágyamon úgy ahogy voltam, s próbáltam visszanyerni elvesztett erőmet, mit leszívott a sok szocializálódás az eléggé introvertált mivoltomból adódóan. Kimerültségemből adódóan jó pár elvesztegetett percet tölthettem az ágyamon történő lézengéssel, de nem tudtam aggódni miatta, hisz jól esett egy aprócska lazulás.

Lelket öntöttem magamba, s végre mozdulásra bírtam elernyedt végtagjaimat, és ezzel a lendülettel ültem fel az alvóalkalmatosságon, majd a magaménak tudható okostelefont a kezembe véve kezdtem el meglesni az értesítéseimet, hátha esetleg érkezett valami elhalaszthatatlanul fontos információ, mi még a későbbiekben hasznomra válhat, hogyha megtudakozom. Az különböző szociális média appok között ritka gyorsasággal váltogattam az érdektelen hírek miatt, mik elleptek a mai nap, annak ellenére, miszerint nem szokott olyan nap lenni, min nincs az interneten valami érdekfeszítő, így amint végig suhantam rajtuk visszatettem mobilom a helyére, s a teendőimen kezdtem el töprengeni.

A gondolataim arra terelődtek, hogy mennyire rendszertelen is az életem, s kéne valamit kitalálnom, hogy aztán ezt megváltoztathassam, ilyen módszer például amit a legtöbb streamer, köztük V is csinál ahogy észrevettem, miszerint írnak egy heti táblázatot az aktuális élő adásokról, hogy ők meg a nézők is pontosan tudják egy-egy live meghatározott időpontját és menetrendjét, ezzel rendesen rendbe szedve a közszereplő életét -legalábbis egyes tapasztalatok szerint-. Ha belegondolok nekem sem ártana kipróbálnom, lehet kérek TaeTae-től egy pár tanácsot, hátha készségesen segíteni fog.

Ekkor jött a belém felismerés, mintha egy villámcsapás érte volna testem, olyan gyorsan ültem le a gép elé, és kerestem rá az előbb említett oldalának nevére a facebookon -hiszen oda rakja ki a beosztását- , mert tudtommal a mai napra is reggeltől-estig be volt táblázva, mégis amíg nála tartózkodtam logikusan nem tartott egyetlen egy streamet sem. Megérzésem nem lepett el csalóka eszmékkel, mert igazam lett, mivel a táblázata azt az álláspontot mutatta, hogy már egészen reggel kilenctől online bejelentkezve kellett volna lennie, de ehelyett velem játszott egész végig. Miközben erre a megállapításra jutottam automatikusan egy kisebb mosoly kúszott ajkaimra, viszont jobban belevésve elmém a témába a nézőit sajnáltam, akik várták ezeket az alkalmakat, s még indokot sem kapnak időben a késésre, hisz Taehyung az erről a csúszásról szóló bejegyzését -melyben azt írta, hogy „hirtelen elhalaszthatatlan dolga akadt és sajnálja- már egészen délben, tulajdonképpen akkor amikor felébredtünk tette ki rajongóinak.

Twitchre fellépve megdöbbenés nélkül véltem felfedezni, hogy máris elkezdte kötelességét teljesíteni, mit miattam kellett elhagynia egy kisebb bűntudatot támasztva bennem, aminek indokán biztos vagyok benne, hogy muszáj leszek megtárgyalni vele a kialakult helyzetet, még ha ez számomra egy kedves gesztusnak is kellene hatnia, a rám irányult nagyobb figyelme miatt. Ennek ellenére tekintetem igen is vonzotta a képernyőmre kivetült műsor, melyet jóbarátom adott, így szépen meglapulva, mint a chatre, úgy semelyik szociális platformra V-nek nem írva élveztem a gameplay-t. Ahhoz képest, hogy eddig nem igazán értettem, s voltam tisztában azzal, miként tudják ifjabb, és idősebb nézőim egyaránt élvezni azt, amint egy személyt figyelnek, aki az általuk kedvelt -vagy épp újonnan megismert- videojátékot játszik, ezzel „semmi" munkát belefektetve, most én ebbe a nézői sorba beállva rendesen élveztem a kontentet amit a streamertől kaptam, egy kis popcorn és kóla meglehetősen kellemes társaságában.

