The Phoenix (Bucky Barnes f.f)

24.rész - Szemtől szemben

Arra ébredtem, hogy Nat leparkolt az autóval. Biztos helyet cseréltek, hogy Steve is tudjon pihenni kicsit. Egy erdő szélén álltunk meg.

-Hova megyünk?-nyújtóztam.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-mosolygott Nat, én meg csak vigyorogtam rá válaszul.

-Egy barátomhoz!-mondta Steve. Értetlenül néztem rá.

-Vannak barátaid rajtunk kívűl?-kaptam a mellkasomhoz drámaian.

-Pont ezen tanakodtam én is.-dörzsölte az állát vörös barátnőm.

-Haha nagyon viccesek vagytok!-forgatta a szemét Rogers miközben elkezdett sétálni, mi pedig csak nevetve követtük-Örülök, hogy ilyen jó a kedvetek, ahhoz képest, hogy ránk robbantottak egy épületet.-morgott, de mi megtartottuk jókedvünket.

Lassan egy szép kis házhoz értünk és bekopogtunk. Egy fekete férfi nyitotta ki sötétített üvegajtót, és meglepődve nézett végig rajtunk. Elég szarul néztünk ki.

-Cső haver!-mondta meglepetten.

-Bocs a zavarásért, valahol meg kell húznunk magunkat!-mondta Steve kissé idegesen.

-Mindenki meg akar ölni minket.-mondta Nat gondterhelten, én meg csak kérlelve néztem a férfira.

-Nem mindenki!-mondta és beengedett minket.

-Tényleg vannak barátai!-súgtam oda Natashának aki egy aprót mosolygott, és megrázta a fejét.

Beérve gyorsan megmostam az arcomat, kezeimet, a hajamat is áttöröltem nedves törölközővel, és hagytam is a többieket tisztálkodni. Kimentem, mint kiderült Samhez, beszélgetni.

-Szia Sam!-mosolyogtam.

-Szia Sarah!-mosolygott vissza-Reggeli?-rázott meg egy müzlis dobozt-Vagy ti nem reggeliztek?-gondolkozott hangosan mire felnevettem.

-Köszönöm, elfogadom!-mosolyogtam, mire elővett egy kis tejet és egy tálat.-Köszönöm, hogy segítesz nekünk!-somolyogtam rá miközben elkezdtem reggelizni.

-Ugyan! Steve barátai az én barátaim is!-legyintett.

-Honnan ismeritek egymást?-kérdeztem miközben egy falatoztam.

-Egyik nap reggel mentem futni, ő pedig úgy előzött le mintha versenyautó lenne.-mesélte mire elnevettem magam-Aztán beszélgettünk, egyszer még egy gyűlésre is eljött.-mutatott a felsőjére büszkén.

-Veterán vagy?-néztem a pulcsijára, mire bólintott.-Hol szolgáltál?

-57-es osztag. Két turnusban.-mosolygott egy aprót. Csak bólintottam és tovább reggeliztem.-És megterhelő volt felébredni? Mármint hiányoznak a régi szép idők?-fonta össze mellkasa előtt a kezeit, és nekidőlt a pultnak.

-Hát nagyon nehéz volt egyedül, próbáltam beilleszkedni, de miután Steve is felkelt jobb lett a helyzet.-válaszoltam a kérdésére-Viszont a háború nem hiányzik, inkább az emberek. Sok barátunk volt és most vagy halottak, vagy öregek.-sóhajtottam.

-Sajnálom, ez azért nehéz lehet!-húzta a száját, de csak legyintettem.

-Okkal van minden. Úgy érzem nem véletlenül történt így!-mosolyogtam-Akkor is szükség volt ránk, és most is.-húztam meg a vállaimat.

-Mi történt veletek egyébként?-váltott témát-Natasha nagyon maga alatt van.-nézett a fürdőszoba felé.

-Kiderült, hogy a Hydra végig a SHIELD mögött növekedett és vette át a hatalmat. Most mindegyikünk megkérdőjelezi, hogy most kinek a malmára hajtottuk a vizet.-sóhajtottam.-De legalább tudjuk kivel állunk szemben.