Az Eldarya fegyencei

3. fejezet - Ép testben ép lélek!

- Mit akarsz tőlem?

- A titkaidat...

- Addig húzz el a közelemből, amíg nem verlek szét, aprólék. - fújtatott fenyegetően a kreol bőrű férfi, acélkék szemeit fenyegetően meresztgetve az albínóra.

- Nem félek tőled. Tudok rólad pár dolgot, de ez nem elég. Többet akarok tudni. - állt meg vele szemben kevélyen felszegett fejjel Carey, s így már egészen el is törpült a kettejük közti néhány centis magasságbeli különbség.

- Minek az neked? - horkant fel Ash, gyanakodva méricskélve a másikat.

- Mert én is ártatlan vagyok, ahogyan te is. - felelt némi gondolkodást követően a férfi, majd elfordult a sárkánytól, aki igen nehezen tartotta magában döbbenetét, miközben a sűrű pára eloszlott kettejük elől, s újra feltárult előtte a fürdő többi része.

Mire Ash bármit is mondott volna, az albínó már a terem másik végében járt és a ruháit magára kapkodva elhagyta a termet.

פפפפ×

Carey az ágya szélén ült és könyökeit a térdén támasztva hajtotta a fejét a tenyerei közé. Mégis mit képzelt? Csak úgy odamegy a börtön legrettegettebb arcához, megérinti őt és közli vele, hogy a titkai kellenek neki? Most már biztosan tudja, hogy alig egy hét itt tartózkodás alatt teljesen elment a józan esze... Amikor a sárkány által keltett párafelhő eloszlott, az albínó olyan szélsebesen viharzott el a közeléből, ahogyan csak tudott. Még utána is vagy egy órán keresztül tágra nyílt szemekkel reszketett a cellájában, miközben néha mániákusan felröhögött, hogy „Igen, megcsináltam!" Nem csoda, ha Nevra teljesen hülyének nézte egész este.

Azóta már másfél nap eltelt, de az albínó még mindig nem tudta feldolgozni, hogy mi is történt pontosan. Pedig teljesen tisztában van a helyzetével, mégis... Azóta nem merte megközelíteni Ash-t, még az étkezéseknél sem, ahogyan a délutáni udvaron töltött órában sem. Nagyon jól tudta, hogy most időre van szükség. Nem csak neki, hanem a másik férfinak is, hogy feldolgozza a történteket. Ő nem fog többször odamenni hozzá. Az első lépést megtette, a továbbiakat a sárkányra bízza. Talán sikerült eléggé felcsigáznia a kíváncsiságát ahhoz, hogy magától közeledjen felé.

- Minden rendben, haver? - rázta fel merengéséből Nevra, aki már órák óta figyelte, ahogy az albínó csak ücsörög magába roskadva az ágya szélén.

- Mi? Hogy mi?

- Jól vagy? Tegnap még majd megőrültél, most meg olyan kussban vagy, hogy ha nem tudnám, hogy tudsz beszélni, azt hinném, megnémultál.

Carey elkerekedő szemekkel figyelte a cellatársát, aztán csak megingatta a fejét.

- Nem némultam meg. Csak nincs mit mondanom.

- Ejj... Tényleg baromi unalmas egy alak vagy te. - csóválta a fejét elégedetlenül a vámpír.

- Ez van. Az én világom nagyon távol áll a tiédtől.

- Miből gondolod ezt? - játszotta Nevra a sértettet, de azért figyelte, ahogy a másik férfi visszanéz rá vizenyőskék szemeivel.

- Hogy állsz a számokkal?

- Köszönöm, el tudok számolni húszig úgy, hogy ne kérjem kölcsön senki kezét hozzá.

- Na és mi a helyzet a gazdasági ismeretekkel?

- Honnét tudnám? Évek óta be vagyok zárva ide, fingom sincs, mi zajlik most a világgazdaságban.

- Na ez az. Miről beszéljek neked? A narancs világpiaci árának alakulásáról?