The Phoenix (Bucky Barnes f.f)

9.rész

Fáradtan zuhantam be Bucky mellé, az ágyba. A helyzet még mindig szokatlan volt, de most egyikünket se érdekelte. Én kissé feldagadt, vöröses szemekkel néztem Barnesra, ő pedig karikás szemmel és alkoholos lehelettel szuszogott rám emelve a tekintetét.

-Jobban érzed magad?-kérdezte rekedtes hangján.

-Amennyire lehet-mosolyogtam és a nyakláncomag szorongattam.

-Látom tetszik a nyaklánc!

-Imádom-hajoltam közelebb és a homlokára egy csókot leheltem. Nem hagyta hogy vissza húzzam a fejem, hanem ajkait az enyémhez nyomta majd szenvedélyesen csókoltam vissza. Mostmár elhúzódtam tőle és mélyen beleneztem a szemeibe.
-Mi van köztünk?

-Fogalmam sincs, mon cher...-sóhajtott-De hova sietsz , hogy ennyire tudni akarod?(Mon cher: franciául kedvesem)

-Nem siettetek semmit mon chéri (édesem)- mosolyodtam el.

Napokkal később az egyik HYDRA bázist készültünk lerohanni.

-Mindenki tudja a dolgát?-kérdezte Steve.

-Induljunk!-mondtam.

Buckyval egy folyosón mentünk, mindketten feszültek voltunk. A vállunk összeért, de csak is lövésre készen haladtunk előre lassú léptekben.

-Nincs jó előérzetem...-suttogtam mire ő aggódó szemekkel pillantott rám. Két őr jött velünk szemben, akik nem vettek észre minket, így elbújtunk egy Hydra zászló mögé. Amikor elhaladtak mellettünk az egyik nyakába szúrtam a tőröm, a másikat pedig Bucky szorította a nyakát. Utáltam ölni, de muszáj most. Buckyval a zászló mögé húztuk a testüket. Elszörnyedve néztem a véres pengémet és kezemet.

-Sarah, mennünk kell ne törődj vele!-fogta meg a kezem. Valamiért túltengett bennem az energia és féltem hogy bántani fogom.

-Eressz el!-rántottam el a ezem idegesen és takartam el a szemeimet, mert tudtam, hogy megint más színű a pupillám-Menj előre, össze kell szednem magam...-megfordultam és a térdemre támaszkodtam.

-Nem hagylak itt!-mondta kicsit eréjesen, és megfogta a vállam.
-Könyörgöm..engedj el!-mondtam kétségbeesetten. Elhúzta a kezét és elindult. Gyerünk, meg kell nyugodnod Sarah...

Amikor a szemem már nem világított Buck után rohantam. Éppen egy teremben készült bemenni. Az ajtó előtt az őrök holtan hevertek. Odasiettem hozzá, és kissé mérgesen nézett rám.

-Bocsánat..-motyogtam

-Mi a franc volt ez Sarah?-morogta idegesen.

-Majd egyszer elmagyarázom-sóhajtottam.-Hívtad Steve-t?-kérdeztem mire csak bólintott.

Betörtük az ajtót ahol egy tudós és öt katona állt. Lelőttünk egyet-egyet Buckyval. Ő kettővel kezdett el harconi, én pedig a maradék egyel. Mire nagy nehezen megöltek azt az egyet Bucky nem állt túl jól. A fejéhez szegezte a fegyverét a katona.

-baszki...-suttogtam.

-Adja meg magát különben lelövi!-kiabált a köpenyes férfi. Körülnéztem és megláttam egy reaktor szerűséget. Oda tartottam a fegyverem mire a tudós hátra lépett.
-Most mit csinál?-kérdezte ijedten.

-Ez robbanó, ugye?-szorítottam erősen a fegyveremet.

-Sarah mit csinálsz?-kérdezte kétségbeesetten Buck.

-Engedje el, különben felrobbantom!-kiabáltam, de nem tett semmit.-Megteszem!-ordítottam. Láttam, hogy habozik de nem mondott semmit. Meghúztam a ravaszt mire egy robbanás keletkezett, de nem hagytam, hogy pusztítson. A katona ijedtében ellökte Bucky, aki azonnal lelőtte őt és a tudóst is.