Az én saját Yoongi klónom ×Sope×

Szülők

Elindulok apához, hogy őt is tudjam köszönteni. Ő is kedveli Sugi munkásságát és biztos vagyok benne, nem lesz ellenére, hogy ő is itt van. Kiérve meg is látom őt, ahogy egy almafa alatt áll és épp a semmibe tekintés művészetét folytatja. Nekem háttal van, ez egy olyan kihagyhatatlan lehetőség, amiből mostanában nem lesz több. Muszáj őt is megijesztenem.

Anyához hasonlóan mögé osonok és a fülébe suttogok.

-Hiányoztam?- kis hatás szünet után elnevetem magam és miután megfordul őt is megölelem. 

-Hoseok, most majdnem megütöttelek. Te nem vagy normális- kezdi komolyan, de elneveti magát.

-Én is örülök, hogy látlak.

-Nem is szóltál, hogy most jössz.

-Meglepetésnek szántam. Hát nem is örülsz nekem?- nézek rá boci szemekkel.- Chh, mindegy is, gyere be. Valakit be szeretnék mutatni.- mosolygok rá míg ő kíváncsi tekintettel mér végig. Nem kérdez semmit csak elindul velem be a házba.

Nevetést hallok meg, ahogy belépek az ajtón. Remélem nem az ilyenkor szokásos alázzuk meg a gyereket mások előtt dolgot csinálja. Minden reményem szertefoszlik, amint meghallom a nevem utána pedig Yoongi nevetését. Nem lett volna szabad kettesben hagyni őket.

 -Suga?- hallom meg mögülem apa meglepett hangját. Elindul felé és mosolyogva öleli meg. Oké, ez elég fura... nekem nem örült ennyire.

-Jónapot Mr. Jung, nagyon örülök, hogy megismerhetem.- mosolyog Klóni, de apa ezt csak a hangjából hallhatja.

-Fiúk, kész az ebéd. Ott szépen megbeszéljük, hogy tett szert Hobi drága egy ilyen klónra.

-Ajj, hogy neked mindig eljár a szád.

-Sajnálom.- hajtja le a fejét.

-Semmi baj, anyám elég meggyőző tud lenni.

Leülünk az asztalhoz, én a saját helyemet foglalom el Yoongit pedig magam mellé ültetem. Csendben kezdünk enni, hisz mindenki éhes, csak a leves után kezdjük meg a beígért beszélgetést. Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe.

-Szóval- indítja anya a beszélgetést.- Meséljetek el mindent.- elmondunk mindent, amit csak lehet. figyelmesen hallgatnak végig, néha bólogatnak, esetleg kérdeznek.

-És akkor te ezentúl Hobival maradsz?- kérdezi apa.

-Ha nincs ellenére akkor igen, a cégtől nem keresnek, a pénzem egy részét használhatom azzal a feltétellel, hogy eltűnök. Így legalább eltartani se kell.

-És akkor miért nem költözöl külön?

-Először nem lett volna hova, most pedig őszintén már nem akarok, imádok vele lenni.- mosolyodik el. Annyira édes.

-De ha nincsenek érzéseid, hogy tudsz hozzá kötődni?- néz kérdőn anya. Ez engem is érdekel.

-Érzések nélkül is tudom kivel szeretek lenni és kivel nem.- von egy kicsit vállat. Szóval ő most bevallotta, hogy kedvel vagy mi? Egyáltalán kedvelhet? 

-Én már lakótársamnak fogadtam szóval nem hagyhat ott, úgy unalmas lenne.- kapcsolódok be a beszélgetésbe.

-Én se engednék el egy ilyen "lakótársat"- nevet fel anya kihangsúlyozva a lakótárs szót. 

-Suga, gyere. Itt hagyjuk őket, őrültek.- kezdem el húzni a szobám felé, játszva a durcit, pedig én is nevettem volna, ha másnak mondanak ilyet.

 -Nagyon jófejek a szüleid.- mosolyog rám és próbálja visszafogni nevetését.

-Halkan legyetek!- kiabál utánunk anya. Erre már inkább nem is reagálok csak becsukom az ajtót.

-Nem is mondtad, hogy meleg vagy.

-És nem is akartam.- sóhajtok fel, remélem nem homofób.

-Igazából az igazi Yoongi is meleg.- mondja teljesen komolyan.

-Hogy mii?- kerekedik ki a szemem.- Ugyan arról beszélünk most?

-Szerintem igen.- bólint hozzá.

-Szóval van nála esélyem.- vicsorgok, mert ezt már mosolynak sem lehet mondani, amit éppen csinálok.

-Hmm... Véleményem szerint van. Te pont az esete lennél, de vele úgysem fogsz találkozni és engem sem cserélhetsz le.

-Csak nem féltékeny lettél Klóni?- húzogatom a szemöldököm. 

-Miért lennék? Ugyan már, csak azért nem leszek féltékeny, mert az igazi Sugát szereted. Hát tudod mit? Nem is érdekelsz.

-Ahham, na gyere ide.- húzom magamhoz hátulról, mert idő közbe megfordult sértettséget tettetve.- Én a világért sem cserélnélek le senkire és semmire.

-Ígéred?- néz rám nagy szemekkel.

-Ígérem.- puszilom meg tarkóját.

-Én sem téged.- bújik jobban hozzám. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, akkor egy szeretetre éhes gyereknek tartanám, mert az is. Így is annak tartom csak tudom, hogy nem szerethet. Viszont ami a legrosszabb az egészben, hogy én kezdek egyre többet érezni iránta.