Elveszve [Larry Stylinson]

16.

-Louis? - szólított meg Harry, mire rá emeltem tekintetem. - Min gondolkodtál el ennyire? - kérdezte mosollyal az arcán, miközben kezeit derekamra csúsztatta.

-Nem akarok bemenni. - feleltem. - Vagyis, de, mert aggódom Steve miatt, de nem akarlak egyedül hagyni. Attól félek, ha kilépek azon az ajtón, nem telik bele egy órába sem és Mike emberei rontanak be rajta. - hajtom le a fejem és a cipőm orrát kezdem tanulmányozni.

-Hé. - nyúlt állam alá, hogy felemelje a fejem, így smaragdjaiba néztem. - Nem lesz semmi baj. Biztonságban vagyok. Senki sem tudja, hogy itt vagyok Niall-en kívül. - mondta, majd jobb kezével gyengéden az arcomra simított. - Minden rendben lesz. - folytatta, majd magához húzott és ajkaimra hajolt.

Gyengéden simított végig alsó párnámon, majd nyelve beférkőzött ajkaim közé és bejutásért esdekelt, amit azonnal megadtam neki. A kis hús lassan térképezte fel szám minden zugát, majd táncba hívta az enyémet. Gyengéd és lágy csók volt, amivel próbált megnyugtatni, és a tudtomra adni, hogy tényleg minden rendben lesz.

Végül, Ő szakította meg csókunkat és vált el ajkaimtól, de nem húzódott el, hanem homlokát az enyémnek döntötte.

-Szeretlek. - szólalt meg pár perc csend után.

-Én is szeretlek. - mondtam, majd felnéztem rá. - Ha bármi van, kérlek, azonnal hívj! - kértem, mire kuncogni kezdett, majd kezeibe vette arcomat és egy puszit nyomott hajkoronámba.

-Hívni foglak! - ígérte meg, mire sóhajtottam.

Még utoljára, egy csókot leheltem ajkaira, majd kiléptem az ajtón és az intézet felé kezdtem haladni. A mai nap szörnyű lesz! Payne biztos, hogy be fog árulni Zayn előtt, sőt, nem is kell megtegye, mert azonnal észreveszik, hogy valaki szétverte őt tegnap. És biztos vagyok benne, hogy nem fog hazudni, elvégre, ha én nem lennék, sokkal könnyebben tudná végezni a dolgát. Viszont ezt nem hagyhatom. Nem fogom hagyni, hogy újra Steve közelébe menjen. Meg fogom védeni őt, ahogy Harryt is. Ezt eldöntöttem és be is fogom tartani.

Az épülethez érve, biccentettem a kapusnak, majd a bejárat felé kezdtem haladni. Mikor már csak 5 méterre voltam az ajtótól, az hirtelen kicsapódott és egy döbbent Niall lépett ki rajta. Azonnal átszelte a köztünk lévő távolságot, majd kezeit a vállamra helyezte.

-Mondd, hogy nem te csináltad! - rázott meg kicsit, mire nem válaszoltam.

Tudtam, mire gondol. Ilyen hamar kitudódott ez az egész? Pedig csak reggel hét óra múlt pár perccel.

Szemei kezeimre vándoroltak és azonnal feltűnt neki a jobb bekötözött kezem.

-Bazdmeg! - suttogta, majd elengedett és hitetlenkedve a szemeimbe nézett. - Miért csináltad? Azt akarod, hogy elveszítsd a munkád?! - kérdezte kicsit indulatosan, mire ingerülten néztem fel rá.

-Fogalmad sincs, hogy mit művelt az a fasz! - förmedtem rá, majd sóhajtottam. - Bemegyek az irodámba, gyorsan átöltözök, és mindent elmondok, ok? - kérdeztem, de nem vártam meg a választ, csak kikerültem, és bementem az ajtón.

Nem akarok Niall-el veszekedni, mert ő a legjobb barátom és nem érdemli meg. Ezért is hagytam most ott, mert megint éreztem ahogy a piros köd lassan belepi az elmémet, és ilyenkor nem tudok normálisan beszélni. Nem akarom rajta levezetni az egész feszültségem.

Az irodámba érve, azonnal átöltöztem, és már mentem is megkeresni haveromat. Miközben a folyósón jártam, egy ismerős nővér haladt el mellettem, mire azonnal megálltam és felé fordultam.

-Mrs. Swan! - szóltam utána, mire megtorpant és ő is felém fordult.

-Jó reggelt, Dr. Tomlinson! - köszönt mosollyal az arcán. - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen.