The Phoenix (Bucky Barnes f.f)

5.rész

    (Helyesírás miatt bocsánat)

Lassan 2 hónapja vagyok a kettősügynök.Schmidt bizalmasává fogadott, az újdonsült képességeim miatt pedig hatalmas figyelmet fordított rám, ami nagyban nehezítette a munkám. Ami viszont jó hír: nem gyanakszik senki.

Egyik nap amerikai foglyokat hoztak a bázisra. Ők lesznek a munkások akik Schmidt gépeivel fognak dolgozni. Nekem kell majd felügyelnem a munkájukra. Felállították a katonákat a teremben, mire Zola belefogott beszédébe. Körbenéztem a meggyötört arcokon. A torkomban gombóc keletkezett amitől levegőt venni is nehéz volt. Viszont megakadt a szemem egy szempáron. Muszáj volt meglepettségemet visszatartani és semleges arccal belenézni azokba a tengerkék íriszekbe. Mr Barnes Őrmester. Meglepett és értetlen tekintetében ott rejtőzött némi harag. Azok az idegtépően hosszú másodpecek kezdtek feltünővé válni így lassan továbbvezettem tekintetem mintha 'mi sem történt volna. Felnéztem az emeleten lévő korlátokhoz, ahol Schmidt figyelt rám. Íriszeimen egy pillanatra kirajzolódott tüzes kör, majd gondolkozás nélkül elsétáltam és felmentem a lépcsőn. Johann már ott várt, a túszokat figyelve.

-Mit gondol róluk Alena?

-Egy ideig bírják majd...-mondtam monoton hangon. Egy részem elgondolkozott, hogy most lenne a megfelelő alkalom megölni a Vörös koponyát, és elpusztítani a bázist. Viszont itt vannak a katonák. Őket nem küldhetem a halálba. Ki kell húzniuk egy darabig, amíg kitalálom a megfelelő megoldást...

Már 3 hét telt el amióta Barnes szakasza fogságba esett. Nem tudom mit kellene tennem.
Mivel én figyelem őket nagyrészt, ezért az osztag eléggé megutált, viszont az őrmester valószínüleg rájött miért vagyok itt. Amikor a katonák összesúgtak a hátam mögött általában ő csitította el őket. Őszintén szólva kissé meglepett, de nagyon jól esett ez a gesztusa.

Reggel a munkálatokat felügyeltem amikor elakadt az egyik csoport. Odamentem, hogy segítsek nekik, amikor az egyik férfi nekem ugrott és neki nyomott a falnak.

-Most nem nagy a szád te kis luvnya!-kezdett el fojtogatni. Megfogtam a csuklóját, mire fájdalmasan felszisszent és elengedte a nyakam. Azonnal a falhoz löktem és a nyakánál fogva felemeltem. A bőre sistergett amitől fájdalmasan ordított, de nem hagytam abba. Nem hagyhatom hogy megalázzanak. A katona már alig kapott levegőt, nyaka már hólyagos volt, viszont hirtelen két erős kéz fonódott körém és húzott arrébb.

-Ne tegye ezt.-mondta a Barnes. A pulzusom azonnal lejjebb ment, viszont hamar kitéptem magam a férfi karjaiból. Megfordultam, majd mélyen a szemeibe néztem és azonnal a megbánás érzése öntötte el a testem. Hirtelen négy őr jelent meg. Kettő elvezette Barnes-t, aki utoljára vissza nézett rám. A másik duo az égett férfit húzzák fel és viszik el. Én zihálva állok a kettő között. Úgy érzem bajban vagyok. Az őrmester feltűnően nagy hatást gyakorolt rám, ami még engem is meglepett. Felnéztem az emeleti hídra, ami üres volt. Schmidt valószínűleg a festményével van elfoglalva, Dr.Zola pedig a kísérletein ügyködik. Egyszóval nem buktam le.

A délelőttöt lent töltöttem a műhelyben, viszont délutánra kaptam egy kevés pihenőt. Nem tudtam sokat aludni mert állandóan az őrmesteren járt az eszem. Már beesteledett amikor zajt hallottam a rabok felöl. Fogtam egy fegyvert és leisettem.
Leérve láttam hogy az őrök eszméletlenül hevernek, a rácsok mellett. Leugrottam egy szintet körül nézni. Majd a földszinten hallottak susmogást.

