Az én saját Yoongi klónom ×Sope×

Vihar

A kanapén ülve nézem a tv-t, amiben igazából fogalmam sincs, hogy mi megy. Bámulva ki a fejemből gondolkodom. Nincs konkrét dolog, minden ami csak eszembe jut, mégis a legtöbb esetben ez nem más, mint a lakótársam, Suga.

Meghallom lépteit rövidesen pedig meg is látom őt. Szokásos fekete színvilágban jelenik meg, ahogy szokott. Egyszerű fekete melegítő és egy nagyobb pulóver ugyan ebben a színben.

-Annyira tetszik a stílusod.- osztom meg vele gondolataim.

-Nem igazán tér el a tiédtől- neveti el magát.

-Tudom, de neked valahogy sokkal jobban áll.

-Igazad van. Neked az áll a legjobban mikor nincs rajtad semmi.- húzza kissé perverz mosolyra ajkait, tudja hogy zavarba hozott.

-De akkor megfázok, ha mindig úgy vagyok. Arról nem is beszélve, hogy úgy más is látna nem csak te.

-Igazad van, itthonra tiltom csak meg, hogy felöltözz.- megindul felém és combomra helyezve hátsóját ül bele az ölembe szembe velem.

-Mit csinálsz Klóni?- suttogom fülébe mielőtt kicsit megharapnám.

-Most kezdjük az új szabályt megvalósítani.- mondaja közben elkezdi lehúzni rólam pólómat. Jól végig néz magának, közben ajkaira nyal.

-Akkor vagyok hajlandó teljesíteni, hogyha te is átveszed ezt a stílust.- rázza fejét, de ez már pont nem érdekel. Pólója aljára fogva kezdem el felfelé húzni az anyagot. Hófehér bőre rendesen elüt a póló színétől. Eléggé beindító látványt nyújt annyi szent.

Miután lekerül róla az anyag ajkaimra tapad, először lágyan utána pedig egyre erőszakosabban falja őket. Egy idő után ez már nem elég nekem, combja alá fogva emelem fel az ölembe. Megtartva őt csavarodik körém végtagjaival és dörgöli merev részét hozzám. Belenyögünk a csókba, visszalépek a kanapéhoz és ledöntöm rá. Kicsit elválok tőle és beleharapok nyakába, majd jól meg is szívom helyenként az érintetlen fehérséget.

-Az enyém vagy. - mondom fedetlen felsőtesére csókolva...

×××

Léptek zajára ébredek meg, amik a  folyosó felől jönnek. Fáradtan ülök fel az ágyamban szememet dörzsölgetve. Álmodtam volna? Annyira valóságosnak tűnt az egész, ezt a kidudorodó merevedésem is bizonyítja. Ilyen valószínűleg sosem fog megtörténni elvégre ő csak egy klón. Ha nincsenek érzései gondolom nem is vágyakozik ilyen dolgokra.

A léptek egyre közelebbiek, bár a kinti vihar elnyomja, alig hallani őket. Szobám előtt viszont abba maradnak, kis idő után pedig fel-alá kezd csattogni a csupasz talp a járólapon. Nem sokkal később egy nagyon halk kopogást mér az ajtómra - ha aludnék sosem hallanám meg- és benyit rajta.

-Hoseok- suttogja Yoongi.- Ébren vagy?

-Valami baj van? -kérdezem én is halkan, kicsit felülve az ágyról, hogy kivehessem körvonalait a villám fényében, ami épp akkor sújt le.

-Ilyen időbe nem tudok aludni.- a sötét miatt alig kivehetően hajtja le fejét és kicsit összehúzza magát a ég dörgésére.

-Min Yoongi nem tud aludni? - kuncogom el magam. Kihúzódok az ágy szélére és megpaskolom a helyet, ami maradt. Érti a célzást és megindul felém. Feltartom a takaró szélét, ami alá gyorsan be is mászik, hogy kihűlt teste újra át tudjon melegedni- Félsz a vihartól?

-Nem!- vágja rá egyből, de kicsit később helyesbíti magát- Vagyis nem a kedvencem...

-Semmi baj- húzom közelebb a derekánál fogva és belepuszilok a barna hajkoronájába. Oldalát kezdem simogatni hátha kicsit megnyugtatja.

Ha lehetséges még közelebb jön hozzám, és hátsóját majdnem neki nyomja még mindig álló tagomnak. Ez azért elég kellemetlen lett volna, ha még közelebb jön.

-Hány óra van?

-Negyed egy körül lehet.- előző kijelentése ellenére -miszerint nem tud aludni- azt hiszem épp az álom széléről rángattam vissza az előbb.

-Ha nem tudtál aludni jöhettél volna előbb.- döntöm neki fejem az övének.

-Nem akartalak felébreszteni.

-Nem haragudtam volna hidd el. Szeretek veled aludni.- olyan jó érzés magamhoz ölelni őt, ezt csak az tudatja, aki tart otthon egyet belőle.

-Én is veled.

Ez után már nem beszélünk. Hagyom hogy magával vigyen az álom. Imádok a haja illatára elaludni, annyira megnyugtató.