SWEET CHAOS; hellevator | ✓

40.

Felix teljesen összetörve vizslatja egyre inkább sötétségbe beburkolózó környezetét várván, hogy szívtolvaja valahonnan felbukkanjon - fogalma sincs, hogy most mi lesz, de tudja, hogy Changbin mindent megold, hogy benne megbízhat akkor is, ha az egész világmindenség összedől.

Egész önvalója szinte reszket a keserves zokogástól, mely elhatalmasodik felette, ám mikor meglát egy autót az utcába begördülni, már tudja, hogy párja érkezik hozzá, ez pedig ugyan csillapítja zokogását, mégsem tud megnyugodni - karjai között akar otthonra lelni, hiszen mindenhol máshol olyan végtelenül elveszett és hontalan.
Csak el akarja felejteni reménytelen helyzetét; görcsösen kapaszkodni akar abba a hitbe, melyet párja sugall egy-egy szóval vagy cselekedettel.
Felix tényleg el akarja olyankor hinni, hogy minden rendben lehet.

Amint az autó lassít, majd teljesen megáll, abban a minutumban Changbin pattan ki belőle, s bármiféle gondolkodást mellőzve siet oda szerelméhez, hogy szorosan magához vonja, majd megnyugtassa, ugyanis tudja; egyedül ő van rá ténylegesen hatással, és ő az egyetlen, aki talán teljesen rendbe tudja hozni - s meglehet, hogy nem most, talán nem is a közeljövőben, ám az idősebb tisztában van vele, hogy nem fogja feladni ezt a célját még akkor sem, ha minden még ennél is nehezebbé válik.
Nem szokott ő álmoknak vagy vágyaknak élni, soha nem hitt semmiben sem, de Felix belépett az életébe, s felforgatta azt; eddig egyáltalán nem ismert, számára rendkívül szokatlan módon ragaszkodik hozzá, teljesen maga elé helyezi, ez pedig egyszerre megrémíti, mégis sokkal inkább megnyugtatja - tudja, hogy ezáltal már ő sincs többé egyedül.

Aprócska suttogásokat intéz a karjaiban teljesen elveszett, fiatalabb fiú felé, melyekkel érezteti jelenlétét, azt, hogy támaszt nyújt, történjék bármi. Nem kérdez semmit, hiszen tudja, hogy az ilyenkor milyen nagyon felesleges - azt szeretné, ha még Felix is elfelejtené nyomorúságos sorsát, s ezáltal elapadjon az a végtelenül szívszaggató zokogás.
Changbin szívébe is fájdalom költözik amiatt, hogy angyali szerelme éppen a karjaiba omolva törik darabokra, ám tudja, hogy szinte már kötelessége, hogy ölelésének szorításával ne hagyja, hogy széthulljon teljesen - muszáj egyben tartania, mert boldognak akarja látni; igazán nagyon boldoggá akarja tenni.

- Minden rendben lesz, Lixie - elképesztően gyengéd mozdulatokkal simogatja hátát, miközben hangja a lehető leglágyabban csendül fel a szinte kihalt utca csendjében. - Nem maradsz magadra soha sem, ezt mindig tudd!

- Nincs hova mennem... - zokog fel ismét a fiatalabb fiú, aki görcsösen kapaszkodik Changbin egész valójába, mintha félne, hogy ha elengedi, akkor végleg egyedül maradna, majd elveszne a semmiben, s soha többé nem lelne magára, nem találna otthonra.

- Nem fogsz itt maradni az utcán, remélem, tudod - Changbin egészen komolyan ejti ki az igencsak mély tartalommal bíró szavakat, ám csupán csak azért, hogy alátámassza azoknak bizonyosságát. Soha nem hagyná, hogy egyetlen angyala ilyesféle körülmények közé kerüljön; ő óvni akarja széltől, esőtől, tűztől, víztől, s valójában még önmagától is, ám mivel ez ütközik tervével, új elhatározásra jut: sokkal jobb emberré kell válnia. - Gyere haza velem!

- Nem akarok ennél is jobban a terhedre lenni, zavarni, folyton a nyakadon lógni, idegesíteni. Nem akarom, hogy miattam megváltozzon az egész életed - könnyáztatta orcáját Felix lassacskán felemeli, hogy lélektükreik egymásba fúródhassanak, hátha kommunikációjuk megkönnyítésre lel.

- Már egy ideje te vagy az életem - az idősebb ajkai szelíd mosolyra húzódnak, majd a karjai közt megbúvó angyal homlokára nyom egy finom csókot. - Azt pedig felejtsd el, hogy nekem bármiféle hátrányom származna abból, ha mellettem lennél a nap minden órájában. Szeretlek, te is szeretsz engem, mindez nem is lehetne jobb, nem igaz? - igazán szerelmesen vizslatja párja íriszeit, s próbálja sugallni, hogy kettejük összefonódó sorsa jóhoz vezethet.

- Szüleiddel mi lesz? Ők biztosan elleneznék ezt - süti le szemeit Felix, majd idegesen kezdi alsó, halvány pirosas színbe burkolózó húspárnácskáját harapdálni. Fél, hogy mi vár rá majd, noha azt tudja, hogy Changbin megvédené őt gondolkodás nélkül, ha viharossá válna némely szituáció.

- A legkevésbé sem érdekelnek - rázza meg azonnal a fejét az idősebb jelezvén, hogy ez nem okoz gondot. - Csak ne mozdulj el mellőlem, és minden rendben lesz - tekintete valamivel aggodalmasabbá válik, hiszen belegondolnia is fájdalmas abba, hogy Felix egy ilyen közegbe kerül. Véleménye szerint egy ilyen csoda nem való a földi Pokolba, mégis ő rángatja maga után remélvén; ketten együtt Mennyországot varázsolhatnak az összes múltbéli szenvedésükből.

- Ne aggódj értem, Binie - mosolyodik el a fiatalabb szelíden és már sokkal nyugodtabban, hiszen kérdőjelek ugyan élnek benne, mégis elnyomja őket azzal, hogy hinni akar párja szavainak. - Mindig melletted leszek, és nem lesz semmi gond velem, megígérem - egy aprócska, félénk puszit nyom az idősebb ajkaira, majd csillogó szemekkel néz a szemeibe.

- Akkor menjünk haza, Felix!

Szelíd, mégis sokat jelentő mosolyra húzódnak ajkaik, majd az autó felé indulnak, ahol Changbin kinyitja az ajtót szerelme előtt, s csak azután siet át a vezetői oldalra, hogy elfoglalja ő is az ülések egyikét. Türelmetlenek, valamelyest félnek, mégis a tudat, hogy ez valami egészen új legeleje, megdobogtatja szívüket. Ám Changbin még nem indul; először csak kiélvezi a nyugalmat, mely immár körülöleli őket, közben pedig egyik pillanatról a másikra fűződnek össze ujjaik. Az idősebb nem tud nem elmosolyodni azon, hogy párjának aprócska tenyerét milyen könnyedén tűnteti el markában, hogy milyen borzasztóan sima és puha bőre van, hogy milyen tökéletes konkrétan az egész valója - egy igazi mázlistának érzi magát, amiért Felix csak és kizárólag az övé.

S hogy ezt valamilyen módon éreztesse is párjával, még az indulás előtt odafordul hozzá felsőtestével, szerelmes tekintettel nézi a másik íriszeit, majd közelebb is hajol, Felix pedig azonnal érti a célzást, ezért ő is éppen így cselekszik; közelednek egymáshoz, amíg egymáshoz passzoló ajkaik nem találkoznak, hogy aztán egy érzelmekkel teli csókkal megpecsételhessék közös jövőjük igazi kezdetét.

[ V É G E ]