-Ki maga?-hallatszott a kérdés francia akcentussal. Azonnal a korláthoz mentem és újra ugrottam. Fegyver fogtam, mire egy pajzsos férfi felém fordult. Ismerős arcvonásit előszőr nem ismertem fel.

-Honnan jött?-mondtam kissé erélyesen.
-Sarah?-mondta ki a valódi nevem. A fegyvert leeresztettem kissé de még mindig a férfin tartottam. Mélyen a szemébe néztem, majd felismertem
-Rogers, az isten szerelmére...-tettem el a fegyvert- jól megnőttél.
A többi férfi értetlenül nézett ránk. Kissé elérzékenyültem, mert valahogy azt éreztem, hogy végre itt a segítség. Odamentem és átkaroltam a férfit, mint akit már olyan régóta ismerek. Viszonozta gesztusomat, majd átnyujtott két csillogó tört, aminek a nyelén csillagok voltak.
-Mr.Stark küldi.-nyujtotta át régi fegyvereimet amit Howard gondjaira bíztam-Barnes őrmester merre..
-Kövess!-adtam ki a parancsot és elindultam. Valamit még mondott a katonáknak aztán nyomomba eredt. Nem láttam hova hurcolták az őrmestert, de mégis nagyon jól tudtam merre kell menni. Egy folyosóhoz értünk ahol Zola futott ki a laborjából. Rámnézett dühösen, majd elrohant.
-Siess. Fel fog robbanni minden!-mondtam, és azonnal elfutott mellőlem. Egy öt perc múlva Buckyval az oldalán próbált sietni felém, de túl gyenge volt az őrmester. Odasiettem, majd hagytam, hogy rám is megtámaszkodjon.
-Tudtam én,hogy maga jó ember!-mondta elhaló hangon.
-Még nem is ismer Őrmester.-mosolyogtam rá.

Felsiettünk az emeletre, de ott várt minket Zola, és a vörös koponya.
-Nem gondoltam volna magáról, Alena, hogy az ilyen arrogáns amerikai katonák mellett áll...-mondta szemrehányóan, mire csak elmosolyodtam és előhúztam tőreimet.Viszont nem foglalkozott velem, hanem Steve-re nézett.
-Amerika kapitány! Nagy rajongója vagyok a filmjeinek!-mondta gúnyosan.
Nem figyeltem innentől rájuk, csak a kiutat kerestem. Barnes is már egész jól összeszedte magát. Arra lettem figyelmes hogy Steve megüti Schmidt-et, majd ő is visszavág. Zola erre meghúzott egy kart, és a híd szétnyílt középen, és visszahúzódott.A Vörös koponya igazi arcát látva kirázott a hideg.
-Tudja kapitány, mi elvesztettük az emberségünket! Magával szemben én ezt büszkén vállalom...nem félek!-fejezte be monokógját és beszállt a liftbe.
-Akkor miért menekül?-kiabálta Rogers.
-Mert nekünk is azt kéne!- szóltam és elindultam a lépcsőn felfelé. Volt még egy tartó vas, amint át tudunk menni. Barnes és Rogers utánnam futottak. Felértünk és a vas elé értünk.
-Csak ön után, mondta Barnes. Gyorsan átsiettem a túloldalra és átmásztam a korláton. Bucky következett, viszont amikor a közepéhez ért, egy hatalmas robbanás rázta a meg az épületet. Gyorsított léptein, majd átugrott; ez után a vas a mélybe zuhant. Áthúztam a korláton majd Stevre néztem aggódva. Kétségbeesetten nézett körbe majd ránk.
-Gyorsan, menjetek innen!-kiabálta.
-Nem, nélküled nem!-üvöltötte Barnes. Teste minden izma megfeszült. A következő emlékem már csak egy ujjabb robbanás, és az hogy Bucky kezeiben kötök ki.

—-
Remélem még van aki olvassa a sztorit, mivel nem is tudom mikor irtam utoljára. Bocsánat ez miatt, megpróbálok mostmár valami rendszert bevezetni❤️