Az én saját Yoongi klónom ×Sope×

Ebéd

Kiérve keresem Yoongit tekintetemmel és hamar meg is találom. Lehet, hogy ő a tömegbe akar illeni, de ezzel a kinézettel pont az ellenkezőjét éri el hisz nem sokan öltözködnek így, ezért Yoongi szorosan mellettem jön. Egy kezet érzek meg a sajátomon, ami félénken szorít rá enyémre. Ha lehet még közelebb jön és már kéz a kézben sétálunk tovább.

-Így nem sodor el a tömeg és tuti nem ismernek fel - mosolyog rám.

Nekem végem, megszólalni se tudok, meglep, hogy egy egész hihető dolgot talált ki. Vagyis lehet, hogy csak tényleg ennyi az oka, de akkor nem kéne, hogy ilyen szorosan legyenek összekulcsolva ujjaink.

Egyszerűen lehetetlen rakta kiigazodni. Nem baj, kiélvezem ezt a pillanatot és én is jobban szorítok a fogáson.

-Ide jöttünk?- néz rám Yoongi mivel megálltam.

-Igen, innen szoktam kaját vinni, ha lusta vagyok főzni.

Bemegyünk és elkérjük a rendelésünk amit még indulásunk előtt adtunk le. Továbbra sem engedi el kezemet mire kapunk pár furcsa pillantást. Látok pár homofób embert, olyat akit egyáltalán nem foglalkoztat a dolog és sok volt a mosolygós szempár is akik boldogan nézték kezünket. Elég megoszló vélemények.

Hazaérve lepakolunk az asztalra és tálalunk is, mert majd éhen halok. Yoongi rakja ki a tányérokat, de pont egymás mellé, amit nem teljesen értek. A kaját kimerjük a tenyérba én pedig leülök a helyemre. Klóni pedig... Nem tudom mit csinál. Szemezik a combommal. Oké, ez zavarbahoz.

-Hobi, nekem, izé, fáj a hátsóm.- mondja egyre halkabban a szavakat.

-Mégis mitől?- nézek rá értetlenül.

-Ráestem? Igen, ez történt. - ahham, igazán jól hazudik. Még nálam is rosszabb.

-És most mit vársz tőlem?

-Fogadj az öledbe.- Mivaaan?? Ezt mégis, hogy a fenébe tudja ilyen ártatlan tekintettel kijelenteni? Hát meghalok rajta.

-Hogyan?- próbálok nem perverzebbnél perverzebb dolgokra gondolni, de annyira nehéz.

-Ülhetek benne amíg eszünk?- neem, na ilyen már tényleg nincs. Mit művelsz velem?

-Mi-Miben?- ejtem ki nagy nehezen ezt az egy szót.

-Jaj, Hobi. A combodra szeretnék ülni. - rázza meg a fejét egy lemondó sóhajtás kíséretében. - Tudod, az puhább. - ja, addig míg hozzá nem ér a hátsód a combomhoz...

-Jól van, gyere. - adom be a derekam. Elkezdünk enni, ami nekem elég nehézkesen megy Yoongi miatt, de nem vagyok olyan szívtelen, hogy elküldjem.

-Elhagylak- mondja miután végzett az evéssel.

-Hogy mii? - nézek rá nagy szemekkel.

-Vége, elmegyek- próbál felállni az ölemből, viszont én rászorítok csípőjére. El akar menni?

-Miért? És mégis hova?- kezdek kétségbe esni. Nem akarom, hogy itthagyjon.

-Elmosogatok.- fordul kicsit hátra és szemembe néz full komoly arccal.

-Baszdmeg Suga- döntöm fejem hátának.

-Miért? Te mit hittél? - kuncogja el magát.

-Azt hogy magamra hagysz. - motyogom magam elé. Kiszáll ölemből és szembe fordulva velem ül vissza. Barna tincseim közé vezeti ujjait és elkezdi simogatni.

-Addig nem hagylak el, amíg ki nem raksz.- mosolyog rám.

-Örökre az enyém vagy- suttogom nyakába miután magamhoz ölelem.

-Tessék?- kérdez vissza. Jobb is, hogy nem hallotta.

-Semmi- rázom meg fejem.

-Szóval mehetek?

-Nem- arcom még jobban fúrom nyakába, és kellemes illatával töltöm meg tüdőm, bár ugyan olyan mint a sajátom, rajta mégis kellemesebb. El sem hiszem, hogy ilyen hamar ennyire közel kerültünk egymáshoz. Ennél nem is lehetne tökéletesebb.

Azt hiszem beleszerettem egy klónba.

-Klóni- szólítom meg, de észre se vesz- Hé, Klóni figyelsz?- emelem fel kicsit a hangom, hogy rám nézzen.

-Én vagyok Klóni?- elég érdekesen néz rám, amolyan "te teljesen hülye vagy" fejjel.

-Igen. - jelentem ki nemes egyszerűséggel.

-Nem tetszik.- rázza fejét tiltakozás képpen.

-De nekem igen.

Mögé sétálok és egyik ujjam a tartójához helyezem, majd szép lassan elkezdem lefelé húzni a hátán. Lapockáját másik kezemmel érintve kicsit megremeg, ahogy kirázza a hideg.

-Csak szólni akartam, hogy elmegyek aludni, mert fáradt vagyok. Tudom, hogy még korán van, de nem baj.

-Rendben.

-Jössz te is?

-Én még nem megyek.

-Akkor reggel találkozunk.

-Jóéjszakát.

-Neked is.- ezt kimondva indulok meg a szobám felé, hogy végre beteljesítve tervem jól kialudjam magam. Igaz, hogy még csak javában délután van, de én mihelyt bedőlök az ágyba már ragad is magával az álom.