Shooting Star [Nightmare III.]

Chapter Eleven

Wyatt hadnagy kimeredten bámulta a képernyőt. A feje hasogatott, szeme könnybe lábadt az erőltetéstől, de nem hagyhatta abba; még legalább egy órányi anyag hátra volt.

- Mit csinálsz? – lépett mögé Elizabeth, hátulról átkarolva a férfit.

- Biztonsági felvételek – mutatott Henry a képernyőre.

- A British Museum-i rablás? – A nő férje mellé húzott egy széket, és leült.

- Igen – felelt sóhajtva a hadnagy. – Gondoltam, hátha most látok valami gyanúsat... De megint csak a szokásos turisták.

- És ő ott? – bökött Elizabeth egy szőkésbarna hajú lányra, akinek mozgott a szája. – Magában beszél?

- Vagy a társaival – közelített rá a férfi. – Várj, én ismerem őt.

- Ki ő?

- Natasha Scott – méregette a lányt Wyatt. – Őt egyszer bevittem, mert abból az épületből jött ki, ahol Lindsay Olsen szokott tanyázni. Tagadta, hogy ismerné Olsen-t, és mivel nem volt semmim ellene, huszonnégy óra után elengedtem. Az volt a legérdekesebb benne, hogy az aktája szerint 2007-ben meghalt.

- És miből gondolod, hogy ő a tolvaj?

- Gyanúsan viselkedett – felelt Henry. – Határozottan gyanúsan. És emlékszel még a pár hónappal ezelőtti gyémántrablásra? Olsen-t látták találkozni egy lánnyal, akire illik Natasha személyleírása... Ezzel akkor nem tudtam mit kezdeni, mert eszembe sem jutott éppen hozzá kötni Olsen-t. De így utólag egészem logikus...

- És beszélt, amikor kihallgattad?

- Nem sokat – rázta a fejét a férfi. – Azt mondta, hogy jogában áll hallgatni, meg hogy szeretné felhívni az ügyvédjét... És fel is hívott valakit.

Felragyogott a szeme, mint akinek villanykörte gyúlt az agyában, a telefonjáért nyúlt és tárcsázta az egyik kollégáját.

- Collins, bocs a zavarásért. Meg tudtád nézni nekem a 2012. november hetedikei telefonhívást az őrsről? Körülbelül este kilenckor történhetett. Nyolc óra negyvenhét? Ha az az egyetlen abban az időszakban, akkor az lesz az. Ha megvan a tárcsázott fél, hívj vissza. Köszönöm.

- Hajnali egy van, Henry – ásított Elizabeth.

- Aludj csak – lehelt csókot a felesége arcára a férfi, majd megcsörrent a telefon. – Ezt még felveszem, aztán én is megyek.

A nő bólintott, majd betért a fürdőszobába.

- Mit találtál? – vette fel a telefont Wyatt hadnagy. – Dr. Matthew Frances? Nem ő Albert Frances öccse, akit nemrég engedtek ki? Aha. Az a tanácsom, hogy beszélgessünk el velük.

******

- Ezt nem hiszem el – dünnyögte Natasha a postát nézve.

- Mi az? – pillantott fel Hayden, miközben meggyújtott egy újabb gyertyát.

- Beidéztek rendőrségi kihallgatásra – olvasta el a lány hitetlenkedve a levelet.

- Tök sötétben is működik a posta? – vette el a fiú, és átfutotta a sorokat.

- Ki kapott levelet? – lépett közelebb dr. Frances is, felfigyelve arra, hogy végre történik valami.

- Én – jelentkezett Natasha, majd átnyújtotta.

A férfi aggódva pillantott fel.

- Ez nagyon nem jó.

- Nem hiszem, hogy bármilyük is lenne ellenem – vont vállat hanyagul a lány. – Ha lenne, egyszerűen letartóztattak volna...