Ahogy említve lett nem vagyok valami tehetséges a teendőim elvégzésében, így most is kihagytam nemegy fontosabb tevékenységem elvégzését, s ezen felbuzdulva amint ezt nagy nehezen realizálni tudtam nekiestem egy-két sürgős dolgom elintézésének, olyanokkal közöttük, mint a válaszolás a hivatalos e-mailekre, a partnercégemmel való tárgyalás, vagy a lustaságomból, és kevésnek viszonyuló kifolyó kaja rendelés. Mindezen tettek elvégzése mellett folyamatosan -mint általánosságban szokásom- a barátaimmal chateltem, természetesen nem csak azért, amiért ne maradjak le az aktuális híreikről, hanem mert nagyon szeretem itthon is, habár csak neten keresztül, de ezen módon is a társaságukat élvezni, hisz épp úgy, mint ők rám, én is tényleg mindig, s minden helyzetben segítenek nekem, ha erre van szükség, amiért nem lehetnék hálásabb.

Mostanában talán legtöbbet emlegetett, mégis legkorábbi közelebbinek mondható ismerősömmel, Taehyunggal is váltottam egy szép kis bájcsevejt a rajongói „cserbenhagyásával" kapcsolatban, amire a legelső reakciója természetesen, mint szokása egy meglehetősen szemtelen visszaszólás volt, miszerint azok az ő nézői, és maradjak ki ebből, mindezek mellett inkább örüljek, miként az értékes idejét, inkább rám fordította, ennek ellenére az én karizmatikus énemmel történő válaszaim után, már a fejéhez kapott, s egy egész hosszú, de személyemnek szívet melengető üzenetben kért bocsánatot, mi ismét megmutatkoztatta a menstruáló tinilányokat megszégyenítő hangulatingadozását. Kíváncsivá tett az a gondolat, miképpen csak szerény valómmal, s a közelemben történik meg, mint a kedvének, mint a stílusának szélsebes váltakozása, vagy ez nála egy ilyen mindennapi berögződés, mivel ahogyan a livejait figyeltem sem a rajongótáborával, sem az aktuális játékbéli partnereivel nem ilyen szélsőséges.

A kinti megvilágítás már sötétségben úszott, az ablakon csak az utcai lámpák nem túl erős fénye szökött be az ablakokon, mi egyértelműen jelezte mindenkinek, köztük nekem is, hogy igazán későre jár és ideje lenne aludni, ha holnap nem egy Minecraftból előmászott zombiként akarok ébredni a reggeli napfény, vagy -ami valószínűbb- a telefonom ébresztőjének hatására. Ezen a napon az életkedvem úgyse volt a csúcson, úgyhogy miután sikertelenül próbálkoztam pár játékkal jobbkedvre vidítani saját magam inkább feladva azt álmosan dőltem be a legkényelmesebb ágyba a világon, amit a sajátoménak tudhatok. Megnyugodva hunytam le ólomsúlyúnak érződő szemhéjaimat, de mintha abban a pillanatban, amint az álomvilágomba kerülhettem volna, az álmosság mintha csak elillant volna az egész lényemből, nem hagyva a nyugodt elszenderülésemet.

Úgy vélem az egyik legeslegfrusztrálóbb esemény a világon, mikor akármennyire is próbálkozol egyszerűen nem tudsz elaludni annak ellenére, hogy minden vágyad az lenne abban a pillanatban. Percek vagy órák telhettek el az eredménytelen forgolódásommal és bárányszámolásommal, mikor is megelégeltem, s kezembe véve a mobilomat kezdtem keresni valami hasznosat, ami segíthet álomba szenderülni. Meglepődve figyeltem meg, ahogy V neve mellett egy zöld kis pötty található, mi az online mivoltát jelezte, s miképpen ő volt az egyetlen barátom, aki abban a késői időpontban onlinenak mutatkozott egyszer élünk alapon rányomtam a Kim Taehyung felirat melletti kicsiny hívás ikonra.

Bónusz kép: