The Phoenix (Bucky Barnes f.f)

20.rész

Hulk lenyomta a hatalmas bestiát, amitől talán még annál is mérgesebbek lettek a lények mint eddig. Körbe álltunk mind a heten, és láttuk hogy egyre többen jönnek át a kapun.

-Hallgatom Kapitány!-szólt Stark.
Steve elmondta ki mit tegyen. Most Banner is beszállt a harcba, szükségünk is volt rá. Keményebb volt mint néhány csata a fronton. Steve és a többiek a földön, Stark és én a levegőben próbáltuk legyőzni az ellent. Clint pedig egy magas épület tetejéről nyilazta őket. Miközben Bartont figyeltem nekem repült egy chitauri és pedig egy épületnek, onnan pedig egyenesen egy autóra zuhantam. A fájdalom elöntötte a testem, és a levegő a tüdőmbe szorult. Próbáltam felállni de minden mozdulatomat egy kés szúrás szerű érzés követte. Össze kell szednem magam. Katonaként ez kötelességem.

-Kéne egy kis segítség!-hallottam Clintet.-Valaki van a közelben?

-Megyek!-lihegtem az adóvevőbe. Feltápászkodtam és felrepültem hozzá.

-Köszi hogy...-kezdte de elakadt a szava ahogy rám nézett-Hát elég szarul nézel ki...

A testem tiszta vér volt, és mindenhol kék és lila foltokkal színezve, de csak legyintettem.

-Mi kéne?-de ahogy hátra néztem egy seregnyi földönkívüli rohant felénk-Gyorsan tűnj el!

Clint elé álltam és azonnal kiengedtem a főnixet. A lángcsóvák robbanás szerűen végzett az ellenséggel, viszont ez már az erőm tartalékait is felemésztette. Miután végeztem velük térdre rogytam és fellélegeztem. Az ájulás szélén Natasha hangja hozott vissza a valóságba.

-Be tudom zárni a kaput!

-Csináld!-válaszoltuk azonnal Stevvel.

-Még ne!-szólt Tony.

-Stark, egyre többen vannak...-mondta aggódva barátom.

-Kilőttek egy atomtöltetet, egy perc múlva robban.-mondta a sokkoló hírt.-De találtam neki egy jó helyet.

Azonnal Steve felé vettem az irányt.

-Onnan nem jut ki élve!-mondta Rogers, de nem jött válasz.

Odaértem Thor és Steve mellé, és néztük ahogy Tony a rakétával eltűnik a kapuban. A chitaurik hirtelen összerogytak és nem mozdultak többé. Vártuk hogy Tony visszaérjen de hiába.

-Zárja be!-mondta Rogers. A portál lassan elkezdett bezárulni, és egyszer csak megjelent Stark, aki tehetetlenül zuhant és nem lassított le. Összeszedtem minden erőmet és amikor már indulni akartam, Hulk a semmiből elkapta és ledobta elénk a páncélost. Steve leszedte a sisak elejét, de nem nyitotta ki a szemeit hősünk. Hulk üvöltésére viszont csak úgy kipattant a szeme.

-Mi a fene...Mi történt?- kérdezte.-Ugye nem lélegeztettek?

-Győztünk.-sóhajtottam, és lehuppantam a földre. Kimerültünk és fájdalmaink voltak, de győztünk.

-Hurrá, éljen! Szép volt srácok!-viccelődött-Holnap ne jöjjünk be! Kell egy nap pihi. Ettél már gyrost?-nézett rám. Megráztam a fejem, őszintén azt sem tudtam miről beszél csak mosolyogtam.-Van egy jó gyrosos két háztömbnyire! Nem tudom mi van benne de együnk egyet!

Mosolyogva bólogattunk Steve-vel.

-Még nem végeztünk!-vágott közbe Thor.

-De utána burkolunk?-nézett rá komolyan Stark mire nevettem egyet, az azzal járó fájdalom ellenére.

Ezután elfogtuk Lokit, és átadtuk a SHIELDnek a Tesseractot. És a nap zárásaként tényleg elmentünk a büfébe, és ettünk egy gyrost.

Másnap Thor hazavitte Lokit, Stark elvitte Bannert, hogy együtt kutassanak, Clint és Natasha is elment. Mi maradtunk ketten, újra.