Elveszve [Larry Stylinson]

10.

Egy hét telt el Steve kiborulása óta. Holnap fogják kiengedni Harryt. Mivel, jól haladtunk a ,,kezeléseken" és nem volt semmi botrány, így nincs értelme miért tovább bent tartani. Viszont, ha elhagyja ezt az épületet, nem haza fog menni, hanem hozzám. Ezt már eldöntöttem, és ezt közölni is fogom Harryvel.
Miután leordítottam Zaynt, - az őrök miatt - hallgatott rám és beszélt azokkal, akik Steve-re vigyáznak. Azóta pedig nincs baj. Minden kezelésen, bejön a terembe, viszont az őrök mostmár nem tartják a vállaitól fogva. Igaz, hogy bent maradnak vele, így folyton a betanult szöveget kell mondanom, viszont minden éjjel bemegyek hozzá egy kicsit beszélgetni vele.

Épp a megszokott fotelben ülök és Harryt várom. Ma nem találkoztam Steve-vel, mert egy kis pihenésre van szüksége, mivel az éjjel megint maga előtt látta Mike-ot. Szóval, ma inkább hagyom, hogy pihenjen és majd holnap fogok beszélni vele.

Az ajtó nyílására lettem figyelmes, ezért fél testemmel hátrafordultam. Harry lépett be az ajtón, amit maga után becsuktak és bezártak. Elsétált az előttem lévő fotelig, majd helyet foglalt.

-Hogy vagy? - kérdeztem.

-Jól. - felelte mosollyal az arcán.

-Gondolom, tudatták veled, hogy holnap már kiengednek ebből az intézetből. - mondtam, mire bólintott. - Figyelj. - hajoltam előrébb a fotelben. - Holnap reggel tízkor kell elhagynod az intézetet, viszont sokkal hamarabb fogsz kimenni innen. Méghozzá, ma éjjel.

-Mi? - vonta fel szemöldökét.

-Van egy olyan érzésem, hogy holnap valaki várni fog téged, hogy visszavigyen az apádhoz. - mondtam. - Ezért, úgy döntöttem, hogy ma hajnalban utánad jövök, megszerezzük a cuccaidat és az őröket kicselezve, kimegyünk ebből az intézetből. - magyaráztam.

-Ok, és azután, merre megyünk? - kérdezte.

-Természetesen hozzám. Nálam fogsz lakni, amíg a rendőrök nem kapják el Mike-ot. - feleltem.

Válaszomat hallva, kanos mosolyra húzódtak ajkai, mire megforgattam szemeimet.

-Szóval, te most megszöktetsz? - kérdezte még mindig mosollyal az arcán.

-Úgyis mondhatjuk. - feleltem. - Éjjel, hajnali egykor fogok bemenni hozzád. Ha minden rendben lesz, tizenöt perc múlva már az intézet kapuin túl leszünk. - mondtam.

-És, ha észrevesznek?

-Nem fognak. Ha pedig igen, akkor kitalálok valamit. - vontam vállat.

Harry bólintott egyet, majd csuklómat megragadva húzott az ölébe. Minden kezelésen ezt csinálta, szóval ez már nem volt újdonság.

-Szóval, ha jól értem, akkor ma éjjel, már a te házadban aludhatok, igaz? - kérdezte, miközben bal kezét hátamra helyezte.

Válaszul csak bólintottam, majd smaragdjaiba néztem. Zöld íriszeivel a kékjeimbe nézett, majd tekintete levándorolt ajkaimra, mire nyelvét kidugva, benedvesítette édes párnáit, majd ráhajolt az enyéimre. Nyelve azonnal bejutásért esdekelt, amit megadtam neki. Lágyan térképezte fel szám minden zúgát, majd táncba hívta az enyémet. Ujjaimat felvezettem hosszú hajába, majd kicsit meghúztam hajtincseit, mire jól esően felmordult. Elszakadt ajkaimtól, majd a fülemhez hajolt. Gyengéden beharapta fülcimpámat, mire akaratom ellenére is elejtettem egy halk nyögést. Harry elmosolyodott, majd vággyal teli szemekkel nézett rám. Nem mondott semmit, szótlanul figyelt engem, én pedig elvesztem zöld íriszeiben.

Végül, Ő kapcsolt hamarább és a falon lévő órára nézett.

-Lejárt az időnk. - mondta, majd adott egy utolsó csókot. - Akkor, este várjalak? - kérdezte, miközben kezeit levette rólam, így felálltam és megálltam előtte.