Az én saját Yoongi klónom ×Sope×

J-Hope

Tegnap végül nagy nehezen sikerült lenyugtatnom magam és valahogy még el is aludtam a "plüssmacimmal". Ma tervezünk elmenni énekest csinálni belőlem, bár én erősen kétlem, hogy ez csak így megy.

A reggelit kivételesen én csinálom, még nem akartam felkelteni az álom szuszékot. Szerintem ha tehetné téli álmot aludna, mint a medvék. Összedobok egy egyszerű reggelit és mivel azt mondta korán megyünk, így muszáj felkeltenem.

-Plüssmacii~ kész a reggeli.- puszilom meg az imádott szőke hajkoronát.

-Etess tee- hisztis mikor fáradt.

-De ahhoz ki kell jönnöd a konyhába.

-Ha kiviszel engedem, hogy etess.

-És én azzal miért járnék jól?

-Mert törődhetsz velem.

-Ennyi erővel egy macskát is örökbe fogadhattam volna, azzal még kevesebb a gond.

-Akkor cserélj le egy hülye macskára.- fordít nekem hátat. Ezaz, most megharagudott. Visdzafordítom és ölembe véve viszem ki és ülök le vele a székre.

-Naa, nem úgy gondoltam.- simogatom meg a hátát és magamhoz ölelem. Fejet mellkasomnak dörgöli, ha úgy vesszük ő amúgy is egy macska, nála jobbat pedig úgysem találnék.

×××

-Elolvasod a dalt, amit írtam?- kérdezi már a kocsiban ülve.

-Igen, most úgyis te vezetsz.- felém nyújtja a kinyomtatott szöveget én pedig olvasni kezdem. Ez valami elképesztően jó, ilyen tehetséggel csak születni lehet.

-Hogy tetszik?- kérdezi miután végig olvastam a szöveget.

-Imádom, alig várom, hogy elénekelhessem.- a hatalmas vigyort, ami reggel óta díszíti arcom letörölni se lehetne.

-Örülök neki. Próbáltam olyan Hobis verzióra írni.

-Sikerült is, bár nem tudtam, hogy van külön ilyen fogalom.

-Mostmár van. Gondolkodtál a néven?

-A J-Hope tetszik.

-Illik hozzád, te magad vagy a remény. - erre már csak mosolygok és a dalt, amit kaptam olvasgatom újra és újra.

Mire a daegui big hithez érünk szinte már tudom is a szöveget, pedig nem volt hosszú az út. Kezdek izgulni, hogy most mi is lesz. Mivan ha nem tetszek nekik?

-Hobi nyugodj meg, hidd el jó leszel.- mintha csak a gondolataimba látna.

-Mit fogok egyáltalán csinálni?

-Meghallgatják hogy énekelsz.

-Ennyi?

-Háát~ mondjuk.- ez nem volt túl meggyőző- Gyere.- fogja meg kezem és elkezd behúzni a hatalmas épületbe. A lehető legközelebb húzódok Sugához és még jobban szorítom a kezét. Nem szeretnék eltévedni.

-De szép zongora.- ámulok el a gyönyörű, hófehér hangszer láttán.

-Ez a kedvenc részem.- előző úti célja helyett inkább leül a kis padra a zongora előtt, és ujjait végig húzza a billentyűkön. Egy halvány mosoly jelenik meg ajkain mikor lenyomja az első hangot, majd szép sorba a többit is. A First love dallama kezd el kialakulni belőle. Muszáj bekapcsolódnom és énekelni a szöveget, amit szinte az első nap megtanultam. Annyi érzelem van az egészben. Ő lecsukja pilláit én pedig a sajátjaim, hatalmas beleéléssel éneklem ez a dalt. A végéhez érve elhalkulok a zongorával együtt.

Lassan Yoongira emelem a tekintetem ő pedig rám. Még sosem nézett így rám, ez sokkal másabb, szinte szerelmesen csillannak meg szemei. Lassan kezdünk közelíteni egymáshoz. Lepillant ajkaimra, majd vissza a szemembe sóvárgó tekintettel néz. Én is hasonlóan teszek végül megsimítom arcát. Már érzem meleg lehelletét, ami azt jelenti csak pár centi választ el tőle.

Akarom, mindennél jobban. Szemem lecsukom és tartójára fogok, majd megszüntetem a maradék távolságot. Pár másodpercig meg sem mozdítom párnácskáim, ahogy ő sem. Végül szinte egyszerre tesszük meg, ami miatt mosolyogni is kezdünk. Lassan érzelmesen kezdünk csókolózni a nyelvünket is használatra bírva.

Jó hosszúra nyúlik a csókunk, amit egyáltalán nem bánok, ennyire talán még sosem élveztem semmit. Lassan elválunk egymástól és csak ekkor nyitom fel az eddig szorosan lezárt szemem. Kicsit kipirult az arca, ajkai megduzzadtak és még nyálasak is, ezáltal vörösen csinnognak.

-Menjünk- szólal meg pár perc után szinte suttogva. Összekulcsolt ujjakkal indulunk meg az eredeti célunk felé.

Szeretnék J-Hope lenni, hogy vele együtt énekelhessek, hogy még többet vele lehessek. Muszáj, hogy tetszek nekik és felvegyenek. Az eddiginél is jobban elszánom magam, hogy még több időt Sugával tölthessek.

Elérünk az irodához, amit kerestünk és be is kopogunk rajta. Az engedély után Yoongi benyit és meg hajol. Követem példáját és köszönés után én is meghajolok.

-Szóval te lennél "J-Hope"- néz rám felvont szemöldökkel. Bólintok ő pedig tovább néz egyenesen szemeimbe.- Na és mi a rendes neved?

-Jung Hoseok vagyok.

-Sugának nagy reményei vannak feléd amit a név is jól tükröz. Ne kelljen csalódnom.

-Nem fog.- mondja határozottan a mellettem álló.

-Készítsétek el a dalt, ha kész szeretném hallani. Utána elődöntöm alkalmas-e.

A beszélgetés után meghajolunk és távozunk. Még jó, hogy út közbe megtanultam, mert azt senki nem mondta, hogy egy komplett dalt énekeljek fel egy délelőtt alatt.