The Phoenix (Bucky Barnes f.f)

7.rész

Miután Steve-el beszéltem, ő odament a többiekhez én pedig egyedül maradtam. Iszogattam az italomat, viszont a hasam azt jelezte, hogy éhes. Amin igazából nem lepődtem meg, hiszem lassan másfél napja hogy egy falatot sem ettem. Igazából az italt sem kívántam, egyszerűen csak forgattam a poharat, amiben kis örvény keletkezett. Ezzel szórakoztam amíg hozzám nem szólt valaki.

-Leülhetek?-kérdezte.

-Persze, amúgy is csak unatkozom.

-Miért nem ment oda a többiekhez?

-Kérlek hagyjuk ezt a magázást!-mosolyodtam el-Nem vagyok oda érte, és amúgy is sokat kell együtt lennünk úgy látszik!

-Rendben van-nevetett-Elég szomorúnak látlak...baj van?

-Nincs Őrmester.-forgattam a poharam tovább-Csak a kocsma nem az én stílusom-vontam meg a vállam- meg kopog a szemem az éhségtől.

-Eljön velem vacsorázni?-kérdezte, mire elég furán nézhettem rá, mivel elkezdett magyarázkodni-Mivel elég rég ettem rendesen én is, gondoltam ha nem gond akkor elmeh...

-Menjünk!-szakítottam félbe mosolyogva.
A hideg utcán sétáltunk, a levegő szúrta a légutainkat. Én nem fáztam, a bőröm forró volt, viszont Barnes kissé remegett.
-Ha fázol visszamehetünk.-törtem meg a csendet ami már egy ideje jelen volt.

-Kibirom...-mondta vacogva. Elmosolyodtam, majd tovább sétáltunk.

-És tudod is hova megyünk vagy csak halálra akarsz fagyni?

-Már mindjárt ott vagyunk.-válaszolta mosolyogva-Mióta vagy a seregnél, Sarah?-kérdezte, viszont meglepődtem, mert eddig nem nagyon szólított a keresztnevemen.

-Lassan két éve.-mondtam kissé kedvetlenül-De már vége lehetne ennek az egésznek...-mosolyodtam el szomorúan.-Te mióta is?

-Talán 4 hónapja.-rántott egyet a vállán-Aznap mentem a seregbe amikor találkoztunk.-mosolyodott-És én akkor megmondtam, hogy még találkozunk!-nézett boldogan a szemembe.

-Honnan tudod, hogy ez jó neked?-kérdeztem, komolyan a szemébe nézve; viszont mire válaszolt volna odaértünk a kis olasz étterembe. Nem nagyon beszélgettünk, csak kikértük az ételt, és iszogattuk a borunkat. Egy gyertya volt előttünk, amit magam elé húztam. Unalmamban a lángjával kezdtem el játszadozni. Nem égetett meg, amire mások fel is figyeltek. Bucky ezt észre véve, elhúzta előlem a kis tartót, és elfújta a kis lángocskát.

-A HYDRA tett ilyenné?-kérdezte suttogva.

-Milyenné?-húztam fel a szemöldököm.

-Láttam mit csináltál a katonával. A szemeid szó szerint izzodtak. A robbanást nem tudtuk volna túlélni, és hozzád volt a legközelebb-mondta a tényeket, amiktől kétségbe estem kissé, de ezt nem mutattam ki.

-Tudja, ilyenkor az ember képes halucinálni.-vontam meg a vállam-És jól birom a fájdalmat, azért tudok belenyulni a tűzbe és hasonlók.-tudtam, hogy ez több sebből vérző hazugság volt, de csak ezt tudtam rávágni. Nem szerettem volna ha kitudódna a képességem, amit még én sem értek.

Másnap

Nem tudtam hogy Howard tudja e hogy élek. Jóval elöbb érkeztem mint Steve. Egy csinos velem egy idős szőke nő ült az asztalnál, Howard ajtaja előtt.

-Miben segithetek?-kérdezte, fel sem nézve az újságából.

-Strakhoz jöttem.-feleltem ridegen és türelmetlenül.

-Azt gondoltam.-sóhajtott-Megbeszélt időpontra jött vagy csak..

-Winston tizedes vagyok, az időm véges, beenged, vagy be kell törnöm ezt a rohadt ajtót?-vontam kérdőre mire ijedten nézett rám.

-Elnézést tizedes, menjen nyugodtan!-mondta megilletődve.
Belépve a nagy csarnokba, ahol több száz fegyver és egyéb hadászati eszköz pihent a pultokon, várva a fejlesztést, javítást, szétszedést.

-Mr Stark?-szólalatam meg hangosan, mivel sehol sem láttam régi barátomat.

-Nem vagyok itt!-mondta a csarnok másik végében, valamin ügyködve.

-Így köszöntöd azt, aki visszatért a halálból?-tettem csípöre a kezem, mire felnézett és levette kissé sötétített szemüvegét.

