Hoseok egy nap találkozik a legnagyobb idoljával, legalább is annak a klónjával. A klónnak nincsenek érzései, mert nem is lehetnek. Hoseok ennek ellenére teljesen beleszeret...így szerelme viszonzásra tud találni?
Saját történet.
Tegnap este mikor Hobi elment fürödni eldöntöttem, hogy meglepem őt. Lementem a szüleihez a nappaliba és megkértem, hogy keressenek nekem egy olyan fodrászt, aki meg tudja csinálni a hajam, de nem mondja el senkinek, hogy ki is vagyok. Legnagyobb meglepetésemre Seok anyukája éppenséggel egy fodrász és megígérte, hogy ma megcsinálja a hajam, de nem mondja el Hobinak, így majd egy meglepetés lesz neki.
Mr. Min elrángatta vásárolni, mert nem akarom, hogy az előtt meglássa mielőtt kész lenne. Vonakodva ugyan, de beleegyezett, hogy apukájával tart. A legjobb az egészben, hogy nem kell sehova sem mennem, mert van egy külön erre kialakított szoba annak ellenére, hogy itt csak ritkán dolgozik.
-Foglalj helyet.- mosolyog rám, én pedig engedelmesen teszem amit kért.- Milyen hajat szeretnél?- néz rám a tükrön keresztül.
-Szőkére szeretném festetni.- mondom el neki elképzelésem.
-Az Hoseok kedvence.- lepődik meg.- Csak nem miatta?
-De igen, mindig is szőke hajjal képzelt el engem. Ha már befogadott legalább nézzek ki úgy, hogy neki is tetsszen.- vakargatom meg tarkóm. Nekem igenis számít a véleménye.
-Téged mindenhogy szeretne, akár kék, lila esetleg vörös a hajad.
-De ő ezt nem irántam érzi, hanem a szőke hajúért van úgy oda.- megingatja fejét, jelezve rám hagyja a dolgot.
-Írok, hogy kicsit hosszabb időre maradjanak távol, mert ezzel el fog menni az idő.
Neki is lát a munkának, először megmossa a hajam és egy kicsit le is nyírja, épp csak annyira amennyire muszáj. Elbeszélgetjük az időt, mindenféle szóba jön, ami csak lehetséges.
-Szerinted te tudnál valaha bár mit is érezni Hoseok iránt?- néz rám komoly tekintettel.
-É-Én...
-Figyelj, én megértem hogy még nem akarod elmondani neki, de előbb utóbb rá fog jönni.- lassan bólintok. Azt hiszem rájött...- Abban biztos vagyok, hogy ő odáig van érted klón dolog ide vagy oda.
Annyi szent, hogy nem vagyok neki egy sima "ember", másokkal még a beszéd stílusa is más. Érezni a hangjában a törődést, a szeretet abban ahogy hozzám szól. Már csak az is ahogy rám néz. Nem is vagyok benne biztos, hogy az szerelem amit érez, inkább már rajongással tekint rám. Oké hogy a hyungja vagyok, de mindenkinél jobban tisztel.
Gondolataimból a telefon pittyegés szakít ki, írt hogy indulnak vissza. Pont időben ugyanis a hajamat már csak meg kell szárítani és tökéletes. Utolsó simítások és újra a szőkék táborát erősítem. Voltam már párszor szőke, de most mégis más, izgulok mit fog szólni az új külsőmhöz -bár reményeim szerint imádni fogja-.
Ezek a szőke tincsek ugyan olyan fakók, mint a bőröm. Tényleg illik hozzám, főleg a sötétebb szemöldököm miatt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még pont van annyi időm, hogy egy kicsit kihúzzam a szemem és egy fekete pulcsit is magamra kapok, aminek a kapucniját felcsapom, hogy ne egyszerre vegye észre.
-Megjöttüünk~- hallom meg a hangját ezért meg indulok az irányába. A nappaliban álldogál nekem háttal. Mögé érve ölelem magamhoz és dörgölőzök bele a hátába. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzott.
Szembe fordul velem és puszit nyom a kapucni tetejére. Szerintem nem arra számított, mert kicsit meglepődik és furán is néz rám.
-Miaz?- nézek rá ártatlanul.
-Az meg minek?- mutat a hajamat takaró anyagra.
-Ha zavar vedd le.
Hoseok pov.
Pimasz mosolyát nem tudom mire vélni. Tuti tervez valamit. Megfogom a tetejét és lehúzom a fejéről a kapucnit. Hatalmasra nyílnak szemeim, ez egyszerűen hihetetlen. Teljesült az álmom, ő annyira tökéletes. Ámulattal nézem a fakó, szőke tincseket, olyan ahhh... annyira meg akartam mindig nézni élőben, de ez minden képzeletem felülmúlja.
-Annyira jól nézel ki.- mondom ki nagy nehezen és beletúrok kicsit ebbe a gyönyörű hajba.
-Szóval tetszik?
-Nem, én egyszerűen imádom. Csak miattam csináltattad?
-Mindig ilyen hajjal akartál látni, és ez a reakció mindent megért.- ölel újra magához, most nem tévesztem el, egyenesen ezek közé a csodás tincsek közé puszilok. Örülök hogy ennyire a kedvembe akar tenni, ez nagyon kedves tőle.
-Héé- tolom kicsit el magamtól- Ezért kellett ilyen rohadt fárasztó bevásárló körútra mennem? Nélküled??
-Igen- bólogat nevetve.- Mondd, mivel nyerhetném el a bocsánatodat?- kap drámaian szívéhez.
-Áldozd fel nekem a lelked és fogadj örök hűséget.- mondom felemelt fejjel.
-Na de Hoseokii~ azt már rég felajánlottam egy lekváros üvegnek, de hűséget azt fogadok.- emeli kezét a szívéhez.- Én Min Yoongi ezennel megfogadom, hogy örökké a rabszolgád leszek.
-Rendben, elfogadom a bocsánat kérésed. Hozz innit.
-Mivan?
-Szomjas vagyok.
-Rabszolgahajcsár!! -nevetünk fel egyszerre, azt sem értem ezt a beszélgetést hogy bírtam ki.
-Este pedig egy jó hosszú masszázst szeretnék, olyan legyen mint a múltkor.
-Ha én ezt tudom inkább a lelkem kérem vissza.- sóhajt fel.
-Egyetértek. Sokkal jobban jártál volna.- puszilok rá a nyakára és egy kicsit rácsapok a seggére jelezve, hogy induljon meg. Tetszik ez a hatalom.
