SWEET CHAOS; hellevator | ✓

30.

Changbin az üzenet elküldése után egy éjszínű, kapucnis pulóvert kap fel magára, majd enyhén kopottas cipőit is felveszi, s csak aztán indul kifele az otthonának nem is nevezhető házból, ami előtt bánatára nem áll a fekete gépjármű, így kénytelen a tömegközlekedésre szorulni. Ám még mielőtt a buszmegállóba sietne, útja egy kisbolt felé irányul, ugyanis mindenképpen szeretne venni Felixnek valamiféle édes péksütit és üdítőitalt, melyekről mindössze csak remélni tudja, hogy ízleni fog a fiatalabbnak.
A közeli virágboltba is betér, ahol azonban egyetlen egy másodpercig sem gondolkozik azon, hogy mit kérjen; egyetlen, vörös rózsaszálat visz ajándékba a szenvedő angyalnak, hogy bearanyozza a napját.

Mindezen cselekedetek elvégzése után Changbin a buszmegálló irányába indul meg, ezidő alatt pedig környezetét észre sem igazán veszi, hiszen gondolatait csakis az foglalja le, hogy milyen nagyon gyönyörűnek találja a kórházi ágyon fetrengő csodát, aki valamiért ezzel mégsem ért egyet - jelen pillanatban is retteg, hogy az idősebb véleménye megváltozik, hogy meglátja, és inkább visszafordul, miközben tekintetében a szánalom csücsül.

Mert Felix nem képes úgy látni magát, ahogyan azt Changbin teszi; ő csúnyának gondolja önvalóját, akin minden egyes felesleges kilogramm meglátszik, akinek fáradtságtól nyúzott arcát ízléstelen pöttyök díszítik, akinek a lelke és a teste is bűnök által van körülölelve.
Nem érti, hogy miért akarna neki bárki is segíteni, pláne egy teljesen idegen, de ahogyan ébredezik egy újabb remény, úgy egyre inkább bizakodik abban, hogy Changbin nem rohan el, ha meglátja, nem futamodik meg, hanem kitart mellette, mint legjobb és egyetlen barátja.

Az idősebb úgy érzi, hogy a kórházig tartó út szinte elröppent, ám mégis valahogy az egész világ megáll egy minutum erejéig, ahogyan a hatalmas épület előtt lelassítja kimért lépteit, de esze ágában sincs meghátrálni - sosem tudna változtatni elhatározásán, hiszen látni akarja Felixet. A recepcióra siet, hogy megtudakolja, hol tartózkodik a szeplős fiú, s amint már birtokában tudhatja az igencsak lényeges információkat, siet is a harmadik emeletre. Lábaival szélsebesen váltogatja a lépcsőfokokat, mialatt egészen olyan, mintha nem is érzékelné fáradtságát - pedig mióta a fiatalabbról nem tud semmit, alig aludt.

Changbin megtorpan immár a megfelelő ajtó előtt, tudja, hogy amögött legjobb barátja vár rá, ez pedig hirtelenjében megnöveli adrenalinszintjét - szíve mintha gyorsabban kezdene dobogni, pláne akkor, amikor kettőt kopog meglehetősen halkan, s egész óvatosan, borzasztóan lassan lenyomja a fémből készült, hideg kilincset, majd a falap elmozdításával rálátást nyer az egész szobára; Felixre.

Amikor a fiatalabb felkapja a fejét a zajra, azonnal ujjait tördeli, ugyanis a stressz ismételten maga alá gyűri egész valóját, s hiába kívánna szabadulni, teljesen eluralkodik rajta ez az állapot és ellehetetleníti helyzetét. Csakis azon kattognak agyának fogaskerekei, hogy milyen gyötrelmes is lehet az idősebb fiúnak az, hogy társaságában tartózkodik, hogy rá kell néznie, hogy itt kell lennie - csak egy teher, de nem képes arra, hogy elküldje, ugyanis neki szüksége van rá. S most, mikor teljes egészében maga előtt láthatja, szíve nagyobbat dobban.
Meglepődik, hogy milyen helyes vonásokkal rendelkezik, hogy milyen tökéletes keretet ad arcának a feje tetején csücsülő, fekete hajrengeteg, milyen szépek a sötét szemei, dús ajkai, álla vonalának karakteressége, mégis felbukkan Felixben az a gondolat, hogy a külső nem minden - ő tudja, hogy Changbin élete sem egyszerű.

- Szia, Felix! - az idősebb szólal meg először, s próbálja hangszínét a lehető leglágyabbá varázsolni, mire a szobában tartózkodó, másik fiúra hirtelenjében kicsiny nyugalom száll, ám így is megremeg hangja, mikor viszonozza a köszönést. Changbint meglepi a fiúhoz tartozó, mély orgánum, ám tagadni sem tudja, mennyire tetszik neki ez az éles ellentét, ami a hangszín és az angyali külső közt húzódik. Óvatosan közelebb lépdel az ágyhoz, majd a kezében tartott, vérvörös virágot kicsikét tán' félénken nyújtja a szőke felé. - Hoztam neked rózsát. Szerintem még mindig klisés, de mivel te szereted, nem is volt kérdés, hogy kapsz.