-Sarah...-suttogta-Tudtam hogy nem tudsz meghalni!-mosolyogva dobta le szerszámát az asztalra, és sietett hozzám egy ölelésre.
-Ha tudnád, hogy mennyire aggódtunk érted...-ölelt tovább.

-A végén még te ölsz meg a szorításoddal-nevettem mire elengedett, és szemeimbe nézett. Látószervei csillogtak a könnytől, ami akarva vagy akaratlanul, engem is elérzékenyített. Vállaira borultam, és sírni kezdtünk, hiába nem csináltunk ilyet az évek alatt. Viszont most érthető volt a szituáció, hisz majdnem elvesztettük egymást. A két jó barát, aki segíti a másikat mindenben, tudták, hogy elveszíthetik a másikat bármikor, és ez a lelki teherrel járó félelem és feszültség, csak most tört a felszínre. Szerettem Howardot, a nekem meg nem adatott bátyámat véltem benne felfedezni.
Miután mindketten megnyugodtunk még beszélgettünk pár dologról, majd a HYDRA fegyvereiről is szó esett.

Kapitány lépett be az ajtón mire én felálltam a szélemből.

-Átadom a terepet Howard!-mosolyogtam majd egy öleléssel búcsúztunk egymástól. Kifele menet köszöntünk egymásnak Steve-el, majd szobàmba igyekeztem.

✳

Délután az edzőteremnek kijelölt helységbe igyekeztem. Mikor beléptem, láttam, hogy nem vagyok egyedül. Barnes püfölte az egyik boxzsákot észre sem véve, hogy bejöttem. Egy nadrág volr rajta, semmi több. Kissé zavarba jöttem a látványtól, de nagyon jól tudom leplezni szerencsémre. Hangos puffanással dobtam le a törölközőmet és vizes kulacsomat, mire megrezzenve fordult gyorsan hátra az őrmester.

-Jó napot!-lihegte.

-Viszont!-köszöntem vissza, majd nekiálltam kicsit bemelegíteni az izmaimat. Miután ezzel megvoltam, én is elkezdtem büntetni a zsákot. A felgyülemlett agresszió, amit még a HYDRA-nál temettem el mélyen a lelkemben, most felszabadult.és hagytam kitörni. A csuklóim már kissé fájtak az ütésektöl, viszont nem tudtam abba hagyni. Az érzések eluralkodtak rajtam, majd egyszer csak arra eszméltem, hogy hirtelen gyengulnek az ütéseim. Abbahagytam a mozgást, és a közeli falban támaszkodtam meg. Szédülni kezdtem, és olyan hatalmas erőt éreztem a testemben, ami kitörni akart, de nem hagyhagytam. Legyengítette az élmémet.

-Barnes!-kiabáltam, de ő már mellettem volt amint kimondtam a nevét.

-Sarah!-hallottam távolról a nevem-Sarah ne csukd le a szemed, figyelj rám!-nézett rám. Hangja egyre távolabbi és távolabbi volt. Szemeim fent akadtak és minden elsötétült.

~Bucky szemszöge~

Sarah, hatalmas erővel ütötte a boxzsákot. Soha nem néztem volna ki ebből a vékony nőből, hogy ekkora erővel bírna. A zsák már majdnem kiszakadt a helyéről, amikor hirtelen abbahagyta. A falhoz támaszkodott, szemei úgy izzodtak, mintha tüz lenne bennük. Láttam hogy rosszul van, odasiettem, hozzá, hogy segítsek neki.

- Barnes!-mondta rekedtesen, de már mellette voltam.

-Sarah! Sarah ne csukd le a szemed, figyelj rám!-fogtam meg derekàt, de szemei lezárultak, és teste tehetetlenül ernyedt el kezeimben.

-A francba Winston!-suttogtak igegesen. Letettem a földre, majd törölközőt tettem a feje alá. Mellkasa kissé gyorsan mozgott fel, s le, és szíve úgy zakatolt, hogy majd kiugrott a helyéről. Lábait feltettem a vállamra, hogy minél előbb magához térjen. Bőrén mintha ragyogó repedések keletkeztek volna, de lehet csak az agyam játszott velem. Mikot teste megnyugodott kissé, motyogni kezdett, előszőr érthetetlenül, majd egyre èrthetőbben.

-Főnix. Én vagyok. Főnix.-ezt tutam kivenni szavaiból. Közelebb húztam kulacsát, és lelocsoltam a homlokát. Kinyitotta a szemeit és rám tekintett. Értetlenül nézett szemeimbe, én pedig lassan letettem lábait és mellé ültem.

-Semmi baj!-nyugtattam-Elájultál, ez mindenkivel megeshet!-mosolyogtam rá, viszont ő csak nehézkesen felült és fejét fogta.

- - -
Meghozam az új részt, megint nagyon sok idő után, de köszönöm azoknak akik itt vannak és kitartóan várják a részeket🥰