The Phoenix (Bucky Barnes f.f)

8.rész

Az őrmester nyugodt tekinettel nézett rám. Én még mindig a földön ültem, és zavaromban néztem a boxzsákokat és kidolgozott felsőtestét felváltva. Tudtam hogy észrevette, hogy néha-néha rápillantottam, dehát én is nő vagyok a fenébe is.

-Jobb már?-kérdezte kedvesen. Bólintottam és feltápászkodtam.

Minden világossá vált számomra. Az erőm, miért nekem van, és hogy mi is ez. Tudtam hogy nem vagyok gonosz, épp ellenkezőleg. Főnix erő lakozik bennem, ami egy istenség lehet és a gazdatest személyisége szabja meg a szándékait. Három fajta volt ebben a élet-halál közti világban amibe kerültem egy fél órája. Szoba szerű helyeken voltam. A vörösben, a depresszív és pusztító, egykori hordozók voltak, a zöldben a jók, segítőkészek. Amiben én voltam, abban senki sem volt. Fehér üres szóbaban álltam. Én vagyok az egyetlen aki itt van. Nem tudom miért vagyok különb mint a többiek, de ezért simán csak Főnixnek hivtak. Nem sötét főnix, vagy jó főnix. Csak FőnixNehéz ezt feldolgoznom. Tudom hogy nem mondhatom el senkinek, mert fegyvernek használnának.

Csendben sétáltam Barnes mellett, ezeket emésztve... holnap megyünk az első küldetésünkre és nem fedhetem fel az erőmet.

4 hónappal később

Már 3 HYDRA bázist tettünk a földdel egyenlővé. Egyszer sem buktam le az erőmmel a harcok közben, pedig közel voltam hozzá. Miközben Európát jártuk, szoros barátság lett mindenki között, de Steve, Bucky és köztem különösen. Bár Barnessal kicsit másabb volt a kapcsolatunk. De még ezt én sem értem.
Párizsban szálltunk meg ezen a héten. Kettesével voltak a szobák a szállásunkon. Én Buckyval kerültem egy szobába, aminek jobban örültem mintha mással lettem volna együtt, de egyedül kényelmesebb lenne abban biztos vagyok. Elterültem a hatalmas francia àgyon és ekkor eszméltem rá hogy mi kaptuk azt a szobát amiben ez a hatalmas, kétszemélyes ágy van csak. Eddig is kínosnak találtam a helyzetet de mostmár zavarba ejtő volt.

-Látom együtt alszunk!-jött be mosolyogva Barnes.-Fogd vissza magad kérlek...-tette le csomagjait-Nem sok hölgy képes ellenállni a vonzerőmnek!-ugrott be mellém.

-Álmodj királylány!-dúdóltam neki szemeimet forgatva. Kisfiúsan mosolygott rám miközben állánál támasztotta meg a fejét.-Miért nézel rám így?-utánoztam le testtartását.

-Miért, hogy nézek rád?-hajolt közelebb. Számat kezdte el nézni, aminek hatására a szivem gyorsabb ütemben kezdett el zakatolni. Gyorsan elfordítottam a fejem és felálltam.

-Tudod te!-nyitottam ki az ajtót-Most pedig menj ki, felöltözök a vacsorához!-mutattam neki az utat kifelé.

-Nem.-vonta meg a vállát.

-Ne szórakozz velem Barnes!-szóltam rá indulatosan. Felállt az ágyról és elém sétált.

-Miért ne?-csukta be az ajtót és lépett közelebb, aminek hatására én hátrébb léptem. Kicsit megijedtem, hisz régi, szörnyű emlékek törtek fel, amiket azt hittem rég eltemettem.

-Mert nem vagyok játékszer!-mondtam dühösen. Még közelebb lépett, így a hátam neki nyomódott a falnak és egyik kezével megtámaszkodott azon.-Bucky kérlek ne csináld ezt!-mondtam remegő hangon. A földet néztem, levegőt kapkodva. Tudtam, hogy ő nem bántana, és tudtam hogy miért teszi ezt, de túlságosan sok volt ez.

-Sarah, mi a baj?-nyúlt állam alá, és felemte a fejem, így muszáj volt belenézni azokba a tengerkék szemeibe.

Visszaemlékezés:

A küldetés után Bucky sebeit ápolgattam. Nekem is volt pár, de azok már majdnem be is gyógyultak, amit már mindenki megszokott.
Hihetetlenül fájhatott Buckynak, hisz megvágta egy HYDRAs a hasánál. Mindekni aludt már, de én vele maradtam. Alkohollal tisztítottam a sebet, amikor megfogta a csuklóm
-hagyd kérlek!-mondta megvislet hangon.
-Bírd ki ezt egy kicsit még.-néztem a szemeibe és elvettem a kezét. Szegény már egyáltalán nem bírta, így máshoz kelett folyamodnom.-Csukd le a szemeidet, és ne less!
-Sarah, nem vagyok abban az állapotban, hogy...
-Jajj hagyd már!-nevettem el magam, mire ő is elkezdett nevetni, de hamar abbahagyta és megfeszülve fogta meg sebét. Bekötöttem szemét, és rátettem a tenyerem a hasára.-Ez most nagyon fog fájni, de utána sokkal jobb lesz, igérem!-mondtam mire bólintott. Erőmet tenyerembe irányítottam, ami elkezdte gyógyítani a hatalmas sérülést. Bucky üvölteni kezdett a fájdalomtól, de muszáj volt meggyógyítanom. Két hosszú percig volt még a kezem a hasán, miután elvettem és már csak egy halvány piros csík maradt ott. Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, rátettem kezem és levetten a kendőt, amivel a szemét takartam el. Ledobtam magam mellé, és megfogtam az arcát-Ne haragudj!-néztem szemeibe.
Viszont ő megfogta a tarkóm, és megcsókólt. Gondolkozás nélkül vsizonoztam, hiszen már régóta más a kapcsolatunk, mint az egyszerű barátoknak.
- - -