Shooting Star [Nightmare III.]

Chapter Three

- Hayden, kijönnél egy percre? – nézett be az ajtón dr. Frances. A fiú először Jordanre pillantott, majd bólintott és teljesítette a kérést.

- Miről lenne szó?

- Pár napja felkeresett egy próba-alany, Szurok – halkította le a hangját a férfi. – Egy címet hagyott nálam és azt mondta, hogy segítség kell.

- Brannan küldte? – érdeklődött a fiú, és zsebre dugta a kezét.

- Nem, Brannan nem tartja a kapcsolatot a próba-alanyaival, de a fontosabbakat szemmel tartja – magyarázta a férfi. – Szóval, elmentem arra a címre...

- És eszébe sem jutott szólni nekem? – háborodott fel Hayden, majd halkabbra vette a hangját. – Mit csinált volna, ha csapda?

- Tudtam, hogy nem lesz az. Megbízom abban a próba-alanyban, aki adta.

- Jó, de akkor is... Na és mit talált?

- Gyűléseket tartanak ott – magyarázta dr. Frances. – Próba-alanyok tartanak gyűléseket, és világmegváltó terveket szőnek, amiknek az a lényege, hogy mindenki vesszen, akinek megadatott a normális élet.

- Vagyis nem lett a Nightmare alanya?

- Pontosan.

- De ez hülyeség – rázta a fejét Hayden. – Hogy tudnának hétmilliárd embert megölni? És egyébként is, mennyien vannak?

- Kétszázan minimum – tippelt a férfi, mire Hayden szeme tányérnyira kerekedett. – És azzal kell számolnunk, hogy rajtuk kívül is vannak még próba-alanyok, de ők inkább meghúzzák magukat.

- Ó, ez aztán remek – sóhajtott a fiú. – Abban az aktában, amit Natasha Brannan irodájában talált, minden próba-alany benne van?

- Nem – csóválta a fejét dr. Frances. – Sajnos nem. Csak az első száz.

- És mit kezdünk az infóval, hogy van egy terrorista csoport, csupa próba-alanyból?

- Nos, három vezető van, ahogy láttam – magyarázta a férfi. – Van egy telekinézis képességű, de nem hiszem, hogy ő lenne a lényeg. Az egyiket a három közül viszont rád bíznám.

- Tüntessem el láb alól? – tűnődött a fiú.

- Nem. Az lenne a feladatod, hogy állítsd át a mi oldalunkra.

*****

Hayden töprengve nézte az ájult lányt. A tűzvörös hajkorona Jordanre emlékeztették, bár amíg a lánynak a háta közepéig értek tincsei, addig Lángé az álláig volt vágva, ráadásul egyenetlenül. A lány magasszárú bakancsot viselt csőfarmerrel és sötétkék blúzzal.

Láng, mintha csak megérezte volna, hogy vizslatják, hirtelen ébredezni kezdett.

Egy pillanat alatt felfogta a helyzetét, és felvont szemöldökkel nézett a karba font kézzel álldogáló fiúra. Szemében tűz lobbant, majd a Hayden mögötti szekrény egyszer csak kigyulladt.

- Felvágós – motyogta a fiú, majd legyintett egyet, ezzel eloltva a tüzet.

- Nightmare? – kérdezte a lány, és felnézett. Hayden most először látta a szemét, és be kellett látnia, hogy a különös, borostyánsárga írisz cseppet sem számít hétköznapinak.

- Miért, talán tudsz más okot arra, hogy kézzel eloltottam a tüzet?

- Te vagy Hurrikán – vonta fel a szemöldökét Láng. – Te vagy az, akin befejeződött a kísérlet, és aki meghalt...